Esküdj! /BTS-JK/

51.

Mire felkeltem, ismételten üres volt az ágy mellettem. Nem lepődtem meg rajta, eddig akárhányszor aludt is mellettem Jungkook, egyszer sem sikerült úgy felébrednem, hogy ő még aludjon, akármennyire is korán keltem. Gőzöm sem volt, hogy ezt ő hogyan tudja kiszámolni, hogy folyamatosan előbb ébredjen, hogyan tudja kialudni magát, ha ugyanakkor fekszünk le és egyáltalán direkt csinálja e vagy véletlenül, hiszen neki ennyi szunyókálás is elég. Sóhajtva lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágyban. Megdörzsöltem az arcomat és a szemeimet, hogy tisztábban láthassak az éjszakai sötét után, aztán lassan felálltam a matracról. Csoszogva indultam neki a fürdőszobámnak, út közben pedig felnéztem a falamon lógó, kerek órára, ami még csak reggel nyolcat mutatott. Megvontam a szemöldököm és sóhajtottam egyet. Hogy a fenébe tud Jungkook ilyen korán kelni? Benyitottam a fürdőbe és egy pillanatra megtorpantam, aztán pedig felnevettem a földre ledobált ruhák látványától. Odaléptem a pólóhoz és az alsógatyához, amik korábban a férfi testét fedték pizsamaként. Leguggoltam és felvettem a levetett ruhákat, aztán mosolyogva a szennyes tartóba dobtam azokat, nem érdekelve, hogy talán használná még e őket. Valószínűleg nem, ha érdektelenül a fürdőm közepén hagyta a ruhákat. Vagyis itt zuhanyozott reggel. Ez már meg is magyarázta, miért lengte be az egész hálószobát az ő tusfürdőjének illata, ami a zuhanyzás után nyitva hagyott fürdőajtón keresztül bekebelezte az egész helyiséget. Már azt hittem, hogy csak az orrom tréfált meg és már nincs is ott az illat, csak úgy érzem.

Felöltöztem és lebaktattam a konyhába, hogy megkezdjem a szokásos, reggeli rutinomat egy reggelivel és Jungkook társaságával. Amint elmentem a kis folyosó előtt, ami a hátsó kert ajtajához vezetett, automatikusan elmosolyodtam és benéztem a szűk átjáróba. Beharaptam az ajkam és jókedvűen emlékeztettem magam, hogy nem álmodtam, hanem valóban megtörtént az este. Valóban kimehettem a kertbe, tényleg kinyitott előttem Jungkook egy ajtót és valóságos fűben sétálhattam, valóságos bokrokat és virágokat érintve és simogatva. És ami a legjobb, hogy Jungkook nem zárta vissza a tolóajtót, hanem a kulcsot eltéve száműzte a zárat és nyitva hagyta számomra, hogy akkor tudjak kimenni, amikor csak kedvem tartja.

Beléptem az étkezőbe és rámosolyogtam a férfire, aki mintha megérezte volna az érkezésemet, már felém is fordította a fejét és egy halvány mosollyal üdvözölt. Egyszerű, fehér pólóban volt, ahogy az esetek többségében. Már alig hittem el, hogy van már szín is a szekrényében, hiszen akárhányszor látom és éppen nem ingben van, majdnem mindig fehér pólóban díszeleg és a ruhaszárító is hófehérré van festve, akárhányszor ki vannak teregetve a frissen mosott ruhák. Nagyon ritkán színezi be a fehérséget egy-egy fekete vagy kék felső. 

- Jó reggelt! - Köszönt előre, amint lenyelte a kávéját, amit éppen a szájába öntött.

- Neked is - Válaszoltam és leültem a helyemre, ahol már várt rám a reggeli és a hűs narancslé a tányér mellett.

- Jó kedved van - Állapította meg Jungkook.

Ránéztem és láttam, hogy széles mosollyal, kicsit félre biccentett fejjel néz rám. Bólintottam egyet és a kezembe vettem az evőeszközömet.

- Jól aludtam - Feleltem a jókedvem okát.

- Hm - Bólintott egyet és újabbat kortyolt a kávéból. - Szóval nem azért, mert kimehettél?

Halkan felnevettem, ahogy úgy kérdezett rá, hogy már nagyon is jól tudta a választ. Megingattam a fejem és mosolyogva betettem egy falatot a számba. Hálásan csillogó szemekkel néztem vissza rá a reggelimről és bólintottam egy nagyot.

- De, azért is - Válaszoltam a kicsattanó kedvem okát.

- Ma is kimehetsz, ha szeretnél - Sóhajtott egyet Jungkook.

Lesütöttem a szemem és pislogtam párat, hogy nehogy elsírjam magam a túláradó kedvességtől. Bólogattam néhányat, hogy tudom. Lenyeltem a számban lévő falatot és visszanéztem a férfira, aki kíváncsi szemekkel meredt rám.

- Lehet, hogy kiülök olvasni - Gondolkodtam hangosan.

Jungkook bólintott egyet, miközben felhajtotta az utolsó korty, keserű italt a csészéből. Letette az asztalra a bögrét és egy ujjával tolt rajta még egy kicsit, hogy még arrébb csúsztassa arról a helyről, ahová letette. 

- Vagy kimehetünk filmezni is - Ajánlotta.

Felvontam a szemöldököm és kissé értetlenül néztem rá. Filmezni? Ki akarja vonszolni azt a hatalmas tévét az udvarra azért, hogy megnézzünk egy órás filmet? Jungkook láthatta a tanácstalanságomat, mert halkan felnevetett és letette a telefonját is a kezéből, miután elsötétítette a billentyűzárral. 

- Laptopon is lehet filmezni - Magyarázta. - Letöltünk egy filmet, amit kiválasztunk, kivisszük magunkkal meg egy pokrócot és kint is tévézhetünk.

Magyarázatára egy értelmes 'Áá' csúszott ki a számon és bólogattam bőszen, hogy végre elért a tudatomig ez a fejlett technológia. Jungkook nevetett a reakciómon és továbbra is engem figyelt, hogy reagáljak a felvetésére.

- Oké - Nyugtáztam a kinti mozizás felvetését. 

Nem hangzott rosszul és sokszor láttam már ilyen a filmekben, amiket a tévében láttam. Akkor még csak remélni mertem, hogy egyszer valaha kijuthatok egy olyan rétre, ahol a szereplők randiztak, csak álmodtam róla, hogy valaha is lesz valakim, akivel ilyeneket csinálhatók, akár egy barát, akár egy szerelem... és most itt van, Jungkook felajánlotta, hogy kivisz, hogy filmezünk a kinti világban. Repesett a szívem a boldogságtól. Már csak egy valamit nem tudtam magamban eldönteni, hogy barátokként vagy szerelmekként tesszük ezt. A filmekben mindig tudták, hogy hányadán állnak egymással, de én nagyon össze vagyok zavarodva. Remélem, hogy nemsokára kitisztul a fejem és a szívem is és látni fogom, hogy mi is van közöttünk éppen.