Szerepezések

Jikook - Csak te pt. 5

Cím: Csak te
Páros: Jimin x Jungkook
Ismertető: Jeon Jungkook introvertált személyiség, nem szeret a korosztályával beszélgetni, sem barátkozni. Legtöbb idejét csak a szobájában tölti videójátékozással, vagy képregények olvasásával, de minden egyes pillanatban csak arra vár, hogy újra együtt lehessen egyetlen barátjával, Park Jiminnel.
Park Jimin egy igazi extrovertált egyéniség. Nagyon népszerű az iskolában, mindenki imádja, ő pedig szinte úszik a szórakozásban, élvezve a mások által nyújtott társaságot. Mindennek ellenére ott van neki Jungkook, akiért bármit képes lenne feláldozni, csakhogy ő boldog legyen.
De vajon mi lesz akkor, ha egy iskolába kerülnek, ahol egyre jobban felszínre törnek a bennük felmerülő kérdések, és az eddig elfojtott problémák?
Figyelmeztetések: trágár szavak, idegen nyelvű elemek
Hossz: 5 /6
Szerepek:
Jimin - Kuti (én)
Jungkook - Suzuki Aoi 

Jungkook

Hármasával veszem a lépcsőfokokat, úgy sietek vissza a terembe. Érzem, hogy a homlokom gyöngyözni kezd, levegőt szaporábban veszem a kelleténél. Park Idióta Jimin! Elérte a serdülőkorszaka, és másra nem tud figyelni, csak hogy melyik pasi szép vagy jóképű! Azért álljon már meg a menet! Ha megjelenik előttünk a szerelmünk, akkor így kell viselkednünk a legjobb barátunkkal? Huh, el se tudom képzelni, mit fog művelni, ha majd férje lesz! Akkor talán még a temetésemre is elfelejt eljönni! 

– Hé, haver, csigavér! – Jisung nagyokat pislog, amikor hatalmas lendülettel helyet foglalok mellette, és hevesen pakolni kezdem a tegnap itt hagyott cuccaimat a táskámba. Én aztán nem maradok itt! Hazamegyek ebből a koszfészekből! 

– Nem vagyok a haverod! – pirítom le. Szemem sarkából látom, hogy megilletődik, és elfordul. Befejezem a heves pakolászást. Nem akartam megbántani. – Hé... Nem úgy gondoltam – fordulok felé, meghúzva az ingjének az alját. 

– Tudom! – Szomorú arca hamar vált át vigyorgóssá, majd kitolja rám a nyelvét. Átvert engem!

– Ne akard, hogy meggondoljam magam – nézek rá unottan, és tovább pakolok a táskámba. A pillanatnyi gyengeségem nem mentesít az alól, hogy leléceljek innen. 

– Mit csinálsz? – hajol át Jisung a vállam felett, amit egy laza vállrándítással jutalmazok. Persze, hogy beverte az állát. – Ez fájt, te szemét! 

– Mondd csak, miért hisztizel állandóan? – forgatom meg a szemem. Összehúzom a cipzárt a táskámon, és felállok.

– Nem is hisztizek – simogatja meg sértődötten az állát. Aha, persze. – De te meg állandóan kerülöd a témát!

– Hazamegyek, nem egyértelmű? – Tudom, hogy erre kíváncsi. Túl pletykásnak tűnik. 

– Miért? – pattan fel hozzám, mint, aki el is felejtette, hogy az előbb állon vertem. – Beteg vagy? – lepődik meg, még a homlokomat is elkezdi tapogatni. 

– Jaj, dehogy is! – tolom el a kezét. Legszívesebben elcsaptam volna, de az előbbiért úgyis bűntudatom van. – Csak hazamegyek. Unom ezt a helyet – vonok vállat. Bár nem hiszem, hogy bármiféle magyarázattal tartoznék neki. Szimplán hazamegyek, és hagyom, hogy Jimin ott élvezkedjen végzős, csupasz pasikra, ahol csak akar. Engem aztán nem érdekel.