Esküdj! /BTS-JK/

13.

Amikor felkeltem, Jungkook-nak már hűlt helye volt. Kifújtam a levegőt és kicsit megkönnyebbültem, hogy legalább akkor nem kellett látnom őt. Bár valahol legbelül szerettem volna megnézni őt alvás közben, hogy akkor is ennyire morcos és hideg e, vagy esetleg előbújik az a lágy és aranyos kisfiú, akit néha a hangjából kihallok. Megráztam a fejem és lerúgtam magamról a takarót, hogy a nagy melegben egy kicsit lehűtsem magam a szobában. Beletúrtam a hajamba és egy halkat dörmögtem, ahogy kinyújtózkodtam és hozzá hangosan engedtem ki a levegőt. Fáradt voltam, habár csak most keltem fel, mégsem aludtam túl jól. Annak ellenére, hogy Jungkook nem ért hozzám és szigorúan az ágynak annak a felén maradt, ahová feküdt, mégsem tudtam elengedni magam teljesen, ami miatt nem igazán tudtam elaludni mélyen. Minden egyes mozgolódására és apró hangra felkeltem és ez nem igazán volt pihentető.

Felöltöztem és lementem az étkezőbe. A várakozásaimnak megfelelően a férfi már az asztalnál ült, ugyanúgy a bal kezében a telefonjával, a jobbjában pedig a kávés bögréjével, amit lassan a szájához emelgetett.

- Jó reggelt! - Motyogtam neki, ahogy beléptem a kis helyiségbe.

Zavarban voltam, hiszen az elmém tele volt a képekkel, hogy én vele aludtam az éjszaka. Az agyam folyamatosan visszajátszotta a jelenetet, amint fölöttem lebegve beszél hozzám és még így, ébren is éreztem a meleg leheletét, ami az arcomra csapódott, ahogy a szavai elhagyták az ajkait és az orromban éreztem azt az illatot, amit a tusfürdője és a saját bőrének az illata adott ki és beterítette az egész fejem. Ráadásul, ha akartam volna sem tudok megfeledkezni a tényről, hogy egy az egyben felajánlotta nekem magát tegnap este az ágyban. Ha bólintok, vajon tényleg megérintett volna? Megölelt volna, ad egy csókot és minden egyes lépcsőfokát egy este alatt bejárta volna a kapcsolatnak velem, csak azért, hogy végre velem aludhasson? Nagyon nagyon keveset tudok a szerelemről és a kapcsolatról, hiszen hét éves koromig találkozhattam csak a külvilággal. Azóta csak filmekből és a tévé különböző adásaiból szereztem a tudásomat és a vágyaimat, na meg a könyvek lapjairól, amiket előszeretettel olvasgattam. És habár csupán ezzel a szegényes és siralmas eszköztárammal dolgozhattam, szentül meg voltam róla győződve, hogy még ez is reálisabb, mint Jungkook teljes meggyőződése afelől, hogy totálisan rendben van elrabolni egy kisgyereket, fogva tartani és egy idő után feleségül venni. Rohadt romantikus.

- Jó reggelt! - Válaszolt a köszöntésemre. - Hogy aludtál?

Lehajtottam a fejem és a reggelim összetevőit kezdtem el nézegetni. A kezembe fogtam az evőeszközömet és beletúrtam az ételbe, hogy végül felvegyek egy szimpatikus darabot és a számba tegyem, hogy ne kelljen többet a mellettem ülőnek etetnie.

- Nem túl jól - Vallottam be az igazat.

Nem akartam hazudni, mert akkor még elbízta volna magát és egyre többet akar majd ott aludni és elhiszi, hogy nekem ez az egész semmiség.

- Mi volt a baj? - Kérdezett vissza aranyosan, mire egy halvány mosolyt engedtem meg a tányérom felé.

Annyira kedveltem ezt az oldalát, hogy ha nem lett volna a másik, agresszív, követelőző és ijesztő énje, akkor csak egy szavába került volna, hogy a karjaiba ugorjak. Oké, egy kis idővel, de legalább nem tartottam volna tőle ennyire.

- Kényelmetlen volt - Feleltem halkan és egy újabb falatot tettem a számba, hogy ne kelljen beszélnem.

Jungkook lassan letette a telefonját, mire felvont szemöldökkel néztem először a készülékre, aztán a férfira. Sosem tette még le így a mobilt, vagy addig szorongatta, amíg fel nem állt és zsebre tette, vagy egyszerűen elhajította idegességében. De sosem tette le ilyen finoman.

- Az ágy volt kényelmetlen vagy az, hogy melletted voltam? - Kérdezte.

Hangja mély volt és kérdő, de olyan hangsúllyal tette fel a kérdést, hogy azonnal lehetett tudni, hogy ő már bizony tudja a választ, csak tőlem akarta hallani. Fejét egy kicsit félrebiccentette, mire olyan ártatlanul férfias ábrázata lett, hogy szívem szerint órákig el tudtam volna nézni. Akár egy fantasztikusan megformált műtárgy egy múzeumban, amit a rajongók nem szívesen hagynak ott, hogy a következő látványossághoz sétáljanak.

- Hogy mellettem voltál - Válaszoltam a kérdésre teljes őszinteséggel.

Jungkook elégedett volt, hogy kérés nélkül feleltem az összes feltett kérdésére, ráadásul a nagy részében még a szemkontaktust is sikerült megtartanom vele. Így végre kicsit jobban indult a reggelünk, mint amúgy szokott. Aznap nem volt kiabálás, nem volt csapkodás, nem volt rémület és nem volt agresszió sem szavakban sem pedig tettekben megnyilvánulva. Tetszett ez a légkör, habár el tudtam volna viselni ennél jobbat is. Nem panaszkodtam, már az is hatalmas haladás volt mind a kettőnk számára, amit most reggel, pár percben bemutattunk egymásnak.

Jungkook bólintott egyet és felhörpintette a maradék kávéját a bögre aljáról. A kis kerámia edényt is letette a telefonja mellé és kicsit előrébb dőlt a székében. Lábait a bokájánál keresztezte, így a térdei kényelmesen elnyíltak az asztal alatt, ahogy a felsőteste előre dőlt. Ujjait összekulcsolta és az alkarját az asztal lapjára fektette, hogy kényelmesen tudja támasztani magát. Zavartan néztem a szemébe, ami mélyen és sötéten, mégis valahogy nyugtatóan csillogott rám. Az arca most nem volt kemény és feszes, nem mondhattam volna túl nyugodtak sem, de legalább nem volt ideges. Telt ajkai egy halvány mosolyra görbültek, de ha nem néztem volna mereven az arcát, talán észre sem veszem azt a kicsi mozgást a szája sarkában. 

- Ezen segíthetünk - Mondta végül.

Segíthetünk? Mégis hogyan? Egyszerű, többet nem alszol velem egy ágyban, Jeon Jungkook. Legalábbis addig nem, amíg annyira közel nem kerültünk egymáshoz, ami természetesen nem  a napokban lesz, hiszen egy ijesztő, hangulatváltoztató ember vagy. Kérdő arcomat elnézve folytatta a gondolatmenetét.

- Többet kell együtt lennünk, hogy ne félj tőlem - Közölte.

A szemeim úgy kikerekedtek, hogy egy kisebb elefánt talpának a méretével vetekedtek, amint eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott a férfi. Többet? Vele? Nem elég már ez is? Tizenkét évnyi adagomat sűrítette bele ebbe a pár hétbe, ez is túl sok volt, köszönöm szépen.