Szerepezések

Jihope - Other side pt.3

Jimin;

- Nem! - ingatom hevesen a fejemet. Biztos, hogy csak szívat engem. Semmi pénzért nem kezdene fiatalabbal, főleg nem a diákjával. Tudom, hogy ő nem ilyen, csak járatja a száját. De mint mindig, most is teljesen túlzásba esik. - Legyen kedves, hagyja abba ezt az egészet, nekem nincs energiám ehhez.

- Jaj, ne játszd már magad itt meg! Tudom, hogy akarsz, egyszerűen most valamit az eszedbe vettél, és ezért ellenkezel. De különben tetszem neked, ezt le sem tagadhatnád - vágja a fejemhez gúnyosan vigyorogva.

- Hagyja abba! - vágom fejbe, rák vörös arccal. - Ha nem vette volna észre ez már jóval átment a viccesnek a határán, ez már sértő - pufogok, majd a szobám felé veszem az irányt, hogy otthagyjam, elaludjak ő meg azt tegyen, amihez kedve van. De nem ezt teszi: követ, akár egy hűséges kutya.

- Mi az? - sóhajtom a szobám ajtajában megállva.

- Bocsánatot akarok kérni, a világért sem akartalak megbántani, drága - mosolyog rám csábító mosolyával, megsimítva az arcomat. Na nem, ennek nem dőlök be még egyszer.

- Oké. Most hazamennél? - dobbangatok párat a lábammal, érzékeltetve hogy nem kívánatos személlyé vált ebben a házban. Pontosabban az én szememben. De akármennyire próbálok kemény lenni nem bírom megállni, hogy simogatásai alatt a bőröm ne bizseregjen, majd az arcom ne boruljon lángba.

Hoseok:

Látszik rajta, hogy nagyon ideges rám. Túlzásba estem, ahj. Pedig csak szórakoztam! Bólintok, kezem leveszem róla és még utoljára elsusmorgok egy bocsánatot. Nem is tudom, mit képzeltem. Szórakozni akartam, ő pont kéznél volt. És bármennyire is gáz, de kihasználtam az érzéseit irántam. Jaj már! A bejárati ajtót gondosan becsukva magam után szállok be az autóba. Nem indítom el a kocsit, a kormánynak döntve fejem átkozom magam egy darabig, majd elővéve mobilom tárgyázni kezdem Yoongit. Hogy mért pont őt? Jinnek nem mondhatok el ilyen dolgokat, Namjoon jelenleg vele van, ezért ő is kihúzva. Yoongi az egyedüli, akihez fordulhatok, főleg hogy majdnem egy cipőbe járunk.

- Hallo, itt Yoongi! - veszi fel pár csörgés után.

- Hoseok - válaszolom rögvest -, figyelj a segítségedre lenne szükségem.

- Mond csak.

- Jiminről van szó, tudod Jin öccséről. Megcsókoltam, majd azt mondtam neki hogy járnék vele. Vagy előtte? Tök mindegy! - rázom meg fejem - A lényeg, hogy nem akarok össze jönni vele, több oka is van, hogy mért te is tudod. Tanárja vagyok, és ha nem is lennék az ott van Jin! - hadarom el neki, szóhoz sem jutattva szegényt.
- Egy kérdésem van. - hallom, ahogy egy reszketeg sóhaj hagyja el torkát - Szereted őt?

- Igen - suttogom, mintha valami szörnyű titkot mondanék a vonal másik végében lévőnek.

Egy ideig nem mond semmit, már azt hiszem megszakadt a vonal - még a tárcsázot is megnézem -, majd szólógatni kezdem.

- Bocsi - nevet fel -, szerintük ne foglalkozz Jinnel, egyszer majd megbékél. A lényeg hogyha tényleg szereted, akkor tenned kell érte!

Mondandója elgondolkodtat. Igaza lehet. Talán minden erőmmel harcolnom kéne kettőnkért. De aztán eszembe jut, hogy én nem tudnám feladni a munkám miatta. Nekem az az álmom.

- Sajnálom, de nem tehetem! - ingatom fejem a sötétbe továbbra is a telefonba beszélve. - Nem veszthetem el az állásom!

- Na, ide figyelj te gyáva nyúl - hallok meg hírtelen másfajta mérges férfihangot -, senki nem mondta hogy el fogod veszteni. Titokban is lehet járni, másrészt ha össze mered törni az én Chimchimem szívét, akkor ide vagy oda Yoongi haverja, kinyírlak! Az sem érdekel, hogy egyszer még az irodalom tanárom volt! - Aha! Már tudom, kié ez a hang: Taehyung. - Hahó! Itt vagy még?