Szerepezések

Taegi - Fehérben a fekete pt.4

Sziasztok! Kicsit késve, de megérkezett az utolsó fejezet is. Előre is elnézést szeretnénk kérni az esetleges hibákért, javítva lesznek. ^^ Jó olvasást!

Taehyung;

Másnap az iskola elviselhetőbbnek tűnik, mint eddig valaha. Lehet az teszi, hogy amikor ránézek Yoongira nem sóvárgást érzek, hanem tudom, hogy az enyém és nem valami más nőci várja otthon széttárt lábakkal. Ráadásul ma Kookie minden szünetben meglátogatott, így unatkozni sem volt időm. Már kezdem azt hinni, hogy lehet egy jó napom, amíg a büfé felé menet meg nem állít BamBam, kiütve a pénzt a kezemből.

- Balfasz... - motyogom, lehajolva a pár won aprómért. A kakaóm ára!

- Hogy mondod, Kis köcsög?! - húz fel a hajamtól fogva, tépve tincseimet. Szemétláda! Erősen tartja a fejem, jól hátra feszítve.

- Jól hallottad! Balfasz vagy! - kötekedem tovább, mire azt kapom, hogy jobban tépni kezdi a hajam, ráadásképpen a másik kezével felpofoz.

- Tudd kivel beszél, buzikám - lök a földre, a pénzem mellé. - Vegyél vissza az arcodból, vagy ismét feltöröm - néz le rám, mint valami egyiptomi fáraó a rabszolgájára.

Yoongi:

Hátra dőlve a kényelmes gurulós székembe pihenek. Olyan jó érzés, tanítás után vagyunk, végeztünk. Ma még gyakorlásom sem lesz. És az egyetemre sem kell bemennem, pedig oda is illene már benéznem. Az utolsó vizsgám nemrég volt, még mindig nem adták ki a bizonyítványt róla, az iskola pedig majdnem minden nap ezzel nyaggat. Mért zavarja őket, ha egyetlen egy papírom nincs meg? Hajh, egyre jobban fogy el a kedvem a tanítástól. Azt hittem ez sokkal királyabb és könnyebb lesz.

- Tanár úr! - nyit be egy kilencedikes kislány a tanáriba - Kérem jöjjön, maga az egyetlen tanár, aki a közelben van. Verekednek.

Az egyetlen? Ugyan... Egyszerűen csak lusta volt lemenni a dohányzó részlegre vagy a többi folyosót megnézni. Már megint teremthetek rendet. Sietve felállok és követni kezdem a büfé felé, ahol diákok serege ujjong.

- Mi folyik itt? - kiáltom el magam szétszórva a tömeget. Meglátom, aki verekedett az nem más, mint Bambam és Taehyung. Nem hiszem el, elég volt. Állkapcsom megfeszítve a kis görcs nyakára kapok és úgy emelem magam felé. Nem tűnők erősek, de csak kifülről. Ha kell teli vagyok erővel.

- Már megint verekszel? - dobom le a földre, hogy koppanjon egyet. Persze ő továbbra sem vesz vissza az arcából, ami csak jobban felidegesít. Gúnyolodni kezd és hamar el is éri, hogy pofán verjem.

Taehyung;

- Yoongi, mit művelsz?! - fogom le, észre sem véve, hogy mindenki előtt tegezem le. Ő csak eszét vesztve néz BamBamra, és ha nem fognám a kezét, akkor talán ismét neki ugrana.

- Ajánlom, hogy többet ne bántsd vagy kidobatlak az iskolából, te szerencsétlen! - köpi ellenségem felé, amin meg is lepődöm. Eddig nem tapasztaltam egyetlen egyszer sem, hogy Yoongi kifordult volna magából. Olyan...ijesztő így.

- Maga dobat ki?! Hiszen megütött, ha sokat pampog akkor feljelentem a gecibe már! Mit képzel, ki maga?! - pattan fel BamBam is.

- Hogy mondod?! - kiált rá édesem. - Jelents, teszek rá, akkor legalább még kétszeresebben verhetlek meg! Na, húzzál haza mesézni, igen felvágták a szádat fiacskám - int az ajtó felé. Siri csend telepedik a folyosóra, én pedig már ujjongani kezdek, hogy milyen rohadt menő, amikor a diri megjelenik, elvidve mind a kettőjüket.

Yoongi:

- Most pedig meséljétek el mi történt. - már kezdenék bele mondandómba, de ez a rohadék is akkor szólal meg. Az igazgató úr sóhajt egyet, megmasszírozza orrnyergét. Ajaj, ez rosszat jelent. - Csak sorjában ha kérhetem. Bambam, kezd te.

- Rendben - húzza ki magát mosolyogva, de esküszöm, ha nem haggya abba ezt a fölényeskedést az asztalról a tollat a torkába mélyesztem. - Én és Taehyung összevesztünk, tudni illik, roszban vagyunk kilencedik óta. Sokszor össze verekedtünk, ahogy most is. Hirtelen pedig megjelent a tanárúr és nekem ugrott.

- Pontosan nem így történt! - sziszegtem indulatosan a mellettem lévőre.

- Ahj, nehogy megint verekedni kezdjetek - ingatja meg fejét a főnököm -, Bambam kérlek menj vissza a többiekhez Min tanár úrral négyszemközt szeretnék beszélni.

Megvárja míg ez a neveletlen kölyök elhagyja a helyiséget, majd szeméről levéve szemüvegét belekezd.

- Most pedig részletesen tagold el nekem, mi történt. És csak az igazat akarom hallani.

- Maga akarja - bólintok elismerve, hogy őszinte leszek és már bele is kezdek a mesémbe. Az elejétől kezdem, egészen attól a perctől, mióta Taetae megtetszett nekem, majd ahogy összejöttem vele és legutolsó sorban azt, ami az imént történt. Azt hiszem elvesztettem az eszem.

- Yoongi - dől előre az asztalára -, alig egy éve lett tanár és már bele is esett a tanárokat megfertőző betegségbe. Szerelmes lett a diákjába.

- Sajnálom! - állok fel, majd az íróasztala előtt mélyen meghajolok - Kérem, ne haragudjon rám. Holnap reggel az asztalán lesz a felmondásom, további szép napot!

- Ahogy érzi, én sem tennék mást, talán ha ezt nem lépné meg, kötelességem lenne elbocsátanom önt.

Bólintva elhagyom az irodát. Furcsa, de boldog vagyok, szabadnak érzem magam. Mintha győztem volna, mosolyogva indulok meg a diákok felé, azon belül is a szekrényekhez Taehyungot megkeresve.

- Jól vagy? - lépek oda mellé megsimitva újabb sérüléseit.

- Én jól vagyok -e?! - akad ki egy kissé - Normális vagy? Neki estél! Egyáltalán mi történt, mit mondott a diri, ugye nem rúgott ki? - harap alsó ajkába frusztráltan.

- Nem - karolom át nyakát nem érdekelve a többi diák tekintetével -, felmondtam, ezentúl magántanár leszek! - húzom le magamhoz egy csókra. Gyengéden csókolom, át akarom neki adni, hogy sajnálom, láttam mennyire meg volt ijedve és azt nem akarom. - Ne haragudj! - mondom is ki gondolatom , miután végre óhajt elereszteni.

Taehyung;

- Semmi gond - bújok belé, szorosan megölelve. - És örülök, hogy megvédtél, nagyon jól esett. Te vagy a legjobb - nézek bele a szemébe mosolyogva, újabb csókot lehelve ajkaira. Érzem a rajtunk legelő féltékenykedő szemeket, de nem érdekel. Tudja meg mindenki, hogy Yoongival együtt vagyunk és ezért védett meg, nem másért.

- Jaj te! - pöcköl meg. - Remélem, te is jössz majd hozzám "magán órákra" - kacsint pajkosan, huncutan nevetve.

***

Ezután az iskola tök unalmas, főleg a zene elmélet, hogy már nem Yoongi tartja. De természetesen tartom az átlagom. Teljes gőzerővel készülök a vizsgámra, Yoongi pedig sűrűn átjön, magán órákat adni. Egy délután le is feküdtünk, amikor nála voltunk. Azóta is elpirulok ha csak eszembe jut. A vizsga pedig a mai nap már meg is volt. Ki hitte volna, a billentyűk most megadták magukat, és mint kiderült, sikerült négyesre. Négyesre! Nekem! Ez tök hihetetlen - nézem a bizonyítványomra.

Yoongi:

- Na gyere ide csöppség! - tárom ki a kezem ölelésre várva közvetlenül miután megkapta bizonyítványát. - Büszke vagyok rád! - ölelem szorosan magamhoz. Megérte órákon át kiabálni vele, mikor elrontotta egy hangot és azután vele együtt játszani. Nem csak neki volt jó nekem is. Jó volt valakivel együtt játszani, főleg szerelmes szonetteket.

- Én is magamra - tol el magától csillogó szemekkel -, sikerült négyesre. Hihetetlen. Ugye tudod mit jelent ez? - bújik vissza ölelésembe megnyalva alsó ajkam.

- Nyem! - játszom a tudatlant, mint egy kiscica - Mit? Tán valamit ígértem?

- Igen! Nálunk alszol a hétvégén. Hahaha, két napon keresztül az én tulajdonom leszel.

- Szegény én - tolom el magamtól vállát átkarolva, elvezetve őt a kocsimig. - Tudod hová viszlek? - csatintok egyet a nyelvemmel elintitva az autót, hátrafordulok megfigyelve szabad e a pálya. Fél szemmel látom, ahogy ingassa fejét - Játékboltba!

💗The End 💚