Esküdj! /BTS-JK/

24.

"Amanda elsétált a ház előtt és akaratlanul is a verandán lévő férfin ragadtak a szemei..."

Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet a kezemből, annyira magával ragadó volt az egész. Amikor azt hittem, hogy leült a történet és unalmas lesz, mindig meglepett valami fordulattal, amikor azt hittem, hogy ésszerűen fog megtörténni valami, mindig máshogy volt, jó sok csavarral, váratlan résszel és kalanddal. Reggeli után azonnal a szobámba mentem, hogy a kezembe kapjam a könyvet, lejöttem a nappaliba és megállás nélkül olvastam. Nem tudtam, hány perce vagy talán órája ülhettem ott, egy helyben, de nem is nagyon izgatott. A kétszáz oldalas olvasmány felét már kis híján kivégeztem másfél nap alatt, bár reggeltől estig szinte szünet nélkül nyeltem a sorokat. Csak pár mosdószünetet tartottam és ebédelni sétáltam ki a konyhába, amikor eljött az ideje és éhes lettem, de egyébként ugyanabban a pozícióban ültem órákat. Néha letettem a lábaimat, majd visszahúztam törökülésbe, mert elzsibbadt. A könyvet hol felemeltem magam elé, hol csak a lábaimon támasztottam, ahogy a kezem is zsibbadt már az elenyészőnek tűnő súly alatt. 

Néha megálltam és felnéztem, ahogy az előző napon is tettem, amikor a szemeim olyan jelenettel találkoztak, ami beindította a fantáziámat. A fejem a vizuális képeket azonnal Jungkook arcával pörgette le a fejemben, amitől még zavarba ejtőbb és elviselhetetlenebb volt az amúgy sem túl ártatlan képsorozat. Nem tudtam tenni ellene, próbáltam más férfit elképzelni, ahogy a könyv leírja, de amint nem arra koncentráltam, hanem a száguldó cselekményre, akkor máris a leendő férjem képe valósította meg az agyamban az összeállt, olvasott dolgokat. Mély levegőket vettem és kifújtam őket, a számat nyaldostam és harapdáltam, ahogy már nem tudtam elviselni szinte azt az erotikát, amit olvastam. Elgondolkodtam, hogy vajon az író is zavarba jött, amikor szóról szóra, szókimondóan és kicsit sem árnyalva a dolgokat leírta egy-egy szexjelenetet vagy olyan részt, ahol a főszereplő lány magához nyúl? Vagy teljesen természetesnek vette ezeket a részeket, amik a saját fejében fogantak meg? 

- Feszültnek tűnsz - Ijesztett meg egy hang a hátam mögül.

Kicsit megugrottam ülő helyzetemben, ahogy a mély és rekedtes hang hirtelen szólalt fel a kanapé mögött. Jungkook olyan közel lépett a dívány háttámlájához, hogy éreztem őt a fejem hátuljához érni, mert én is hátra voltam dőlve. Nyeltem egyet és lassan összezártam a könyvet az ölemben, hogy az éppen olvasott, túlfűtött jelenetet ne láthassa meg.

- Jól vagyok - Mosolyodtam el halványan, hogy valamelyest bizonyítsam, hogy nem vagyok feszült, legfeljebb a könyv miatt és a fejemben forgó, illetlen képek miatt.

- Miért csuktad be? - Mutatott a könyvre az ölemben.

Lassan megkerülte a kanapét és elém lépett. Fekete farmerja szokásosan feszült a combjain és akaratlanul is kidugtam a nyelvem hegyét, hogy benedvesítsem a számat, mert a képek az éjszakáról, amikor egyetlen alsóban állt előttem, kísértették a szemeimet. Magam előtt láttam a barázdált, erős végtagjait, amik megfeszülnek minden egyes lépésnél és annyira kecsegtetőek, hogy szinte kedvem támadt odanyúlni és végigsimítani mindkét lábát, hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóban igaziak e. Felemeltem a fejem az elkalandozásomból és belenéztem Jungkook szemeibe. Felvont szemöldökkel nézett vissza rám, mivel még mindig választ várt a kérdésére. Zavartan megingattam a fejem és letettem magam mellé a könyvet a kanapéra.

- Csak nem akartam erre figyelni, amikor itt vagy - Mondtam végül, kicsit elferdítve az igazat.

Valóban bunkóiságnak tartottam volna, ha olvasok, miközben ő rám figyelve beszél hozzám, de nagyobb részt csak el akartam előle takarni az izzó sorokat. Jungkook egy féloldalas mosolyra húzta a telt ajkait és kissé félrebiccentette a fejét. 

- Szóval érdekesebb vagyok, mint a könyv? - Kérdezte és biccentett egyet az olvasmány felé, ami most már mellettem feküdt.

Nyeltem egyet és zavartan lehajtottam a fejem, ahogy éreztem, hogy egy kis rózsaszínes árnyalat költözött az arcomra. Megingattam a fejem és az ölemben lévő kezeimet figyeltem. Jungkook leguggolt elém és egy pillanatig nem szólalt meg, csak figyelt. Hirtelen mellém nyúlt és felvette a könyvet. Felállt vele és kinyitotta ott, ahol a papírdarab jelezte, hol hagytam abba éppen az előbb. Felkaptam a fejem és élesen beszívtam a levegőt. A férfi egy mindent tudó, gonosz mosolyra húzta a száját és egy pillanatra lenézett rám a lapok mögül, majd visszavezette a tekintetét a sorokra.

- Éreztem, ahogy a testem reagál minden egyes érintésemre, amit saját magamnak okoztam - Olvasta fel az egyik sort, ami talán megtetszett neki a sokból.

Halkan felnevettem és megráztam a fejem, ahogy nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. Zavarban is voltam, de közben szórakoztatónak is találtam, ahogy Jungkook olvassa azokat a részeket, amiktől én teljesen elpirultam. Úgy tűnt, ez neki semmit sem jelent és könnyelműen olvassa a szavakat, mintha csak egy receptet memorizálna.

- Elég! - Emeltem fel a kezemet, még mindig nevetve, hogy visszakérjem a könyvet és ne kelljen tovább hallgatnom Amanda önkényes gyönyörszerzését az ő szájából.

Jungkook viszont máshogy tervezte és a felé nyújtott kezemet megfogta, a könyvet pedig egy kézbe véve egyensúlyozta tovább, ahogy olvasta továbbra is a zavarba ejtő sorokat. Én a nevetésemet visszaszelídítettem és már csak mosolyogva hallgattam, miközben úgy éreztem, hogy szabályosan elkezd folyni rólam a víz a hallott szavaktól, hogy a férfi olvasta fel őket, akit a helyébe képzeltem a főszereplőnek és attól, hogy közben a kezemet fogja. 

- Hangosan sóhajtottam, ahogy átnéztem a szemközti ház ablakában mozgó alakra - Olvasta tovább a könyvet.

Hátravetettem a fejem és megadóan, hangosan kifújtam a levegőt és újból felnevettem.

- Jungkook - Ingattam a fejem, már szinte bekönnyezve a nevetéstől és a zavartól, ami egyszerre környékezett meg.

A férfi szélesen elmosolyodott és összecsapta a könyvet az ujjaival. Ledobta a díványra, ahonnan felvette és rám nézett. Csodáltam azt a nyuszi mosolyát, amit még sosem láttam. Annyira őszinte volt és annyira széles, hogy én is szélesebben mosolyogtam tőle. Ragyogott a férfi arca, annyira kisfiús volt és aranyos, annyira más, annyira kedves, annyira helyes. 

Jungkook visszaszelídítette a hatalmas vigyorát és leguggolt elém. A kezemet még mindig fogta a baljában, a jobbjával pedig a saját térdére támaszkodott, ahogy előttem guggolt. Nem tudtam irányítani magamat, az izmaim maguktól mozogtak és a kezem, amelyik szabadon volt az ölemben, Jungkook arcára tévedt. Először csak az ujjaim vége ért hozzá a felvidult, mosolygós archoz. Annyira puha volt a bőre, mintha egy csecsemőt simogattam volna. Az egész tenyeremet ráfektettem az arcára és úgy csodáltam tovább a még mindig széles mosolyát és a ragyogó arcát. A férfi felemelte a szabad kezét és az én ujjaimra tette, amik az arcán pihentek. Ilyenkor ébredtem csak fel és megráztam a fejem, ahogy észrevettem, mit is csináltam. El akartam húzni a kezem, de Jungkook megszorította az ujjaimat és ott tartotta, sőt még egy halvány, szinte észrevehetetlen mozdulattal bele is dőlt a tenyerembe. Mosolyogva fogadtam a gyengéd megmozdulását és a szívem is ezerrel vert erre az intim és közeli élményre tőle. 

- Ne félj hozzám érni, kérlek! - Suttogta, miközben rám nézett.

Lassan végigsimított a hüvelykujjával a kézfejemen és finoman, apránként engedett a szorításából, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem veszem el a kezem, amint már nem tartja egy helyben. Beharaptam az alsó ajkamat és aprót bólintottam a kérésére. Jungkook elégedettnek tűnt és egy pillanatra lehunyta a szemeit, ahogy vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta azt.