Esküdj! /BTS-JK/

60.

Egész nap nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Jószerivel az új hintában ültem és csak voltam, élveztem az egyre hűvösödő levegőt, a friss szellőket, amik a napsugarakkal vegyülve kellemes időt szórtak rám, élveztem az illatokat és a hangokat egyaránt. Egyszer-egyszer tévedtem csak be a házba inni vagy mosdóba, de az egész délelőttöt a kertben töltöttem. Kivittem magammal a könyvet, amit már elkezdtem olvasni és lassan véget is ér és azzal foglaltam le magamat. Kényelmesen elfértem, akár felhúzott lábakkal is a hintában, hiszen ketten is kényelmesen helyet tudtunk foglalni a széles párnán. Viszont akárhogy is próbáltam a könyvre vagy a madárcsicsergésre figyelni, Jungkook folyamatosan ott volt a fejemben és nem hagyott nyugodni. A reggeli mondatai úgy visszhangoztak a fejemben, akárcsak egy rossz filmben. Mintha ott lett volna mellettem és közvetlenül a fülembe mondta volna még egyszer és még egyszer, megállíthatatlanul, hogy teljesen összezavarjon és az őrületbe kergessen.

Idegesen csaptam össze a könyvet és tettem le magam mellé a kis függőhintába. Sóhajtottam egyet és az arcomat a tenyerembe temettem, hogy segítségkérően megdörzsöljem a szemeimet, hátha kitisztulnak, de nem segített. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy Jungkook mit fog most tenni. Kicsit féltem igen, akárhogy is leállíthattam bármikor és az én döntésem volt, hogy meddig engedem elmenni az érintésekben a testemen. Mégis féltem, leginkább magamtól, hogy vajon tényleg képes leszek e megállítani őt. Ha nem, akkor valószínűleg nem is akarom, hogy megálljon, igaz? Viszont úgy érzem, hogy egy nagyobb lépésre még nem lennék készen, de Jungkook úgy elveszi az eszem általában, hogy attól tartok, akkor sem mondanék nemet, ha már rossz helyen járna a keze. Viszont, ha megcsókolna, az ellen nem nagyon tiltakoznék. Még sosem csókolóztam, nem tudom, hogy milyen, ezt is csak a könyvekből és filmekből tudom átérezni és valamennyire felfogni. Mégis úgy érzem, hogy nagyon vágyom rá. Az ajkai valami mennyeiek, már az apró puszijaitól is a falnak tudnék menni. Egyszerűen nem tudom levenni a szemeimet a szájáról, akárhányszor megnyalja őket vagy beharapja az alsó ajkát. Olyankor néha olyan érzésem van, hogy tudja, hogy figyelem és direkt provokál engem, meglesve a reakciómat. Mivel egész életemben ide voltam bezárva és a magántanárokon kívül senkit sem láttam és nem szerezhettem tapasztalatot senkitől, nagyon finoman bánt velem. Mindig olyan óvatosan nyúlt hozzám, hogy már kezdtem elhinni, hogy törékeny vagyok és összeroppanhatok egy erősebb szorítása alatt. Finoman és lassan simogatott mindig, le sem véve a szemét rólam, hogy lássa, mikor rezdülök meg vagy adok valami olyan jelet, ami esetleg megállásra kényszeríthetné őt. Puszikat alig kapok, habár mostanra a fejem tetejére érkező cuppanósok elég gyakoriak lettek és nagyon kedveltem, az orromra érkező, apró puszi még alig fordult elő egyszer-kétszer, de már ez is felkeltette az érdeklődésemet a többi iránt. Ahogy már a puszta bőrömön érezhettem a telt és puha ajkait, arra ösztönözték az agyamat, hogy férkőzzek Jungkook közelébe még jobban és a számat nyomjam az ő szájának, akaratosan, nem gondolkodva azon, hogy ő esetleg mit szól hozzá. Bár nem hiszem, hogy nagyon ellenkezne, azok után, ami nem olyan rég az étkező falai között elhangzott. Nem vagyok nagy szakértő ilyen dolgokban, nem tudok sokat az efféle információkról, de azért még én is látom, hogy Jungkook teljesen odaadná magát nekem, bármit is csináljak vele. Persze nekem még semmi szándékom nem volt megrontani magam túl felnőttes dolgokkal, de a csókért már könyörögtem volna. Amikor egy ágyban feküdtünk és olyan közel voltunk egymáshoz, hogy szinte már semmi hely nem maradt köztünk, akartam, hogy megtegye. De Jungkook félt engem, ezt tudtam, nagyon is jól. Mindig vigyázni akart rám és soha nem akart túl gyorsan vagy túl hirtelen csinálni valamit, nehogy megijedjek. Köszönettel tartoztam neki, mert úgy éreztem, hogy valóban ijesztő néhány dolog a kapcsolatok ilyen mély bugyraiban, amikor már nem a megismerkedős, felszínt kapargatós dologban vagyunk benne. Viszont elég sokszor tudtam volna őt megszidni azért, mert nem lépett semmit. Biztos voltam benne, hogy nagyon félénken állnék a dologhoz, akkor is, ha eldöntöm, hogy bátran én kezdeményezek, de már igazán szükségem lenne rá.

*Jungkook POV*

Valahogy máris jobban éreztem magam, ahogy feloldottam magamban és kettőnk között ezt a gátat. Bár még nem csináltam semmit, a puszta tudat, hogy már nem kell visszatartanom semmit és ezt ő is nagyon jól tudja, hogy nem fogom, felszabadító volt. Már is könnyedebben és gördülékenyebben végeztem a munkámat és a sok hülyét is boldogabban küldtem el melegebb éghajlatokra úgy, hogy még ők sem vették észre, hogy le lettek teremtve. Viszont, a másik oldalról egy kicsit nehezebb is lett ezzel, ugyanis most, hogy elmondtam a lánynak, hogy a legkisebb szándékomban sem áll kordában tartanom magamat és ő erre rábólintott, nem csak engem szabadított fel, de a gondolataimat is, amiket eddig megpróbáltam elrejteni. Ahogy éppen egy új ház belső dizájnján dolgoztam, csak az járt a fejemben, hogy mit csinálhatnék vele, ami kezdetnem nem túl durva és nem rémisztem meg rögtön. Talán egy kis simogatás ott, ahol még nem jártak a kezeim? Lehet, de nem túl közeli helyeket, hogy félni kezdjen én leállítson. Puszik? Csókok? Megkaphatnám az első csókomat vele? Annyira akarom már, szinte bizseregnek és forrnak az ajkaim, akárhányszor meglátom őt beszélni vagy csak aludni, a szájára téved a tekintetem és nagyon erős késztetést érzek arra, hogy megtegyem. 

Ledobtam a speciális tollat a kezemből, amivel egy hatalmas kijelzőre rajzolgattam az új terveimet, hogy onnan aztán egyből a gépen jelenjenek meg  a kialakított vonalaim. Már nem bírtam tovább, innom kellett egy kávét vagy legalább sétálni a folyosón egyet, hogy kiszellőztessem az agyam. A fejemben kotorászó gondolatoktól is az ájulás környékez, mit fogok én csinálni, ha tényleg MinJi közelében leszek? Kicsit tartottam attól, hogy annyira elborítja a fejem a sötét köd, ahogy azt általában a lány közelében szokta, hogy nem hallom majd meg, ahogy le akar állítani. Nagyon kellett figyelnem rá, ha tényleg óvatos akartam lenni és nem egy vadállat.