Esküdj! /BTS-JK/

15.

Kissé zavarban voltan minden egyes pillanatban, amikor Jungkook közelében kellett lennem. Ha nem félnék a következményektől, semmi pénzért nem vallottam volna be neki, hogy igenis egész jó a kinézete és magával ragadó. De miután kijött a számon, nem volt visszaút. A fejem piros volt, akárhányszor találkozott a tekintetünk, mert a levegő felforrt, ahogy az agyam is, ha arra gondoltam, mit tettem. Annyiból nem bántam a dolgot, hogy úgy éreztem, azóta valami megváltozott. Jungkook, mintha kissé megértőbb és kedvesebb lett volna velem, bár nem túl sokkal. A beszédén és a hangsúlyán éreztem a csipetnyivel visszafogottabb és enyhültebb agressziót és felváltotta egy leheletnyi kedvességgel. Alig volt észrevehető, még mindig ijesztő volt és tagadhatatlanul hangulatember, de azért már valamivel jobban tetszett a dolog. 

- Van valami terved ma? - Kérdezte hirtelen Jungkook.

A reggeli apró falatja megállt a számban, ahogy lefagytam. Lassan felé fordítottam a fejem és belenéztem a barna, csillogó szemeibe. Éreztem, hogy ismételtem elönt a pír, ezért lehajtottam a fejem és sietve megrágtam a reggelimet, majd lenyeltem.

- Tervem? - Kérdeztem vissza.

Ismét felnéztem a férfira és reméltem, hogy kinevet, de nem. Ezt a kérdést ő nagyon is komolyan gondolta. Egyenes és közönyös arckifejezéssel nézett rám, ahogy várta a válaszomat. 

- Hát - Megköszörültem a torkomat és zavartan megingattam a fejem. - Nem igazán lehet tervem idebent.

Halványan elmosolyodtam, ahogy emlékeztettem rá a férfit, hogy ő az, aki bezárva tart évek óta, a négy fal között pedig nem igazán van terve az embernek előre, kivéve, ha eldönti, hogy két nap múlva kitakarít, négy nap múlva olvas és minden nap háromkor tesz egy kört ebben a rohadt házban. Más terve nem igazán lehet itt valakinek. Jungkook értette a kis célzásomat és bólintott egyet. Egy halványka megbánást sem láttam az arcán, akárhányszor megemlítettem neki, hogy be vagyok zárva és nem erre vágytam kislány koromban. Inkább elsötétült az egész lénye, megfeszült minden egyes izma és felvette a versenyt a sötét oldala az addigi kedvességével.

- Hoztam új filmeket - Mondta Jungkook és hallottam a hangjából, hogy legszívesebben nem folytatta volna, csak mérgében felállt volna és ott hagyott volna a fenébe.

Bólintottam, hogy értettem, de nem igazán voltam tisztában a szándékaival. Randira hív a nappaliba?

- Ha befejezted, gyere ki! - Bökött a fejével a tányérom felé.

- Oké - Bólintottam egyet, de nem tudtam, hogy valóban oké e a dolog.

Nem tudtam, mit akar, soha nem néztünk együtt sem tévét sem filmeket, pedig már egy pár hete, talán hónapja itt lakik velem ebben a házban. Én mindig csak olvastam, ha esetleg a nappaliba tévedtem volna, ő volt az, aki folyamatosan a képernyőt bámulta, ha leült mellém, de sose volt olyan helyzet, ahol terv szerűen leültünk volna mind a ketten, hogy megnézzünk egy filmet. Vettem egy mély levegőt és nekiláttam a reggelim elfogyasztásának. Lassan tettem a számba a falatokat, hogy minél tovább húzzam az időd. Viszont egy idő után rájöttem, hogy akármilyen későn megyek is ki hozzá, a film nem lesz rövidebb, amit nézni fogunk, tehát ugyanannyi időt kell vele eltöltenem. Nem is baj, legalább egy kicsit együtt leszünk, ha már tényleg a felesége leszek. Még mindig röhejesnek tartom a tényt, hogy együtt fogjuk leélni az életünket és még egymás mellett, csendben sem tudunk leülni anélkül, hogy ne érezném feszültnek vagy idegesnek magam. Mint egy régi házaspár a válás előtt.

Lassan kibattyogtam a nappaliba és azonnal megpillantottam a fekete hajköteget a kanapén. Olyan puhának tűnt, vajon ugyanolyan selymes a tapintása is, mint amilyennek kinéz? Megráztam a fejem és megkerültem a kanapét, hogy végül leüljek rá. A férfi felnézett rám, majd le a kanapéra, majd vissza rám. Én kérdő tekintettel nyugtáztam a tettét és nem értettem, mi a baj.

- Csak ott találtál helyet? - Kérdezte, utalva, hogy a dívány legvégére huppantam.

Megvontam a vállam és megnyaltam a szám, mert éreztem, hogy azonnal kiszáradt, ahogy a férfi kérdőre vont, mint egy rossz gyereket.

- Mindig itt ülök - Feleltem egy halvány mosollyal.

Csak ne kelljen szorosan mellé ülnöm, mert úgy érzem, hogy felrobbanok a hőtől, amit érzek olyankor. Jungkook szigorúan nézett rám és anélkül, hogy megszakította volna a szemkontaktust, megpaskolta a helyet maga mellett. Hezitáltam, nem mozdultam meg egyből, nem tudtam. Az agyam ezerrel kavargott és egyetlen gondolat sem jutott az eszembe, mert amint előjött volna egy, egy másik eltolta az útból és így tovább. A fejem egy káosz volt Jungkook mellett.

- Nem kérem kétszer - Közölte a mély és kissé reszketeg hangján, ami a vihar előjele volt. - Saját lábon jössz vagy idetegyelek?

Sóhajtottam egyet és átcsúsztam azt a két embernyi helyet, amit kettőnk között tudtam. Letettem a fenekem a párnára és felnéztem a férfira, hogy elégedett e most már, Jungkook pedig egy halvány mosollyal nyugtázta a szófogadásomat. 

- Választasz? - Kérdezte.

Összeráncoltam a szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire gondol. Jungkook elfordította a fejét és kissé elhajolt tőlem a dohányzó asztalka felé. Követtem minden mozdulatát a szememmel, ahogy könnyedén egy kézbe veszi a sok filmet és a hosszú ujjaiban és hatalmas tenyerében gond nélkül elfért.

- Filmet - Magyarázta. - Szeretnél választani?

Halkan felnevettem a kedvességén. Bólintottam egyet és kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy az ölébe tett filmeket szemügyre vegyem. Elolvastam a címeket és amire megráztam a fejem, azt a férfi alulra tette és a kupac tetején következőt olvastam megint. Észre sem vettem, hogy szinte az arcom a vállához ért, annyira belemerültem a DVD tokjainak a nézegetésébe. Amikor egy mélyebb levegőt vettem, az orromba kúszott Jungkook illata és egy pillanatra lehunytam a szemem, amíg meg nem telt teljesen a tüdőm az illatos levegővel, majd egy halvány mosollyal fújtam ki a bent tartott oxigént. El is akartam hajolni meg maradni is akartam egy helyben. 

- Ez jó? - Böktem az egyik filmre, ami a soron következett.

- Nem láttam még - Felelt a férfi. - Megnézzük?

Felnéztem rá és azonnal meghátráltam, mert Jungkook már lenézett rám és az orrom az övéhez ért, ahogy én is felfelé fordítottam az arcomat, hogy rá tudjak nézni. Zavartan hátradőltem a kanapé támlájára és megköszörültem a torkom.

- Nézzük - Bólintottam.

Jungkook jót derült a zavaromon és megingatta a fejét. Letette a filmeket az öléből a tévé alatti állvány polcaira és a kiválasztott lemezt a lejátszóba tette, hogy elindítsa a mind a kettőnk számára újdonságnak tűnő filmet. Amíg háttal volt nekem, addig a kezembe temettem az arcom és némán sikítottam, majd amint megfordult, normálisan ültem és vártam a kezdő képkockákat, mintha mi sem történt volna.