Esküdj! /BTS-JK/

74.

*Jungkook POV*

Nem akartam MinJi-t végigvinni a városon a saját autómmal, mert egyrészt akárhogy itt élek évek óta, nem igazán tudom összegyűjteni az összes látványosságot, meg nem akartam, hogy órákon keresztül egy kocsiból figyelje a dolgokat. Így hát úgy döntöttem, hogy egy darabig elautókázunk, majd sétálunk a közelebbi helyszínekhez vagy boltokhoz, ahogy majd lesz kedvünk. 

- Hova megyünk elsőként? - Kérdezte a lány izgatottan.

Reggel óta egy hatalmas vigyor terült el az arcán és egyszerűen nem lehetett lemosni onnan, de nem is akartam, örültem, hogy ilyen boldog. Kicsit felém fordult az ülésben, amennyire a hely és a biztonsági öve engedte és így nézett rám. Vettem egy mély levegőt és körbenéztem a kereszteződésben, ahová éppen megérkeztünk.

- Nem tudom - Mondtam hezitálva, ahogy még én sem döntöttem el pontosan az útitervet. - Ami érdekes lehet itt, az az Aszan-i botanikus kert, egy hagyományos kis falucska, egy városrész turistáknak, tele kajáldákkal meg boltokkal, van egy nagyobb vásárlónegyede, vagy egy elég kihalt, de nagyon szép történelmi része. - Soroltam a választani valókat, amiket úgy gondoltam, hogy érdemesebb megnézni.

MinJi hümmögött, ahogy átgondolta a lehetőségeit és átpörgette az agyában a hallottakat. 

- Melyik van legközelebb? - Kérdezte.

Felvontam a szemöldököm és elmosolyodtam a kérdésére.

- Miért? - Tettem fel a kérdésemet válasz helyett.

Ő csak megvonta a vállát és visszadőlt az ülésébe, hogy normálisan tudjon ülni benne.

- Csak gondoltam értelmetlen lenne oda-vissza cikázni, mehetnénk sorban - Válaszolta. - Így egyszerűbb is és nem hagyunk ki semmit.

Szélesebb mosolyra húzódott a szám és egy pillanatra elszakítottam a tekintetem az útról, hogy ránézhessek a lányra. Komoly arccal ült, ahogy a filozofálgatás és a gondolkodás kicsit lecserélte a hatalmas vigyort az arcáról, de nem tartott sokáig, mert máris elmosolyodott, ahogy látott valamit az út mentén. Legyen az egy ember, egy busz vagy akár egy fa, neki mindegy volt. Csodáltam ezt a lelkesedését, de tökéletesen meg tudtam érteni.

- Oké, akkor menjünk sorban - Értettem egyet a felvetéssel.

Gyorsan átgondoltam a felsorolt dolgok tartózkodási helyét és azt, hogy mi éppen hol is vagyunk és a fejemben az egész város alaprajza megjelent, hogy utakat találjak a legközelebbi látványossághoz. Le is fordultam jobbra a következő elágazásnál, hogy azonnal a történelmi kis rész felé haladjunk. Szerettem azt a helyet, nem jártak oda sokan, mert a helyieket nem igazán izgatta egy idő után, ugyanazt látták a történelemkönyvekben és a mindennapjaikban, a turistákat meg nem kötötte le a kihalt rész, ami tele volt táblákkal, amiket úgy sem tudtak elolvasni és olyan eseményekkel, amiket csak a koreaiak értettek és tiszteltek. Csendes hely volt, tökéletes hely a kikapcsolódásra, egy nyugis sétára és a gondolkodásra.

- Szóval mi az első célpont? - Kérdezte izgatottan a lány.

- Yeon Goedae - Mondtam a nevét a helynek, ami a régi negyedet fedte.

MinJi bólintott, ahogy ő tudta, mi is az a hely, mert valószínűleg már az óvodában is hallott róla pár szót. Nem lepődnék meg rajta, hiszen a gyerekek ebben nőnek fel, születésük óta a történelemben és a szigorú kultúránkban, amit mások nem nagyon érthetnek meg.

----

Nem telt bele húsz percbe, hogy leparkoljunk a kis városrész előtt. Ahogy sejtettem, egy nyamvadt autó nem volt, sem egy busz külföldiekkel, sem egy bicikli, ami a helyieket szállította volna ide. Kiszálltunk a kocsiból és megindultunk a bejárat felé, hiszen el volt kerítve az öreg és féltett rész. MinJi szinte kérés nélkül kapaszkodott bele a kezembe és kulcsolta össze az ujjait az enyémekkel, aminek nagyon örültem.