Esküdj! /BTS-JK/

23.

Felkeltem, annyira halkan, amennyire csak tudtam, mert Jungkook ismételten úgy döntött, hogy velem kegyeskedik tölteni az éjszakáját, ezzel okozva nekem még egy zavaros estét. Lassan kikeltem és felálltam a matracról, visszanézve magam mögé, hogy a férfi alszik e még és nem keltettem fel őt a mocorgásommal. Lassan átsétáltam az ő felére, ahol az ablakhoz lépkedtem, de mielőtt a nyitott üveghez értem volna, megtorpantam az ágy mellett. Vettem egy mély levegőt és lassan lenéztem a takaróhalmazra, ami előttem feküdt. Sosem láttam Jungkook-ot alvás közben, mert mindig előbb felkelt, mint én és amikor később is aludtam el, akkor sem mertem nézelődni, nehogy rajta kapjon. Most kihasználtam az alkalmat és erőt vettem magamon. Tettem egy lépést felé, hogy a lábam már az ágy széléhez ért és leguggoltam.

Nem nagyon láthattam, mert a szobában sötét volt, de mivel az ablak ki volt nyitva, így a függöny sem volt teljesen behúzva, ezért a hold fénye valamelyest bevilágította a szobát. Halványan elmosolyodtam és félre biccentettem a fejem, ahogy alaposan megnéztem a férfit. Nyugalmában egész kisfiúnak tűnt, mintha még fiatalabb is lett volna nálam. Annyira pufi és csipkedni való arca volt, ahogy az oldalán feküdve a párna kicsit összenyomta az amúgy feszes és kemény bőrét. Most teljesen nyugodt volt, sem az állkapcsa nem feszült meg, sem a szemei nem szórtak szikrákat, sem pedig semmilyen veszélyforrás nem fenyegetett, hogy rám zúdul. Egy átlagos srácnak nézett ki, aki az igazak álmát alussza egy hosszú, fárasztó nap után. Úgy éreztem magam, mint aki a saját barátját -vagy vőlegényét, az én esetemben- nézi és csodálja, hogy a legszebb álmába képzelhesse magát. Mert így volt, Jungkook piszkosul jól nézett ki és még akkor is attraktív volt, amikor dühös volt. Az olyankor megfeszített izmai és kemény arcvonásai férfiasabbá tették őt, ha pedig a kedves énjét mutatta nekem, akkor azért kedveltem. Kedveltem őt, valóban, már nem titkolhattam magam előtt, sőt az elejétől kezdve ezt szerettem volna, hogy ha egy  kicsit is, de akkor is erőltetni szerettem volna magam és rávenni a saját akaratomat, hogy megkedveljem. Én sem örültem volna túlságosan, ha folyamatos haragot táplálok iránta az elkövetkezendő ki tudja, hogy hány évben a házasságunk után. 

Halkan sóhajtottam és felálltam az ágy mellől. Még utoljára mosolyogva végignéztem az arcát, a lehunyt szemeit és a telt ajkait, a takaró alól kilátszódó, pólóba bújtatott karjait, amik a párna alatt végződtek, ahogy támasztotta a fejét. Hátat fordítottam neki és kinéztem az ablakon, ahogy egy nagyobb fény villantotta be a helyiséget. A nyitott szárnyhoz sétáltam és leültem az ablakpárkányra, ahogy a nap folyamán már korábban is tettem. Most nekitámasztottam a hátamat a keretnek és felhúztam a lábamat a széles fára.

Néztem, ahogy a villámok lassan közeledtek felénk, egy jó kis frissítő esővel fenyegetve minket. Valahol a távolban, a sötét éjszakánál is sötétebb volt egy folt, ahol esett már és szinte úgy látszott, mintha a föld és a felhők össze lennének kötve egymással. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem, ahogy az eső illata már megérkezett egy kisebb szellő kíséretében. Mosolyogva fogadtam a friss szelet a forró bőrömön és az egész testemen, ahogy a lenge kis hálóruhámon is átfújt. Élveztem, ahogy a meleg és már majdnem ragacsossá vált bőrömet egy kicsit felélénkítette a hűvös áramlat. 

- Miért nem alszol? - Érkezett egy hang a hátam mögül.

Összerezzentem és befelé fordultam a szobába, hogy a rekedtes, fáradt hang irányába nézzek. Jungkook csupán egy fekete paca volt előttem, de amint tett egy lépést felém, a hold fénye máris kivehetőbbé tette őt számomra. Nyeltem egyet és eltátottam a számat, ahogy megláttam őt teljes valójában, egy fekete pólóban és egyetlen alsónadrágban. Most már tényleg bizonyosságot nyert a képzelgésem a folyamatosan nadrágba bújtatott lábai kinézetéről. Izmos, szinte kidülledő erő hasított minden egyes mozdulatával a lábaiba, amíg le nem ült mellém a párkányra. Rám nézett, mire én kénytelen voltam elszakítani a tekintetemet a combjairól és ránézni a férfira. Szemei álmosak, kicsik voltak, ahogy csak félig nyitotta fel őket. Haja érdektelenül omlott a homlokába, de meglepően nem volt kócos, hiszen nem aludt annyit, hogy forgolódhasson és összegabalyodjanak a tincsei. Halványan elmosolyodtam, amivel kicsit a zavaromat is elfedtem, amit éreztem a hiányos öltözéke miatt.

- Jön az eső - Közöltem a tényeket, ahogy egy újabb villám világította be a szobát, az én arcomat és Jungkook hátát, aki  a szoba felé fordulva ült.

- Ezért nem alszol? - Kérdezte hitetlenkedve.

Bólintottam egyet és elszakítottam a tekintetem a természeti látványosságtól és a férfira néztem.

- Ne haragudj, ha felkeltettelek - Kértem bocsánatot halkan. 

- Mm - Ingatta a fejét Jungkook, miközben hümmögött egyet tagadólag, hogy nem miattam kelt fel. - Miért nem alszol? - Tette fel ismételten a kérdését, amire választ várt.

- Melegem van, nem tudtam elaludni - Feleltem végül. 

Jungkook egy féloldalas mosolyt villantott és lenézett a felhúzott lábaimra, majd vissza rám.

- Pedig nem vagy túlöltözve - Mondta könnyelműen.

Az arcomat elöntötte egy halvány pír, ahogy realizálódott bennem, hogy bizony ugyanabban a lenge, fekete kis hálóruhában voltam, ráadásul mivel fel voltak húzva a lábaim, ő előttem teljes belátást nyert a fekete bugyimra, akadályok nélkül. Megköszörültem a torkomat és letettem a lábaimat, ugyanúgy befelé fordulva, a szőnyegre téve a talpaimat. Jungkook megmozdult mellettem és feltolta az álmos testét a párkányról és felegyenesedett. Csak a lábát láttam, ahogy tesz egy lépést, majd befordul velem szemben, mivel a fejem lehajtva volt a halvány szégyenérzet miatt, hogy így belátott a személyes terembe.

- Nézz rám! - Szólalt meg halkan és továbbra is rekedtesen, bár már valamennyire kitisztult.

Lassan felemeltem a fejem és ezzel végignéztem az előttem álló, izmos combokon, fel a sötét alsóján, majd végül a felsőtestén át a szemeibe, ahogy kérte. Egy halvány mosoly jelent meg a száján és előre nyújtotta a kezét, felajánlva nekem ezzel, hogy felsegít. Lenéztem a hosszú ujjakra és vissza a barna szemekbe. 

- Csak nem félsz a kezemtől is? - Mozgatta meg az ujjait.

Akaratlanul is felnevettem és megingattam a fejem. Felemeltem a kezem és lassan az ő tenyerébe temettem az enyémet. Már olyan sokszor fogta meg a kezemet, mégis minden alkalommal olyan volt, mintha óriási meglepetés lenne számomra a puha és selymes bőre. Jungkook lassan összezárta az ujjait, teljesen elnyelve ezzel az én kezemet, ami az övé mellett nagyon picinek tűnt. Felhúzott, én pedig elé álltam, várva, hogy menjünk vissza az ágyba, a férfi azonban nem mozdult. Ott álltunk egymással szemben, nagyon közel és csak néztünk egymásra, miközben a kezeinket nem engedtük el. Összerezzentem, ahogy egy villámot követően egy hangos dörgés hasította keresztül a csendes szobát. Jungkook halkan elnevette magát és felemelte a kezemet a szájához. Egy gyors, puha csókot nyomott a kézfejemre, mire nekem megakadt a levegőm egy pillanatra és elnyílt a szám is egy kicsit. Váratlanul puhák voltak a telt ajkai és önkénytelenül is átfutott az agyamon a kérdés, hogy az én számon is ugyanolyan lágynak érezném e.

- Alvás - Suttogta mosolyogva.

Megindultam, amint elengedte a kezemet. Ő csupán egy lépést tett, amíg a saját felére le nem vetette magát, én pedig átsétáltam a másik oldalra, hogy lefeküdjek, de még biztos, hogy nem tudtam volna elaludni, mert ezzel az aprócska, ártatlan kézre adott puszival is több száz kép villant át az agyamon.