Esküdj! /BTS-JK/

22.

Leültem az ablakpárkányra a szobámban, ami pont olyan vastag volt, hogy a fenekem kényelmesen elfért rajta és olyan magasan volt, mintha egy székre tettem volna le magam, így tényleg gond nélkül tudtam magamat a lábammal is támasztani a szőnyegen, hogy még nagyobb biztonságban érezzem magam. Oldalra fordultam és a jobb lábamat felhúztam magam elé a párkányra, míg a balomat továbbra is lent tartottam a földön. Mosolyogva kinéztem a kinti világra és vettem egy mély levegőt a friss környezetből. Nagyon szépnek találtam a kertet a villa előtt így este, ahogy a Nap már majdnem teljesen eltűnt a horizont mögött és még egy kis narancsos fényt villantott a növényekre és a zöld fűre, mielőtt végleg feketébe burkolózna az éjszaka. A hatalmas meleg, ami nap közben uralkodott, most alább hagyott és valamennyivel hűvösebb, frissebb levegő ütötte meg a szobát és férkőzött be a nyitott ablakon keresztül. Lehunytam a szemem és csak éreztem a bőrömre érkező szellőt, ami felfrissítette a meleg énemet és kicsit az egész testemet is, ahogy átfújt a pizsamámon át. A hálós ruhát a mosodába küldtem és választottam helyette egy hasonlóan kényelmetlennek tűnő, de valójában igenis komfortos és szép alvóruhát. Ezúttal is fekete és hálós anyagot választottam, mert a nagy melegben ez bizonyult a legjobbnak. Miniruha szerű szabása eltakarta, amit el kellett, vastagabb anyaga elfedte a meztelen melleimet, de szabad rálátást adott a testem többi részére és ezzel szabad levegőzést nyújtott a testemnek a forró éjszakákon. Egy egyszerű, fekete bugyit vettem fel hozzá, de semmi mást.

Még így, hogy közvetlenül a szél útjában ültem az ablakban, így is melegem volt, akárhogy frissítő zuhanyt vettem és ténylegesen nem meleg ruhát választottam alváshoz. 

- Élvezed az időt? - Szólalt fel előttem egy hang.

Kinyitottam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, mert a csendes magányomban nem számítottam látogatóra, főleg nem ilyen hirtelen és megijesztett. Jungkook a kint lévő látványnak háttal ült, közvetlenül előttem a párkányon, befelé, a szobába lógatott lábakkal. Felegyenesedett az eddigi támaszkodásából, ahogy a felnyitott szemeim rá tévedtek. Még mindig ingben volt, talán akkor érhetett haza a munkából és azonnal a szobámba jött. Halványan elmosolyodott és lassan, ráérősen végigvezette a tekintetét rajtam. Elpirultam, de nem mozdultam meg, csak elfordítottam a fejem és kinéztem a kertre, mintha nem is láttam volna a tettét. Legbelül nagyon örültem, hogy olyasvalaki vagyok, aki képes elvonni a figyelmét és tetszik neki, amit lát. Ha úgy kellene, hogy elvegyen, hogy nem, hogy nem szeret, de még csak nem is tetszem neki, az sem neki nem lenne jó, de az én önbecsülésemet is rendesen sértené. 

- Mióta ülsz itt? - Kérdezte.

Hangjára visszafordítottam a fejemet és a szememet a férfira. Most már ő is a szemeimbe nézett és nem a testemen járatta a tekintetét. Megvontam a vállam és halványan elmosolyodtam.

- Nem tudom - Válaszoltam. - Talán öt perce, talán már egy órája.

Jungkook szája is egy halvány görbületet formált, ami egy pillanatra elvonta a figyelmemet a szemeiről és akaratlanul is a telt ajkaira vándoroltak az íriszeim, hogy megcsodáljam a mosolyát, amit hála a jó égnek már egyre többször láttam.

- Ennyire nem figyeled az időt? - Kérdezett vissza.

Visszafordítottam a fejemet és átnéztem a kerten. Vettem egy mély levegőt és lassan megingattam a fejem.

- Szeretem nézni a kertet - Mondtam végül halkan. - Néha kicsit elveszek a gondolkozásban és elrepül az idő.

- Min gondolkozol ilyenkor? - Kérdezte aranyosan finom hangsúllyal, ahogy valóban érdeklődött az agytekervényeim szülöttje felől.

Lehajtottam a fejem és egy pillanatra az ölemre vezettem minden figyelmemet. Elgondolkodtam, hogy vajon elmondhatom e neki, hiszen biztos, hogy nem örülne neki, ha egyszerűen csak kimondanám, hogy ki akarok menni innen. Nem mindig ez járt a fejemben, volt, hogy teljesen ártatlan témákon filozofáltam, aminek semmi köze sem volt a bezártságomhoz.

- Mikor min - Válaszoltam halkan, kissé elterelve a témát.

Jungkook már türelmetlenül nézett rám és inkább feleltem neki, mert még nem döntöttem el magamban, hogy ki kellene e mondanom a fejemben lévő gondolatokat.

- És most? - Faggatott tovább, nem hagyva nyugtot egy pillanatra sem a kavargó fejemnek.

Megnyaltam a számat és csak lenéztem a gyönyörűen vágott, rózsaszín, bordó és sárga rózsákra, amik felváltva keretezték az előkertet. 

- Szépek a rózsák - Mosolyodtam el, ahogy kimondtam, ami éppen a fejemben járt.

Jungkook értelmetlenül nézett rám, majd le a virágokra, amikről beszéltem. 

- Ezen gondolkodsz? - Kérdezett vissza kissé hitetlenül, hogy valóban ez járt e a fejemben.

- Hm - Bólintottam egy aprót és felnéztem a férfira.

- Még valami? - Nézett mélyen a szemembe, pontosan olyan áthatóan, hogy le sem tudta volna tagadni, hogy pontosan tudja, nem ez minden, ami a fejemben zajlott a kinti élet mustrálása közben.

Vettem egy mély levegőt és megnyaltam a számat. 

- Néha csak jó nézni, ha már nem érezhetem - Vontam vállat beletörődve, hogy már valószínűleg nem nagyon fogok kisétálni ebből a házból.

Jungkook hangosan sóhajtott és előre dőlt, hogy a könyökét a térdére támaszthassa. Tudtam, hogy nem igazán kedveli azt a témát, ami engem jár körben és nem a házban vagyok a képzelgéseimben, de ő kérdezte, hogy mire gondoltam. Ha nem válaszoltam volna, azért lett volna mérges, most, hogy válaszoltam, most meg ezért fogja feszülten érezni magát. Mindegy, mit csinálok, egyik véglet sem jó.

- Meg vannak a saját okaim, amiért nem engedlek ki - Vallotta be hirtelen, meglepően lágy és kedves hangon.

A fülem alapból hangos és erőszakos kiabálást várt a mondatomra, miszerint lejátszom magamban, hogy szabad vagyok és elvágyódok innen. Én sem szívesen hallottam volna, ha ilyen neveltetést kapok, mint ő, hogy a választottam elvágyódik tőlem. Valahol megértettem őt, hiszen nem az ő hibája volt, hogy így gondolkodott, hanem a szüleié, akik ilyenné nevelték és ezt faragták belőle. De attól, hogy megértettem és elfogadtam, nem akartam lemondani a saját jogaimról és a saját, normális akaratomról és igényeimről. Attól, hogy kezdtem őt megkedvelni, ugyanúgy vágytam a külvilágba és attól, hogy ő bent akart tartani, én nem szűntem meg vágyakozni a külvilág felé. 

- Megértem - Sóhajtottam halkan. 

Jungkook felemelte  a fejét és egy meglepődött mosolyt kaptam felőle. Nem mondott semmit, csak egyet bólintott. Én visszafordultam a kert pásztázásához és visszahunytam a szememet, hogy tovább élvezzem a szellő kényeztetését a meleg estében, ahogy a férfi érkezése előtt is tettem.