Esküdj! /BTS-JK/

81.

Nem igazán tudtam, hogy hogyan is érezzem magam, bár ez már a legkevésbé sem lepett meg. Amióta Jungkook az életem része lett, igazából nem volt még olyan perc, amikor csak és kizárólag egyetlen érzés kavargott volna bennem. Legyek zavarban, mert a múlt éjjel egymás összes porcikáját éreztük és végre lefeküdtünk egymással? Vagy legyek sokkal nyitottabb pont ezért, hiszen már nem igazán volt mit takargatnom előtte. Nem tudtam, kicsit mind a kettőt éreztem. Ahogy megláttam a reggeliző asztalnál ülni, azonnal éreztem, hogy elpirulok a történtek miatt, de magabiztosan léptem oda reggeli csókot adni neki, hiszen már eléggé felfedeztük egymást és odaadtam magam neki.

- Jó reggelt! - Mosolygott rám, miközben végigsimított a hosszúnadrágba bújtatott combomon.

Az érintéstől kicsit megremegtem és lehunytam a szemem, ahogy megint éreztem azt a bizsergést, amivel tegnap is az egész elkezdődött.

- Jó reggelt! - Köszöntem vissza kissé gyengén.

- Hogy aludtál? - Kérdezte, miközben én a helyemre sétáltam és leültem.

Ránéztem és felnevettem, majd megingattam a fejem.

- Kicsit fájdalmasan - Vallottam be az igazat.

Nem tudtam, honnan lett ilyen nyílt szám, de nem bántam. Most már tényleg úgy éreztem, hogy a testem és a lelkem is nyitott könyv számára és ez így van fordítva is. Már nem szégyellek előtte semmit sem kimondani, megkérdezni vagy megmutatni. Lehet, hogy egy alkalom után még kissé korai így éreznem, de csak egy éve együtt laktunk már, nem hiszem, hogy annyira nagyon elsiettem volna ezt a dolgot.

Jungkook is felkuncogott és megrázta a fejét. A mobilját letette az asztalra és kicsit előrébb hajolt.

- Bocsi - Vont vállat egy aranyos mosoly kíséretében.

Megingattam a fejem ismételten és halkan nevettem, miközben helyezkedtem a széken. Nagyon élveztem a tegnapot, de tagadhatatlanul fizikai nyomot hagyott a testemen egy pár nap erejéig. Fájt, rohadtul és nem akarok szépíteni, azt hittem, hogy szétszakadok, de idővel csak jobb lett. Jungkook tényleg vigyázott rám és igyekezett olyan lassan csinálni, ahogy csak tudta, pedig láttam rajta, hogy mennyire a nehezére esett. És ha lehet, tegnap még jobban beleszerettem a kinézetébe is, a homlokára tapadt, izzadt tincsekkel és a testével, ahogy nézett rám és ahogy mozgott, isteni volt. A lelkébe meg már amúgy is biztos voltam, hogy nagyon is kedveltem, de az a félelem, amivel tegnap kezelt, még jobban ráerősített a jó lelkére.

- Túlélem - Legyintettem mosolyogva.

- Majd hozzászoksz - Közölte könnyedén.

Felvontam a szemöldököm és kerek szemekkel néztem rá. Jungkook megnyalta az ajkait és félrebiccentette a fejét, ahogy egy széles mosolyra húzódott a szája.

- Azt hitted, hogy majd nem foglak majdnem minden este szoktatni az érzéshez? - Kérdezte úgy, mintha a válasz teljesen egyértelmű lenne.

Nyeltem egyet és egy teljesen másik része ragadt meg bennem a mondatnak.

- Majdnem minden este? - Kérdeztem vissza egy kezdődő mosollyal.

- Hm - Bólintott a férfi határozottan, egy hümmögés kíséretében. - Nem szeretnéd?

Kérdésére éreztem, hogy ismét piros pír kúszik az arcomra és egy pillanatra lehajtottam a fejem. Elmosolyodtam és lassan visszanéztem rá.

- De igen - Bólintottam kissé visszafogottan. 

- Így gondoltam - Bólintott, ahogy igazat adott magának. - Persze nem foglak kényszeríteni. Nem, mintha tegnap nem te kezdted volna.

Felnevettem és az arcomat a tenyerembe temettem. Igen, tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni a kis akciómat a meztelen megjelenésemmel és a provokálásommal egy szeretkezésre.

- Jól van - Motyogtam zavartan a kezembe.

- Ne bánd, nekem tetszett - Közölte a férfi.

Lassan kikukucskáltam az ujjaim közül és ránéztem Jungkook-ra. Hátradőlt a székében és a kezeit elegánsan, mégis fölényesen átfonta maga előtt. Egy igazi főnök kinézetét keltette, főleg a fehér ingében és a tökéletesen beállított hajával, amibe szívem szerint beletúrtam volna, nem foglalkozva azzal, vajon mennyit szórakozhat a kinézetével. Bár elnézve elég természetesnek tűnik, mintha csak így ébredne fel.

- Tényleg? - Kérdeztem vissza és sóhajtottam egyet, ahogy kibújtam a kezeim takarásából.

- Mhm - Bólogatott helyeslően a férfi, egy széles mosoly kíséretében. - Csinálhatod többször is, ha akarod.

Ismét eltakartam magam a tenyeremmel és felnevettem.

- De mostantól akár pizsamával sem kell bajlódnod - Folytatta elég lazán, amíg én a fuldoklással küzdöttem a nevetéstől és a zavaromtól. - Aludhatsz meztelenül, tegnap is nagyon tetszett.

Igen, az előző éjszaka a kis együttlétünk után már egyikőnk se bajlódott öltözködéssel, a kimerültségtől szinte azonnal elaludtunk és csak reggel zuhanyoztunk.

- Jungkook-ah - Szólítottam meg, hogy végre befejezze, mert még nem állt szándékomban meghalni.

Jungkook is felnevetett és végre befogta a száját. Felnéztem rá, ő pedig felhúzta az orrát, miközben nevetve nézett rám. Annyira aranyos volt, hogy nem bírtam ki, egyszerűen közelebb kellett csúsznom hozzá a székemmel. Alig toltam egy pár centit az ülőkén, a férfi máris besegített és elkapta a széket a fenekem két oldalán és egy gyors mozdulattal maga elé húzott, a szerkezet alattam pedig kissé nyikorogva adta meg magát a padlón a löketnek. Még mindig nevetve hajoltam oda hozzá, hogy adja neki egy kisebb csókot, amibe ő is boldogan belement és ő is kicsit előrébb dőlve segítette a puszink útját.