Esküdj! /BTS-JK/

58.

Azt hiszem, hogy már majdnem késő délután volt vagy talán már este, mire sikerült kikecmeregnünk a hintából a kertben. Nagyon jó választás volt Jungkook részéről ez  a kis játszó tárgy és nagyon örültem neki, hogy gondolt rám. Azt mondta, hogy nekem vette, ugyanis elég sok időt töltöttem kint a kertben és nem akarta, hogy ha majd jön a kissé hidegebb idő, akkor is a földre kelljen ülnöm és esetleg felfázzak. Nagyon gondoskodó és előrelátó volt, hálás voltam érte, hogy ennyire vigyázott rám és ez is eszébe jutott. 

- Menj, zuhanyozz le! - Küldött el mosakodni Jungkook, akár egy gondos apa. - Én is mindjárt jövök.

- Oké - Bólintottam mosolyogva.

Amint végig sétáltunk az emeleti folyosón, Jungkook levált a saját szobájánál és eltűnt az ajtó mögött, én pedig tovább mentem az én szobám felé. Beléptem és nem csuktam be magam mögött az ajtót, hiszen a férfi bármelyik pillanatban utánam jöhet, talán csak egy alvós ruhát vesz fel vagy nem tudom. Elég lesz, ha majd csak a fürdőszoba ajtaját lezárom egy kattanással, hogy azzal is távol tartsam őt és biztonságosan, nyugodtan tudjak zuhanyozni. Bár nem hinném, hogy rám nyitna, azért nem bíztam semmit a véletlenre. Ha meg is tette volna, akkor is annyival lerendezte volna, hogy a felesége leszek, úgyis látta volna egyszer majd. Hihetetlen. 

Fogtam a hálós, nem éppen sokat takaró hálóruhámat és besétáltam a fürdőmbe. Ott a terv szerint rákattintottam a kis pöcköt a kilincs alatt, hogy becsukjam az ajtót és neki kezdtem a vetkőzésnek.

*Jungkook POV*

Megálltam a szobám közepén és a hajamba túrtam. Vettem egy mély levegőt, aztán azt hangosan kiengedtem, miközben egy kicsit jobban rászorítottam a saját tincseimre.

- Jól van - Suttogtam magamban, miközben nagy adag levegőket juttattam a tüdőmbe, aztán eresztettem ki lassan. - Nem lesz semmi baj.

Próbáltam minél jobban lenyugtatni magam már most, pedig még semmi sem történt és a lány közelében sem vagyok. Nem tudtam egyszerűen mit tenni, a fejem tele lett a képekkel, ahogy egy ágyban alszunk. Ezt tetézte az a tudat, hogy most már kényelmesen és félelmet nem ismerve bújik hozzám éjszakánként, hogy a lábainkat összefonva tudjunk elaludni. Nagyon aranyos, de egy baj van vele, hogy ahogy közel húzom magamhoz, az egész teste hozzám préselődik, mindenhová. Olyan helyre is, ahol bár nagyon szeretném, nem éppen most kellene. Ahogy pedig szuszog a mellkasomba, annyira aranyos, ahogy a mellkasa a felsőtestemnek nyomódik, eszméletlen és ahogy ölel, valami észveszejtő. Amikor én is befészkelem magam mellé, mindig a hajába fúrom az orromat, mert annyira jó illata van. A gyümölcsös tusfürdője és a sampon, amit használ, valami bódítóan finom aromát kölcsönöz az egyszerű bőr illatának is. Néha a nyakába hajolok és úgy sikerül elaludni, miután szenvedtem egy csomót, hogy visszatartsam magam attól, hogy megcsókoljam a bőrét vagy ráharapjak. 

Megingattam a fejem és a tenyeremet a hajamból az arcomra tettem. Megdörzsöltem a szemeimet és sóhajtottam egy hangosat. Hideg zuhany, az kell most nekem. Ha ki akarom bírni azt az átlátszó felsőrészt és az egyetlen egy bugyit, amiben alszik, akkor arra lesz most szükségem, hogy egy jeges víz zuhataggal elvegyem a kedvem mindentől. Bólintottam magamnak, hogy menni fog, felkaptam az ágyam végébe dobott pólót és kivettem a szekrényemből egy tiszta alsónadrágot, és nekiindultam a szomszéd szobának, hogy teljesítsem az egyik legnehezebb feladatot hosszú idő óta. Aludni kell. Csak aludni.

----

Rengeteg levegőt engedtem ki megkönnyebbülten a tüdőmből, amikor kiléptem a zuhanyzóból és a lányt az ágyában fekve találtam. Nagyon úgy tűnt, hogy már elaludt, a szemei csukva voltak és békésen pihegett. Átsétáltam az ágy másik felére és óvatosan felemeltem a takarót, hogy befészkeljem magam alá. Viszont amint felemeltem, elém tárult a lány fedetlen lába és a kerek feneke, ami kilógott a felső alól és csupán egyetlen egy, piros bugyi takarta. Beharaptam az alsó ajkam és összeszorítottam a szemeimet, hogy eszem ágába se jusson az, ami már elindult az agytekervényeimet. Még mindig csukott szemmel, óvatosan manőverezve becsusszantam a takaró alá és az ágy legszélén maradtam, hogy hozzá se akarjak érni. Ez mondjuk nehéz volt úgy, hogy már eleve meg akartam érinteni, de így legalább nem estem nagyobb kísértésbe.

- Jungkook? - Hallottam meg MinJi fáradt, halk hangját.

Basszus. Még jó, hogy sötét van a szobában és nem láthatja, mennyire meg vagyok feszülve, hiszen minden izmomnak parancsolnom kellett, hogy ne mozogjanak. Halkan kiengedtem a levegőt a tüdőmből és felnyitottam a szemeimet.

- Igen? - Próbáltam minél emberibb és lágyabb hangot magamra erőltetni, hogy ne úgy hangozzak, mint akit éppen kínoznak, pedig nagyon úgy éreztem magam.

Mocorgást hallottam, mire összeszorítottam a fogaimat és magamban káromkodtam egyet. Megköszörültem a torkomat és mintha mi sem lenne természetesebb, a lány felé fordultam. Mire odanéztem, MinJi már az én irányomba volt fordulva és kérdőn nézett rám, már amennyire a félhomálytól azt láthattam.

- Minden rendben van? - Kérdezte.

Nem, nincs minden rendben, mert most azonnal olyan dolgokat művelnék veled, amiről te még csak nem is hallottál, de nem is olvastál, de nem tehetem meg, mert rohadtul féltelek magamtól, hogy bántani foglak vagy túl vehemens leszek.

- Persze - Feleltem egy erőltetett mosollyal. - Miért? Baj van?

- Mm - Ingatta a fejét a lány, hogy nincs.

Nem szólt többet, csak elhelyezkedett a párnáján és megigazította a lábait a közös takarónk alatt. Halványan elmosolyodtam és még mindig nem hittem el, hogy hogyan lehet ennyire félénk vagy ártatlan valaki. Komolyan nem érdemlek meg egy ilyen hófehér lelkű személyt az én mocskos fantáziámmal egyetemben. 

- Ide bújsz? - Kérdeztem meg azt, amit ő akart, de én pont el akartam kerülni, mind a kettőnk érdekében.

MinJi nem válaszolt, de szinte azonnal megmozdult és közelebb csúszott az ágyon. Ahogy azt szoktam, felemeltem az egyik lábam, hogy ő a sajátját közé tudja tenni és így egy nagy, összegabalyodott lábtengert alkossunk. Átcsúsztattam a jobb kezemet a derekán és segítettem neki még közelebb férkőzni, habár pont ezt akartam elkerülni, nem tudtam már gondolkodni. A tenyerem a háta aljára tapadt és akaratlanul is magamhoz nyomtam, mire össze kellett szorítanom a számat, nehogy felmorduljak, mekkora egy seggfej vagyok. MinJi mit sem sejtve elfoglalta a helyét és most egy vonalban tette le a fejét az enyémmel a párnájára, nem pedig a mellkasomba fúrva.

- Kényelmes? - Kérdeztem halkan, mielőtt a számat másra használtam volna.

Ott feküdt előttem, alig pár centi távolságra, ha a nyakamat kicsit jobban megnyújtom, akkor már az ajkain csüngtem volna. 

- Igen - Felelt halkan.

- Akkor jó - Sóhajtottam egyet. - Most már aludj!

- Mhm - Hümmögött válaszként, hogy egyetértsen velem.

Lehunyta a szemeit és eleget téve a kérésemnek megpróbált álomba ringatózni. Én csak elmosolyodtam és megingattam a fejem, hiszen nem hittem el, hogy ilyen tényleg létezik. Előrébb hajoltam és egy hirtelen ötlettől vezérelve az orrára nyomtam egy puszit. MinJi szemei kipattantak és kérdőn nézett rám. Én csak mosolyogtam és megismételtem az aprócska puszit az orra hegyén.

- Aludj! - Suttogtam.

Ő is elmosolyodott és felemelte a fejét. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy hozzám hajol és lemásolva a tettemet ő is az orromra nyom egy puszit. Elégedetten visszafeküdt és lehunyta a szemeit.

- Te is aludj! - Motyogta a párnába.

Felakadtak a szemeim a csodálkozásra, majd halkan felnevettem. Odahúztam magamhoz még jobban és az államat a fején pihentettem, amíg ő az arcát a nyakamba temette.

- Hihetetlen vagy - Suttogtam utoljára, mielőtt engem is elnyomott volna az álom.