Esküdj! /BTS-JK/

85.

Drágaságaim, ez lett eddig a leghosszabb ficim, remélem, hogy ti is legalább annyira élveztétek olvasni, mint amennyire én írni :) Köszönöm a szavazatokat és a kommenteket, remélem, hogy a következő sztorit is ennyire fogjátok szeretni <3 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már azt sem tudom, hol áll a fejem, pedig semmi tennivalóm sincsen. Jungkook nagy meglepetéssel szolgált, ugyanis az esküvőnk után, ami pici volt és alig voltunk rajta négyen, mégis annyira megható volt, hogy szinte sírva fakadtam, eljöttünk nászútra. Nem számítottam rá, akárhogy is ésszerű egy menyegző után mézesheteket tölteni, tényleg fogalmam sem volt, hogy azok után, hogy egy nyaralás volt az életem Jungkook mellett, most még egyre elhoz engem. És most itt vagyunk, tíz napig semmittevéssel foglalkozva valahol Polinéziában, a Bora Bora szigeteken. A negyedik napot kezdtük már ott, az aprócska, mégis tökéletes bungalóban, ami a kristálytiszta víz felszínét mosta és szinte egy hajón érezhettük magunkat. A kis házikó csupán négy cölöpön állt, az tartotta a fa szerkezetet a sós víz felett, viszont a ház padlója fa és üveg lapokból állt váltakozva, ezért könnyedén a talpunk alatt érezhettük a hullámokat. Előfordult már, hogy halakat vagy teknősöket köszönthettünk a padló alatt, ezeket mindig mosolyogva figyeltük és általában azonnal szaladtunk is ki a házból, hogy a szabad, nyílt vízbe belegázolva tölthessünk időt a lényekkel. 

- Jagiya - Suttogta Jungkook, szinte már a számra.

Lassan esteledett és itt, a hegyek árnyékával a hátunk mögött gyorsabban ment le a Nap, sokkal hamarabb lett félhomály, mint amit megszoktunk. A kényelmes, hatalmas franciaágyban feküdtünk mind a ketten, egy vékony lepedővel takarózva, hiszen rettenetes meleg volt, mégis az esték hűvösnek bizonyultak a szigeten. Én a hátamon feküdtem, Jungkook pedig már fölöttem térdelt és két kezével a fejem két oldalán támaszkodott, leereszkedve a könyökére és az alkarjára. A testsúlya lassan, fokozatosan érkezett meg rám, miközben a pléd szépen kicsusszant kettőnk közül, hogy semmi ne gátoljon meg miket abban, hogy tökéletesen érezhessük egymást. Tekintettel a melegre és a házastársi helyzetünkre, na meg arra, hogy egész nap csak bikiniben rohangáltam, ő pedig egyetlen alsónadrágban, az éjszakákat meztelenül töltöttük.

- Hm? - Hümmögtem vissza, hogy hallgatom, mondhatja, amit szeretne.

Kezemet a nyakába akasztottam és az ujjaimat a hajába túrtam, közben pedig végig a mélybarna, sötéten csillogó szemeibe néztem, amik az én íriszeimet vizslatták.

- Gondolkodtál már azon, hogy mennyi ideje vagyunk mi együtt? - Kérdezte halkan, egy halvány mosollyal a száján.

Mély levegőt vettem, ahogy elgondolkodtam a kérdésen. Valóban nem tudtam, hiszen történetesen hét éves korom óta voltam már az övé, valójában azonban csak két éve ismertem és másfél éve szerettem. Olyanról, hogy dátumok meg évfordulók, már gondolkodni sem mertem, mert tudtam, hogy fogalmam sincs ezekről. Végül csak lassan megingattam a fejem, hogy nem tudom.

- Attól függ, honnan számítjuk - Mondtam mosolyogva és kicsit megfeszítettem a kezemet, némán jelezve a férfinak.

Jungkook azonnal értette, hogy mit szeretnék és egy lágy csókot nyomott a számra.

- Én onnantól számolnám, ahonnan már ténylegesen együtt voltunk - Mondta, hangosan gondolkodva. - Amikor már ismertük egymást és már nem féltél tőlem.

- Hm - Bólintottam. - Akkor úgy másfél éve? - Kérdeztem kijelentés helyett.

Jungkook elmosolyodott és szeretetteljesen, finoman végigsimított az arcomon.

- Ilyen kevés idő lett volna? - Kuncogott fel halkan.

Megvontam a vállam és elmosolyodtam, hogy igen. Néha éveknek tűntek a napok, néha pedig perceknek a hetek. Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mikor is jelent meg nálam először, mikor kezdtem el bízni benne és mikor kezdtem el beleszeretni.

- Akkor szabadna olyanokon gondolkodnom, hogy család? - Kérdezte egy sóhajtás kíséretében.

Megnyaltam a számat és hatalmasat dobbant a szívem. A szemeim egy kicsit kikerekedtek, de sikerült gyorsan rendeznem az arcvonásaimat, ha már a szívverésemet és az éles, reszketeg légzéseimet nem.

- Egy család vagyunk, Jungkook-ah - Tájékoztattam halkan, miközben lassan simogattam a haját a tarkójánál.

A férjem is elmosolyodott és bólintott egyet.

- Tudod, mennyire boldoggá tesz, hogy így gondolod? - Kérdezte és azonnal, kérés nélkül a számra hajolt. 

Apró, mégis érzelmes csókokkal lepte be a számat és az arcomat, mire nevetnem kellett. Jungkook is boldogan, mosolyogva húzódott el tőlem, de nem ment messzire. Az orra hegyét az enyémnek nyomta és játékosan megbökte azt.

- Nagyon örülök, hogy velem maradtál - Suttogta a számra.

Elmosolyodtam és nyeltem egyet, ahogy a meghatódottság utat akart törni magának felfelé. Erősebben túrtam a hajába és felfelé fordítottam a fejem, hogy a számmal elérjem őt. Az ajkaira tapadtam és éhesen megcsókoltam, várva arra, hogy ő is észhez térjen és ugyanígy viszonozza a csókomat. Nem kellett sokáig tétlenkednem, Jungkook alig pár másodperc múlva már át is vette az irányítást a csókunkban. Nyelvével táncoltatta az enyémet, harcolt vele, amíg ezzel ellentétben nagyon is lágyan simogatta a hajamat és óvatosan mozgott rajtam, nehogy kényelmetlen legyen nekem, hogy nehéz súllyal gördül rám. 

- Jagi? - Lehelte a szót, amikor éppen, hogy elszakadt a számtól.

Nem feleltem, csak még mindig csukott szemmel biccentettem egy aprót, hogy mondhatja, figyelek.

- Szeretnék egy babát - Jelentette ki Jungkook.

Erre már kipattantak a szemeim és kérdőn néztem rá. Kicsit idegesen megnyaltam a számat, mégis boldogságtól görbült felfelé a szám. Az agyam teljesen bemondta az unalmast, szinte semmi nem jutott eszembe, még az ábécé sem, hogy válaszoljak neki valamit. Nem tudtam gondolkozni azon, hogy elég idősek vagyunk e mi ehhez, hogy fel vagyunk e készülve rá, elég erős e a kapcsolatunk a múlt miatt és hogy készen állunk e egy gyerekre. Az összes kétség és kérdés átfutott az agyamon, miközben nagyon is boldogan mosolyogtam fel a férjemre, aki szintén mosolyogva nézett le rám.

- Szeretnéd? - Kérdezett rá, hiszen némán bambultam rá, szótlanul és megrökönyödve a hirtelen feljött témán.

Nem gondolkodtam tovább, egyszerűen nem tudtam. Hatalmasat bólintottam, mire Jungkook felnevetett és leborult rám, hogy megöleljen. Én is megöleltem őt és hagytam, hogy libabőröket küldjön rám, ahogy a nyakamba nevet és liheg.

- Szeretlek, MinJi - Suttogta a bőrömbe.

Lehunytam a szemem és már éreztem, ahogy a könnyeim azonnal égetni kezdik a szememet. Erősebben szorítottam magamhoz a férfit és hatalmas vigyor tört utat magának az arcomon. A mellkasomban egy négyezer tagú focicsapat rugdosott, miközben tűzijátékokat robbantgattak bennem. Olyan volt, mintha ki akarna szakadni a mellkasom, mégis jóérzéssel töltött el, ahogy a szívem hatalmas dobbanásai szinte a levegővételemet is korlátozta.

- Én is szeretlek, Jungkook-ah - Suttogtam a vállába erőtlenül.

Egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj hagyta egy a férfi száját, majd halkan felkuncogott. Lassan elvált tőlem és már ő is vizenyős szemekkel nézett bele az én könnyes pilláimba. Egy finom, szeretetéhes csókra hajolt, ami alig volt több egy nagyobb puszinál, mégis sokat jelentett. Mosolyogva megsimogatta a hajam és az arcom, miközben szipogott egyet.

- Csináljunk babát - Nevetett fel és egy újabb csókra hajolt, amit mosolyogva fogadtam.