Esküdj! /BTS-JK/

63.

Kettős érzések? Egy nagy fenét! Először csak kettő, aztán négy, most meg már kismillió érzelem devernyázott bennem, majd kergetőztek, akár egy halom rendőrautó elől menekülő bankrabló kocsival. Szédültem tőle és már majdnem hányingerem is lett, de akkor felcserélődött ez az érzés valami teljesen mással. A felismerés, hogy Jungkook végre megcsókolt, olyan hatalmába kerítette az elmémet, hogy azt teljesen elsötétítette és az egyetlen kép, ami villogott a  fejemben az volt, ahogy Jungkook fölém hajol és lassan, de magabiztosan veszi birtokba az ajkaimat. Mosolygásra késztetett és még magam elől is elbújtam volna a takaró alá, nehogy meglássam saját magamon azt a széles, idióta vigyort. Az első csókom immáron elveszett, Jungkook fosztott meg tőle és tartja meg egy életre, pontosan úgy, ahogy minden más 'első alkalmas' dolgot az életemben. 

Felkeltem az ágyból és felöltöztem egy kényelmes rövidnadrágba és egy egyszerű, sötétbordó pólóba, ami tökéletes viselet volt otthonra, de a kertben sem fáztam benne túlságosan, ha esetleg ki akartam volna menni olvasni vagy csak úgy üldögélni és nyugodtan pihenni a hintában. Ahogy elindultam lefelé, mély levegőt vettem és lassan tettem a lábaimat egymás elé, hogy minél több időt nyerjek magamnak addig, amíg le nem érek az étkezőbe. Tudtam, hogy Jungkook ott fog majd ülni és várni rám, miközben a híreket olvassa és kávézgat. Nem is tudom igazán, hogy miért is voltam ennyire feszült, vagyis inkább izgultam, mint feszült voltam. Nyilvánvaló dolog volt, hogy találkozok a férfival a házban minden egyes nap, még akkor is, ha megcsókolt. És most túl vagyunk az elsőn és nekem úgy kalapál a szívem, mint előző este, amikor megtörtént a gyönyörű pillanat. Attól tartottam, hogy mit kellene csinálnom, mert nem igazán tudtam. Ilyenkor mindig, amikor meglátom, csókkal üdvözöljem vagy csak akkor, amikor ő kéri, vagy csak akkor, amikor olyan intim helyzetben vagyunk, mint például tegnap az ágyban? Olyan bonyolult ez az egész, pedig csak egy aprócska csókról van szó. Bár ez az aprócska csók robbantotta fel a belsőmet tegnap és szított tűzijátékot az egész szobában, körülöttünk. Egy aprócska érintés, ekkora erővel. Bele sem merek gondolni a következő lépésekbe.

Egy utolsó, mély levegőt vettem, kezemet a kilincsre téve. Csak nyugodtan és természetesen, nem kell aggódni semmi iránt. Ugyanúgy fogok viselkedni, ahogy mindig, ha pedig Jungkook szeretne egy csókot vagy egy puszit, esetleg beszélni a dologról, akkor majd ő lép az ügy érdekében, hiszen neki mégis csak nagyobb információ halmaz áll a rendelkezésére, mint nekem. Bólintottam egyet végül, aztán egy halvány mosollyal beléptem az étkezőbe. Jungkook fekete farmerban és fehér ingben tanyázott az asztalnál, ahogyan szokott, semmi változás nem történt. Ugyanúgy a bal kezében a telefon, jobbjában a már majdnem kiürült kávés csésze ékeskedett. Az érkezésemre felfigyelt és viszonozva a mosolyomat, ő is eleresztett egy üdvözlő mosolyt felém.

- Jó reggelt! - Köszöntem neki.

- Neked is - Válaszolt ő is, majd felhörpintette a maradék kávéját.

Az asztalhoz sétáltam, hogy leüljek az üres helyre, ahová már a reggeli ki volt készítve és csak arra várt, hogy megegyem. A székem mellé léptem és megfogtam a háttámlát, hogy kihúzzam magamnak és végre helyet foglaljak.

- Mielőtt leülnél - Szólalt meg Jungkook.

Felfigyeltem rá és megálltam a székem mellett. Felvontam a szemöldököm, hogy figyelek, mondja, amit szeretne. Kitolta a székét és lassan felállt a helyéről. Visszatolta az ülőkét és zsebre vágta a telefonját, miután lezárta rajta a billentyűzárat. Tett felém egy lépést és kinyújtotta a kezét, némán jelezve, hogy én tegyem ugyanazt. Elfordultam az asztaltól és a férfi felé irányítottam magam. Léptem egyet és máris előtte voltam, szinte semmi távolsággal kettőnk között. Jungkook a bal kezét a derekamra csúsztatta és úgy vont magához még közelebb, már majdnem az egyensúlyomat vesztve préselődtem hozzá. Jobbját felemelte és az én kezemet megfogva emelte fel ugyanúgy, ahogy azt az előző éjszaka is tette, majd a nyakába akasztotta. Követtem a szótlan utasítást és mindkét kezemmel átöleltem a nyakát, miközben a szívem olyan hevesen vert, hogy már a torkomban is éreztem. Igyekeztem egyenletesen venni a levegőket és minél mélyebben beszívni, de ez nem sikerült nagyon jól. Jungkook a jobb kezével a homlokomtól elsimította a hajamat az arcomból, végül a tincseim közé fúrta az ujjait. Rám mosolygott és párszor átfésülte a hajamat a hosszú ujjaival, ami nagyon jól esett és hihetetlen gyorsasággal lenyugtatott.

- Lenne egy kérésem - Suttogta már szinte a számra.

- Hallgatlak - Feleltem halkan.

Jungkook ujjai megállapodtak egy ponton a hajamban és ott tartotta őket. Mélyen a szemembe nézett és megnyalta az ajkait, ami elvonta a figyelmemet a szemeiről. Ezt ő is észrevehette, mert egy diadalittas félmosolyt villantott, mielőtt vissza tudtam volna nézni rá. 

- Csókot kérek - Közölte a kérését. - Reggel...

Ahogy kimondta, már hajolt is közelebb hozzám, hogy beteljesítse azonnal a kívánságát. Én sem voltam rest megadni neki, hiszen előző este megízleltem a csodás élményt és nem akartam visszautasítani. Én is megemeltem a fejem és elé mentem, hogy minél előbb találkozhasson a szám az övével. Még mindig furcsa volt és rendkívül fantasztikus. Ugyanúgy belebizsergett a szám, ahogy tegnap este is és ugyanúgy éreztem azt az első alkalmas szikrázást. Nem volt több, csak egy hosszabb puszi a szájra, de már ez is kielégítette a sóvárgásomat.

- Minden reggel így köszönt nekem - Kérte.

Mosolyogva bólintottam, a világért sem akartam volna ellenkezni.

- És minden este - Folytatta.

Ismét csak bólintottam.

- És amikor elmegyek dolgozni - Nem állt le a kéréseivel, de már ő is mosolygott. - És amikor hazaérek a munkából. És amikor csak akarod.

Halkan felnevettem és hevesen bólogattam.

- Mindig, értettem - Összegeztem a kívánságait.

- Úgy van - Bólintott azonnal egy nagyot a férfi. - És most mennem kell dolgozni.

Bólintottam egyet és a karjaim szorítását kicsit megerősítettem a nyaka körül. Egy elégedett és boldog mosollyal fogadta azt a közeledést, amit mutattam felé, így örömmel adott eleget a húzásnak és hajolt le hozzám egy újabb csókra. Gőzöm sem volt, hogy honnan eredt ez a nagy magabiztosság bennem ilyen hirtelen, amikor nem egészen tíz perccel ezelőtt még azon paráztam, hogy mit kell csinálnom majd Jungkook közelében. De nem bántam, és ahogy éreztem, a férfi sem ellenkezett a közeledésemre. Száját az enyémre nyomta és egy hangos cuppanással elvált, majd egy újabb, apró csókra hajolt és újabban cuppantott a számra. Már nevetve fogadtam a sok, aprócska szájra adott csókját. 

- Na, tényleg mennem kell - Mondta már ő is majdnem nevetve. 

Egy utolsó csókot hagyott a számon és kihúzta az ujjait a hajamból, aztán elengedett.

- Legyél jó - Mosolygott rám, aztán elhagyta a helyiséget.

Nevetve megingattam a fejem, aztán lehuppantam a székre, ami előtt a reggelim várt rám. Sóhajtottam egyet, de folytonosan elnevettem magam. Jungkook nagyon aranyos és törődő férfi, nagyon örülök, hogy végül ez lett a kettőnk sorsa és végtére is ilyen személyiséggel áll hozzám.