Esküdj! /BTS-JK/

43.

Összeráncolt homlokkal vártam Jungkkok-ot az este. Azt mondta, hogy velem alszik, aminek nagyon örültem, nem csak a közelsége miatt, de amiatt is, hogy legalább tudtam neki egy kis támaszt nyújtani, bármi baja volt is. Az ágyamon ültem, törökülésben és karba tett kezekkel, kissé morcos képpel. Elhatároztam, hogy én márpedig beszéltetni fogom őt, akármennyire is akar sebezhetetlennek tűnni előttem. Segíteni akarok neki és magasról teszek rá, ha ő ezt nem akarja, mert makacs és túlteng benne a férfias, állati ösztön.

- Te miért nem alszol már? - Kérdezte a férfi, amint belépett a szobába.

Bezárta maga mögött az ajtót, elzárva ezzel mindenféle fényforrást a szobától. Lehunytam a szemem és próbáltam komoly maradni, hiszen a hangja még mindig megtört és kegyetlenül gyenge volt, amitől majdnem ellágyultam, de az nem volt a tervem része.

- Beszélgetni akarok - Jelentettem ki egyszerűen.

Jungkook bemászott az ágyba mellém és ledőlt a párnák közé. Kényelmesen magára húzta a takarót és a jobb kezét a feje alá tette, hogy kényelmesen megtartsa a fejét, miközben a hátán fekve rám nézett, amennyire a sötét körvonalakból láttam.

- Nem fogok beszélni róla - Jelentette ki egyhangúan, előre tudva, hogy mit is akarok.

Hangosan sóhajtottam és megráztam a fejem. Megdörzsöltem az orrnyergemet az ujjaimmal, hogy erőt vegyek magamon és szembe tudjak szállni a férfival. Ledőltem én is az ágyba, oldalra fordulva Jungkook felé és feltámaszkodtam a könyökömre, hogy jobban rálássak.

- Jungkook, momentán nem érdekel, hogy mit akarsz - Mondtam ki kerek perec. - Nem tarthatsz magadban mindent, mert az rohadt nehéz.

- Ne veszekedj, aludj inkább! - Válaszolta.

- Addig nem alszom, amíg nem mondasz valamit - Tiltakoztam gyerekesen.

Jungkook sóhajtott egyet és megigazította magán a takaróját.

- Ez esetben hosszú éjszakád lesz - Mondta gúnyosan és már készült, hogy hátat fordítson nekem.

Elkaptam a derekát vagy a hasát, nem tudom, mert a paplanon keresztül nem igazán éreztem és megállítottam őt a készülő mozdulatában. Mély levegőt vettem és megvártam, hogy magától visszaforduljon a hátára. 

- Jungkook - Vetettem el a kemény stílust, az úgysem én voltam. - Fogalmam sincs, hogy mi történt veled...

- Maradjon is így - Szakított félbe kemény hangon, ami mögött még elrejtve ott volt a gyengeség és a szomorúság.

- Nem - Ingattam a fejem. - Segíteni akarok neked, meg akarlak vigasztalni, le akarlak nyugtatni, de nem tudlak, ha gőzöm sincs, hogy mi a fene bajod van.

- Nézd, MinJi - Sóhajtott ő is és végre visszahallottam az igazi, megtört hangot. - Már az is elég kínos, hogy sírni láttál. Nem fogok lelkizni is veled.

- Ez nem lelkizés vagy női pletyka - Szálltam szembe vele. - Ez csak beszélgetés. És nem érdekel, hogy sírtál, megmondtam.

- Miért kellene elmondanom? - Tért át egy másik stratégiára.

- Mert a feleséged leszek? - Feleltem egy újabb kérdéssel a kérdésére. - És rohadtul nem tudok rólad semmit sem!

Csendet kaptam válaszul, úgy látszik, hogy megfogtam őt az érveimmel. Nem mondtam többet, vártam, hogy megint ő tiltakozzon vagy belekezdjen végre. Felemelte a kezeit és amennyire láttam, az arcát beletemette és megdörzsölte a szemeit. A következő pillanatban már csak egy szakadozott lélegzetvételt hallottam, mire lehunytam a szemem, mert tudtam, hogy ismételten felszakítottam benne valamit az előző napból. Már nyitottam volna a számat, hogy inkább elmondjam, hogy békén hagyom, csak ne sírjon, de ekkor mocorogni kezdett mellettem és felém fordult. Meglepetten nyugtáztam a hirtelen fordulatot, de nem szóltam semmit sem, csak hagytam, hogy felemelje a takarómat és egy elveszett kisfiúként bebújjon mellém. A bal kezét a feje alá tette, jobbját pedig átdobta a derekamon, így húzódott még közelebb. Arcát a mellkasomba fúrta, mire egy hangos, sziszegés szerű levegővételt hallattam, hiszen a csipkés, átlátszó hálóingen kívül semmi nem volt rajtam, ami takart volna. Nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis Jungkook immáron kiengedte a bánatát és kicsit hangosabb sírásba kezdett. Jobb kezemet kivettem a fejem alól és azzal a haját kezdtem el cirógatni, míg a fejemet ráhajtottam az övére, a balommal pedig  átkaroltam és a hátát simogattam, hogy valamennyi nyugtatást adjak neki.