Esküdj! /BTS-JK/

78.

A számat harapdáltam, ahogy néztem a filmet. Jungkook még nem volt otthon, de akármelyik pillanatban megérkezhetett most már a munkából, hiszen már négy óra elmúlt és általában négy és öt között esik haza. Én megint nem csináltam semmi érdemit aznap, mivel az idő kicsit szomorkásra fordult és csepegett az eső, ezért nem tudtam a kertben sokáig ácsorogni, pedig élveztem, hogy a cseppek kicsit lehűtik a testem és végigcsorognak a bőrömön, az első hidegrázás után be kellett jönnöm, nehogy megfázzak. Éppen ezért csak olvastam és filmeket néztem, mindent úgy, ahogy akkor, amikor még nem volt lehetőségem kimenni sehová. Már megnéztem egy akciófilmet, amit a felénél kikapcsoltam, mert nem tudtam felfogni, egyszerűen halál unalmas volt, most pedig egy romantikus vígjátékot nézek. Éppen egy olyan jelenet közepén tart a film, ami nem a szűz szemeknek ajánlott, én mégsem tudtam róla levenni a szemem. Egyszerűen vonzotta a tekintetem minden egyes mozdulat a képernyőn, amit a színészek csináltak. Nem tudtam nem teljes figyelemmel követni a kicsit lassított és biztos, hogy túljátszott, de nagyon gyengéd vetkőztetést, a finom csókokat és a félárnyékból mutatott testeket, ahogy szépen, lassan egymásba gabalyodva az ágyra másznak és esnek, hogy neki kezdjenek egy kifejezetten jónak ígérkező éjszakának. Természetesen a film nem olyan cenzúrával készült, hogy többet is megtudhattam volna a dologról, de az biztos, hogy felkorbácsolta a fantáziámat. Főleg úgy, hogy két napja nem tudom kiverni a fejemből Jungkook szavait. Azt mondta, hogy ha tetszeni akarok neki, aki legyek meztelen éjszaka. Először csak zavarba jöttem és nem is kicsit, majd eltelt egy pár perc, mire a beavatatlan agyam rájött ennek a mögöttes és kicsit sem visszafogott tartalmára. Igen, tudom, hogy a férfi nem rejti véka alá a véleményét és a mondanivalóját, de nekem még így is kellett egy kis idő, hogy felfogjam. 

Nem bírtam magammal és az agyammal és úgy döntöttem, hogy hasznosítom azt a frissen szerzett tudást, amit a vőlegényemtől kaptam és belemerülök az internet és a keresők világába. Leállítottam a filmet, mert azért nem akartam kihagyni a végét és a történteket, mert eléggé tetszett a cselekmény, de ez a dolog nem hagyta nyugodni az agyam. Felálltam a kanapéról és a földszinti szobába sétáltam, ahol Jungkook a laptopját tartotta. Azt mondta, hogy ha kell, nyugodtan vigyem el vagy üljek le odabent és használjam. Ez volt Jungkook dolgozószobája, ahol nem sok időt töltött, csak néha tért be ide, ha maradt itthonra is elintéznivalója, de nem nagyon szerette hazahozni a munkáját. Inkább csak papírok és irodai jegyzetek voltak itt, meg minden olyan dokumentum elzárva, amihez senkinek semmi köze nincsen, csak a cégnek és neki. Azt mondta, hogy a cég tulajdonosa helyett is ő tart itthon dolgokat, mert így biztosabb mind a kettejüknek, hiszen mondta már a férfi, hogy akárhogy ő az igazgató és nem a tulaj, mégis úgy érzi, mintha az ő vállán lenne az egész munkahely és a vállalat. 

Besétáltam a szinte üres szobába, ahol csak egy gyönyörűen faragott, fa asztal volt, egy kényelmes székkel és körben kulcsra zárható szekrényekkel. Az asztalhoz mentem és leültem a székbe, amit kicsit feljebb kellett emelnem, hogy kényelmesen láthassam a már az asztalon heverő gépet. Felnyitottam a fedelét és megvártam, amíg bekapcsol, úgy, ahogy a férfi tanította. Közben megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, mégis mire akarok én rákeresni. Kicsit fészkelődtem a székben, ahogy kezdtem magam kínosan érezni és átgondolni, hogy nekem ezt tényleg kell e tudnom vagy majd Jungkook megmutat nekem mindent. Végül már az agyam kettészakadt, ahogy az egyik meg akart tudni dolgokat, mert fel volt ajzva és mégis csak tudni akartam valamit, ami imponálhat a férfinak és nem egy teljesen tudatlan nőt kap maga mellé, viszont a másik felem tiltakozott és arra vágyott, hogy mindent első kézből tőle kapjak meg. A számat beharapva néztem a villogó kis vonalacskát, ami várta a keresőben, hogy betűk sokasága tolódjon be elé. Lehunytam a szemem és megingattam a fejem. Akkor is rákeresek, csak egy kicsit. Úgy sem fogok belőle sokat megtudni, csak egy kis bevezetőt, mégis mire készüljek. A kereső kis vonalkájába beírtam a szavakat, amik legelőször eszembe jutottak, "együttlét", "kapcsolat", "érintetlen", "első alkalom" és rányomtam a keresés kis nagyító ikonjára. Idegesen vártam, hogy betöltsön és megtudjak valamit. 

Végiggörgettem a találatokat és rengetek cikket találtam, képet és videót a szavakra. Véletlenszerűen kattintottam az első vagy a második találatra, ami egy orvosi cikk volt a témáról. Olvasni kezdtem az apró betűs, az orvos képével gazdagított írást, hogy információt gyűjtsek. Rengeteg szakszó és értelmetlen, nagyon hosszú mondat gabalyodott egymásba, amit nem nagyon értettem, de a lényeget ki tudtam szűrni belőle. Hála az égnek egy kis videó is volt mellékelve az oldalon, ahol egy animáció mutatta meg a helyes együttlétet. Kicsit hezitáltam a nyilacska felett, amivel elindíthattam volna, de aztán csak rányomtam. Mind a két kezemet a combom alá tettem a székre és kicsit előre hajolva néztem a rajzolt képeket és a kis mozgó videókat, amik össze voltak rakva aszerint, hogy a narrátor éppen mit mondott a kisfilm alatt. Egy idő után tátott szájjal néztem és hatalmasakat nyeltem. Oké, azt tudtam, hogy hogyan csinálják ezt a dolgot, de nem gondoltam volna, hogy ez az agyamat ennyire felpezsdíti. Kiléptem az oldalról és kitöröltem a keresést az előzményekből, hogy Jungkook még véletlenül se találja meg a fantáziám kérdéseit. Lecsuktam a laptop fedelét és vettem egy mély levegőt.

- Te jó isten - óhajtottam és már egy féloldalas mosoly volt a számon.

Nem tudom miért, de egyszerre féltem tőle, hogy megtörténjen, hiszen olvastam a cikkben, hogy fáj és kellemetlen az első alkalom, de valahogy annyira felkorbácsolta a testemet, hogy akár most azonnal Jungkook kérésére álltam volna és ruha nélkül vártam volna rá az ágyban. Mondjuk még semmi sincs veszve, nincs még este...