Esküdj! /BTS-JK/

84.

- Akkor ez? - Mutatott egy másik képre Jungkook anyukája izgatottan.

Átvittem a tekintetem az előző képről a most mutatottra és szemügyre vettem a ruhát. Három hete mást sem csinálunk, mint szinte minden nap átjön hozzánk az idős hölgy és minden alkalommal újabb magazinokkal, albumokkal és brosúrákkal felszerelkezve érkezik. Az esküvőt tervezi, és már egyedül mindent kigondolt, hiszen állítása szerint azóta tervezgeti, amióta a kisfia bejelentette egy éve, hogy ő nem akarja ezt a hülyeséget csinálni és nem fogja fojtatni ezt az abnormális családi hagyományt, mert szeret engem. Amikor így ezt elmondta nekem az anyuka, kicsit lefagytam és hatalmasat nyeltem, hiszen Jungkook még sosem mondta ki a bűvös szót, bár nagyon is érzékelteti velem, hogy így van. Azért nagyon jól esett és remélem, hogy előbb-utóbb majd hallani is fogom tőle. Ami a szervezést illeti, együtt megbeszéltük, hogy csupán egy aprócska esküvőt tartunk, csak mi ketten Jungkook-kal, az ő anyukája és ennyi. Neki senki mása nem volt, én pedig nem kereshettem fel a családomat tizenhárom év után, hogy élek és virulok, amíg ti halálra aggódtátok magatokat, addig amúgy én egy fényűző villában tengettem a napjaimat egy eszméletlen pasi társaságában. Ja, és gyertek már el az esküvőnkre, köszi. Nem, ez szóba se jöhetett, nagyon jól tudtam, akármennyire is szerettem volna egy ilyen hatalmas eseményt és nagy napot megosztani a szüleimmel. Sajnos tökéletesen tisztában voltam vele, hogy én a törvény által valószínűleg már holttá vagyok nyilvánítva és ez így van jól. Nem akartam nagy csapást mérni sem a szüleimre ekkora hírrel, hogy nemcsak élek, de nagyon is jól vagyok és nem igazán szenvedtem az elmúlt években, sőt, haza is mehettem volna, ha akartam volna, hiszen Jungkook már nem zárta az ajtót és magabiztosan engedett utamra, mégsem tettem semmit. Na meg magamnak sem akartam rosszat, hogy esetleg kiderüljön, hogy Jungkook volt az, aki miatt szétszakadt a családunk anno, és most mégis hozzá fogom kötni magam. Nem, ebbe biztosan nem egyeztek volna bele. Jobb volt a békesség és tudtam, hogy ha nagyon fáj is, akkor is túlélem, eddig is sikerült, ezután is menni fog. Mostantól ott lesz nekem Jungkook és az anyukája is, mint pót anya számomra.

- És mit szólsz ehhez? - Kérdeztem vissza, már bátran tegezve őt, akárhogy is csak pár hete ismertük meg egymást.

- Nem rossz - Bólogatott a ruhára, amire éppen mutattam. - De ebben jobb lenne a cicid.

Felnevettem és megingattam a fejem a kijelentésre. Jungkook anyukája már csak ilyen volt, szabad szájú és őszinte. Amióta megismertem, sosem rejtette véka alá a véleményét. Kezdetben furcsálltam, mert a lelki szemeim előtt egy elnyomott, megfélemlített nő képe volt, aki hosszú évekig szenvedett egy fanatikus férfi mellett, aki szentül hitte, hogy normális, amit csinál. De ezt is elmagyarázta, mivel elég sokat kérdeztem, egyszerűen nem tudtam magamban tartani a sok kérdőjelet, ami felmerült bennem vele kapcsolatban. Azt mondta, hogy valóban olyan volt, amíg élt a férje, alig szólalt meg és talpnyaló kiskutyaként leste a férfi minden mozdulatát és kérését. Állítólag rám is ugyanez várt volna, ha nincs ekkora rohadt nagy szerencsém, hogy pont Jungkook legyen a társam. De miután a férfi meghalt, nemcsak Jungkook változtatott gyökeresen velem szemben, hagyta el a hagyományoknak számító, abnormális dolgokat a nevelésemmel kapcsolatban és lett teljesen más férfi, de ő is visszakapta a régi énjét, végre fellélegezhetett és már azt tesz, amit csak akar. Azt mondta, hogy többször megfordult a fejében, hogy megöli a férjét, de mindig félt, hogy valamit rosszul csinál, esetleg életben marad az immáron nyugvó férfi és majd bosszút áll rajta, így csak fülét-farkát behúzva várta a vesztét.

- Majd felpróbálom őket a szalonban - Sóhajtottam fáradtan. - Hiába nézzük ki, ha pont nincs ilyen.

A nő összecsukta a nézegetett magazint és félredobta a kis asztalkára a nappaliban a hatalmas halom tetejére.

- Igazad van - Bólintott.

Mind a ketten hátra dőltünk a kanapén és mély levegővétellel nyugtáztuk, hogy ezzel is megvolnánk.

- Mi kell még? - Kérdezte a nő. - Ruha meglesz, a cipődet megvettük, az időpont és a hely lefoglalva, a pap jön, vendégek nem kellenek... - Sorolta, hogy miken vagyunk túl, csupán három hét leforgása alatt.

Megvontam a vállam és lebiggyesztettem az alsó ajkam, ahogy elgondolkodtam.

- Nem tudom. - Mondtam végül. - A te esküvődön mi volt még? - Tettem fel a nagy kérdést.

A nő felnevetett és legyintett egyet lemondóan.

- Az nem volt esküvő - Rám nézett és szinte láttam a szemében a vágyat egy igaz szerelemre és a vágyra, hogy bárcsak a saját menyegzőjét is így tervezhette volna, izgatottan, tele reményekkel és szerelemmel. - Engem konkrétan elráncigált az a barom egy terembe, ahol várt ránk egy anyakönyvvezető, akit lefizetett, hogy ne kérdezzen, ne mondjon, csak írja alá a papírt és kész. Drágám, nekem ez volt a nagy nap.

Lefelé görbült a szám a hallottakra. Mindenki megérdemli, hogy rendes élete és szerető partnere legyen, nem pedig egy ilyen erőltetett, kényszeres izé, ahol semmi se jó és semmi nem olyan, amilyenről egy kisgyerek vagy egy fiatal nő álmodik.

- Sajnálom - Mondtam végül és biztató mosollyal néztem fel rá.

Az erős anyuka csak mosolyogva legyintett egyet.

- Nem számít - Mondta könnyelműen. - Az az egy szerencséje volt, hogy jóképű volt, és legalább egy szebb fiam lett tőle.

Büszkén felkuncogott, mire én is elmosolyodtam. Valóban, Jungkook egy nagy kincs, amit nagyon nagy hülyeség lenne elszalasztani.

- Rólam van szó? - Jött be a nappaliba Jungkook mosolyogva, egy bögrével a kezében.

A kanapéhoz sétált, amit mind a ketten az anyukájával mosolyogva figyeltünk és vártuk, hogy megérkezzen közénk. Lehuppant kettőnk közé a díványra és először az anyja felé fordult és a homlokára adott egy csókot, aztán felém fordította a fejét és a számra cuppantott egy csókot.

- Miért hallottam magamat a beszélgetésetekben? - Nézett ide-oda kettőnk között Jungkook.

Mind a ketten elnevettük magunkat az anyukájával. Én a férfi keze után nyúltam, amiben éppen nem a bögre volt és finoman megsimogattam a kézfejét. Jungkook rám nézett és mosolyogva adott még egy csókot, miközben megfordította a kezét és a tenyerébe vette a mancsomat, hogy aztán erősen rászorítson az ujjaival. 

- Csak örülünk anyukáddal, hogy vagy - Közöltem vele mosolyogva.

- Ó - Bólintott egyet és széles mosolyt villantott. - Én is örülök. Meg annak is, hogy ilyen jól kijöttök.

- Ugyan már - Nevetett fel az anyuka. - Szinte a saját fiatal kiadásom. Magammal rosszban lenni azért már elég szép dolog.

Én kuncogva megingattam a fejem, Jungkook pedig hátradöntötte a fejét és halkan nevetett. De valóban örültem, hogy így kijöttem az egyetlen olyan személlyel, aki fontos Jungkook életében és most már az enyémben is.