Esküdj! /BTS-JK/

46.

- A te apád milyen volt? - Tette fel a váratlan kérdést.

Kikerekedtek a szemeim és ökölbe húztam a kezeimet Jungkook szorításában, ami abból állt, hogy a férfi ujjaira markoltam rá elég szorosan. Válaszul ugyanúgy egy erős szorítást kaptam, támogatva ezzel az én emlékeimet, hogy szabadon áramolhasson a fejemben. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, ahogy az agyam megtelt az édesapámról szóló utolsó képekkel és emlékekkel. Halványan elmosolyodtam és lehajtottam a fejem.

- Sajnálom - Suttogta Jungkook. - Hogy elszakítottalak tőle.

Felemeltem a fejem és megingattam, miközben belenéztem a szemeibe. Most megbánást és bocsánatkérő pillantást kaptam, miközben az én szemeim megteltek könnyekkel, de a cseppek nem gurultak le az arcomon, csak elhomályosították a látásomat, a következő pislogással pedig majdnem teljesen visszahúzódtak. 

- Nem nagyon emlékszem rá - Feleltem végül.

A legkevésbé sem számítottam arra, hogy a család témája ilyen könnyedén jön majd elő kettőnk között, mivel a múltban tabu volt bármi is, ami ezzel kapcsolatos volt. Most már megértettem, hogy korábban azért nem beszélt róla, mert nagy vitái és harcai voltak az édesapjával és ezért az anyjával is és a legkevésbé sem akart beszélgetni ezekről a dolgokról. És most még jobban meglepett, hogy az én családomat is felszínre hozza és nagyon megható volt, ahogy szabadkozott a sok évvel ezelőtt történt és már jócskán visszafordíthatatlan hibájáért.

- Hogy hogy? - Kérdezett vissza kíváncsian, ami nagyon jól esett, hiszen nem igazán beszélgettünk még egymással a múltról, főleg nem ilyen dolgokról.

- Apa - Vettem egy mély levegőt és kerestem a megfelelő szavakat, hogy kifejezzem az emlékeket, amik bennem kószáltak elveszetten, mint a halott lelkek, akik nem tudnak nyugodni. - Nem igazán volt velünk.

- Elváltak a szüleid? - Kérdezett bele, hogy tisztább legyen számára.

- Nem - Mosolyodtam el halványan és megingattam a fejem. - Bár lehet, hogy nem sok dolgon változtatott volna.

Jungkook kérdő és értetlen pillantást vetett rám, felvonta a szemöldökét és kissé félre biccentette a fejét, hogy némán kérjen meg a magyarázatra.

- Folyamatosan csak dolgozott - Folytattam a beszédet és a magyarázatot. - Hét éves koromig nagyjából félévente láthattam őt. Mindig késő éjszaka jött haza, amikor már aludtam, korán elment, amikor még nem keltem fel, hotelekben aludt vagy az irodájában éjszakázott. 

- Ez szomorú - Sóhajtott Jungkook.

- Hm - Hümmögtem egyet elgondolkodva. - Nem tudom.

Megrántottam a vállam és megnyaltam a számat, ahogy egy újabb mondatra készültem, de még nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Éppen ezért vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam, hogy ennyivel is több időt nyerjek magamnak, miközben folyamatosan Jungkook érdeklődő és kérdő szemeit pásztáztam, amik rabul ejtették az én íriszeimet és makacs börtönőrként fogva tartották azokat, csak úgy, mint minden egyes alkalommal, ahányszor sikerült szemkontaktust tartanunk.

- Nem tudom, hogy jobb lett e volna, ha két embert hiányolok - Néztem rá egy kicsit keményebb tekintettel, holott nem haragudtam rá.

- Ne haragudj! - Jungkook válaszul lehajtotta a fejét és megbánóan megszorongatta a kezemet.

Elnevettem magam és megráztam a fejem. Kihúztam a kezemet az övéből, mire ő kérdőn felkapta a fejét és rám nézett, választ keresve a mozdulatomra. Felálltam és ő minden egyes mozdulatomat szemmel követte, minden figyelmét a mozgásomnak szentelve. Visszatoltam a széket a helyére és visszaléptem Jungkook elé. Vettem egy mély levegőt és hangosan kifújtam.

- Állj fel! - Kértem őt halkan, de erélyesen.

Jungkook meglepetten ráncolta a szemöldökét és már szólásra nyitotta a száját, de inkább becsukta a telt ajkait és eleget tett a kérésemnek. Lábával hátrébb tolta a széket, hogy kényelmesen elférjen, ahogy felállt. Fölém magasodott az egy fejjel nagyobb méretével és kérdőn nézett rám. Sóhajtottam és megnyaltam a számat és nem is tudtam hirtelen, miért is csináltam ezt. Jól tudtam, hogy ha így néz rám és ennyire közel van hozzám, akkor kihagy az agyam és most ezt saját magammal csináltam. Hatalmasat dobbant a szívem és utána kicsit gyorsabban kezdett el verni, amikor Jungkook lehajolt hozzám, hogy jobban figyeljen rám és arra, amit mondani akarok neki. Annyi probléma volt, hogy ahogy rám nézett és annyira közel hajolt, hogy a meleg levegője már az arcomra érkezett, teljes fekete lyuk keletkezett az agyamban. Össze kellett szednem magam, ezért lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt, hogy eltakarjam magam elől a figyelő szempárt és felfrissítsem az agyam.

- Nem haragszom - Ismételtem magam. 

Felnyitottam a szemem és Jungkook immáron halványan mosolyogva nézett vissza rám. Én is elmosolyodtam és megugrottam a hirtelen érzéstől, amint a férfi a két kezét a derekamra tette. Bezárta közöttünk azt a fél lépés távolságot, ami volt közöttünk, ezzel is megnehezítve a gondolkodásomat, ha még egyáltalán működött az agyam. Bizseregni kezdett a belsőm és mintha tüzet akart volna bennem gyújtani valaki, lassacskán pattantak a szikrák bennem és melegedett fel a testem, de ugyanakkor kirázott a hideg is a férfi tökéletes közelségére. Lábaim az ő két lába között álltak, combomtól a mellkasomig mindenem hozzá nyomódott, ami már egyre szokásosabb érzés volt, de még mindig elég újszerű és első élményes hangulatú volt számomra. 

- Azt mondod, hogy nem haragszol? - Kérdezte halkan és le kellett hunynom a szememet, hiszen a szája alig volt centikre az enyémtől és a beszéde levegője az ajkaimra csapódott.

Megnyaltam a számat és megingattam a fejem, hogy nemet mondjak a kérdésére, aztán felnéztem rá.

- Megszoktad, hogy itt vagy velem? - Kérdezte ismételten.

- Igen - Bólintottam erőtlenül.

- Hm - Hümmögött egyet és egy féloldalas mosolyra húzta a száját. - És anyukád?

Elmosolyodtam én is és a mellkasára tettem a két tenyeremet, hogy tartsam a távolságot tőle és kényelmesen tudjam tartani magam. Ujjaim alatt tökéletesen kitapintható volt a kemény mellkasa és megfeszült izmai, ahogy szorosan tartott magánál.

- Hiányzik - Feleltem őszintén. - De tizenkét év elég volt ahhoz, hogy elfogadjam, hogy nem lesz velem.

Jungkook nem válaszolt csak bólintott egyet. Lehajolt és a homlokomra nyomta a száját, hogy egy új helyet fedezzen fel a bőrömön, ahol csókkal hevíthet fel. Szaggatottan szívtam be a levegőt és a gerincem mentén végigfutott a hideg a puha csókra. Eltávolodott tőlem és rám mosolygott, mielőtt egy szó nélkül eltűnt volna a konyhából.