Esküdj! /BTS-JK/

25.

Mosolyogva ültem a kanapén és olvastam tovább a könyvet, ami eddig is felajzotta a fejemben kavargó gondolatokat, de most még inkább. Jungkook annyira megkedvelte ezt a nem is kicsit túlfűtött olvasmányt, hogy úgy döntött, ő is folytatja velem, vagyis előröl elkezdi, hogy értse, de szeretné tovább olvasni velem. Így, hétvége lévén Jungkook nem dolgozott és mind a ketten letelepedtünk a kanapéra, vagyis a férfi a díványon ült, engem pedig beparancsolt a lábai közé, a földre. Nem nagyon szerettem volna, hiszen még mindig nem éreztem tökéletesen fesztelennek magam ilyen közeli pillanatokban, de mondjuk már egyre kevésbé feszengtem és egyre jobban mertem én is közel engedni őt magamhoz. Mégis egész sokáig kellett győzködnie arról, hogy üljek le a földre és kényelmesen döntsem neki a hátamat a kanapé elejének, amíg ő a díványon ülve, a lábait az én két oldalamra szétnyitja. Felhúztam a térdeimet és arra tettem rá a könyvet, amíg Jungkook előre dőlt és az én fejem mellé tette szinte a sajátját és velem olvasta a sorokat. Ez már magában is elég felkavaró élmény volt, hiszen rohadt közel volt, hozzám ért, a lábai között ültem, a meleg, kifújt levegője a vállamra érkezett és éreztem az illatát is. Ha ez nem lett volna elég, a könyvvel semmi gond nem volt, amit együtt újra olvastunk, de amikor újabb oldalakat fedeztünk fel együtt, kicsit furcsa volt. Olvastunk, vártunk egymásra, hogy lapozhassak, viszont így nem igazán adott nekem lehetőséget arra, hogy akár egy pillanatra is elemeljem a tekintetemet a sztoritól és kicsit lenyugtassam az elmémet. Így hát nem volt más választásom, mint gyűjtögetni a fejemben a kéjes képeket a két szereplőről, amit természetesen saját magamban én és Jungkook képével képzeltem el. Gyűlt és halmozódott bennem a forróság és még helyezkedni sem tudtam, mert elég feltűnő lett volna, na meg nem kevésbé zavarba ejtő a férfi lábai között. Viszont így egyre kényelmetlenebb volt és egyre inkább éreztem, hogy fel kell állnom és sétálni egy kicsit, hogy friss levegőt szívjak. 

- Lapozhatsz - Mondta Jungkook.

Apró dudorok jelentek meg egy pillanatra a karomon, ahogy a hangjától és a meleg levegőjétől kirázott a hideg. Két ujjam közé csippentettem a lapot és átfordítottam a következő oldalra, hogy tovább olvashassuk a nem éppen szűz szemeknek való sorokat. Jungkook nyugodtan és látszólag semleges érzelmekkel fogadta be a szavakat és a mondatokat, amíg nekem valahogy öröm volt olvasni, mégis kínszenvedés volt úgy csinálni ezt az általában kikapcsoló tevékenységet, hogy ennyire közel volt hozzám Jungkook. 

- Megfognád? - Nyújtottam felé a könyvet.

- Baj van? - Vette ki a kezemből.

Feltoltam magam a földről és halványan rámosolyogtam. Megingattam a fejem és megköszörültem a torkom, mert úgy éreztem, hogy a hangom valahol elveszett már négy oldallal azelőtt. 

- Csak ki kell mennem a mosdóba - Feleltem halkan.

Tényleg ki kellett mennem, de azt hiszem, hogy azt még órákig képes lettem volna tartogatni, ha egyedül olvasok és teljesen belemerülök a sztoriba. Így viszont sem úgy nem mertem belemélyedni, ahogy eddig, sem pedig a meleg levegőt nem bírtam elviselni már kettőnk körül.  Jungkook halványan mosolygott és bólintott egyet. Összecsukta a könyvet a kezében és letette a dohányzóasztalra.

- Megvárlak - Közölte.

Kényelmesen hátra dőlt a díványon és várta, hogy minél gyorsabban elvégezzem a dolgom.

- Vagy esetleg szeretnél valami filmet nézni, ha visszajöttél? - Kérdezte, megállítva ezzel engem, mielőtt teljesen kiléptem volna a látószögéből.

Megvontam a vállam és elgondolkodtam egy pillanatra. Melyik a jobb? Nézzünk filmet és adjak esélyt arra, hogy ismételten közelebb kerüljünk egymáshoz és építsük a kettőnk közötti kapcsolatot, mint leendő férj és feleség, vagy olvassunk tovább, lehetetlenül közel egymáshoz, kibírhatatlanul erotikus és túlfűtött részeket?

- Filmezzünk - Feleltem végül.

Az valamennyire mégis emberibbnek tűnt, mint tovább folytatni ezt a túlságosan is kapcsolatépítő olvasást. 

Sietve elvégeztem a dolgomat, de mégsem törtem a nyakamat a nagy száguldásba. Kellett egy kis idő, amíg mély levegőket vettem és egy kicsit lenyugtattam a kavargó gondolataimat és a száguldozó agyamat, ami tele volt Jungkook képével, ahogy a könyv cselekedeteivel lejátszódott jelenetekkel riogatott és kényeztetett. Egyszerűen hihetetlenül felforgató volt az ép elmém számára minden egyes mondat, amit annyira részletesen fogalmazott meg az író, hogy szinte éreztem Jungkook -vagyis a főszereplő- minden egyes érintését az arcomon, a karomon, el tudtam képzelni a puha csókjait és valahogy még a felnőtt tartalmú mondatok is annyira reálisnak és elképzelhetőnek tűntek, még az én képzetlen és beavatatlan szemem és fejem számára is, mintha csak legalább évek óta ilyen dolgokat csinálnék.

Visszasétáltam a nappaliba, ahol Jungkook a polc előtt állt, ami a tévé oldalán magasodott, roskadásig tömve különböző filmekkel. Érkezésemre megfordult és felvonta a szemöldökét.

- Horror? - Kérdezte.

Sóhajtottam és halkan felnevettem, miközben megkerültem a kanapét és leültem a puha párnákra. 

- Mintha legutóbb is lett volna választásom - Mosolyogtam rá.

A férfi megvonta a vállát és szintén küldött felém egy mosolyt, ami megértő, bocsánatkérő, de valahogy kissé gonosz is volt, ahogy elégedetten konstatálta, hogy a saját akarata érvényesült megint. Kihúzott egy DVD-t a sok közül és anélkül, hogy megmutatta volna nekem, betette a helyére a lejátszóba és elindította a filmet. Nem is bántam, hogy nem láttam a címet vagy a borítót, úgysem ismertem túl sok filmet, nem tudtam volna, hogy melyiket választotta. Miután beállított mindent, lehuppant mellém a kanapéra és automatikusan felemelte a karját. Először értelmetlenül néztem rá, majd ő is felém fordította a fejét. Megforgatta a szemét és a másik kezével jelezte, hogy menjek oda. Kicsit zavartan, de már egy fokkal nyugodtabban hajoltam közelebb, hiszen nem először kérte, hogy bújjak hozzá, amikor filmeztünk. Ez is a terve része volt, miszerint közelebb kerülünk egymáshoz és megpróbálja minél gyorsabban hozzászoktatni az agyamat és a testemet a tényhez, hogy az élete része lettem és maradok örökre. A fejemet a vállára hajtottam és hagytam, hogy átkarolva a karját az én vállamon pihentesse és így nézzük a kiválasztott, ijesztő thrillert, ami nem fog a kedvenceim közé tartozni, már az első percben láttam.