Szerepezések

Yoonmin - Just do it! pt.4

Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 4/10
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Yoongi:

Nem értem, mi baja van Jiminnek, de ha jobban bele gondolok, nem is akarom megtudni.

– Hát ebbe meg mi ütött? – méltatlankodik Hosoek, mire megvonom a vállamat.

– Nem t'om. De azt igen, hogy éhes vagyok. Nagyon – fogok hasamra, ami pont ebben a pillanatban kordul meg. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.

– Jaj, te bélpoklos – nevet fel ez a hülyegyerek, majd belenyúlva a táskájába elővesz egy gondosan elcsomagolt szendvicset. – Tessék, baba, remélem, ennyi elég lesz.

Úgy kapok a kaja után, mintha minimum egy millió won lenne, és bontom ki, nagyot beleharapva. Viccen kívül nem emlékszem, mikor ettem legutóbb.

– Köszönöm szépen – mosolyodom el, kicsit el is pirulva. Igaz, hogy Jimin mindig hoz nekem reggelit, de azt mindig a büfében veszi: a házi kaja pedig mindennél finomabb, ő meg most nekem adta. Milyen kedves. – De így lesz neked kajád? – jut eszembe, felpislogva rá.

– Ne aggódj, majd veszek valamit – borzolja össze a hajam, mire felhúzva az orromat, grimaszolok. – Istenem, de aranyos vagy – lágyul meg az arca. Erre csak még jobban elpirulok: lehajol hozzám, mutató- és hüvelykujja közé fogja az államat, majd egy finom csókot lehel az ajkaimra. Egészen óvatosan, védelmezően, mintha bármelyik pillanatban eltörhetnék. Vajon tényleg így gondolja?
Dübörgő szívveréssel hunyom le a szememet, úgy csókolok vissza neki. Olyan édes...

– Mondták már, hogy ajkaid puhábbak, mint egy pihetoll? – vál el ajkaimtól pár miliméterre. Ezen csak elvigyorodom.

– Ilyet senki sem mond – ingatom meg a fejemet, mire ismét megcsókol. Csak hogy most azt a fürge nyelvét is megérzem a számba. Erre az érzésre szégyenemre belenyögök a csókba, amit jól megmosolyog. Kis szemét.

– Hadd egyek már – tolom el magamtól morogva. Megfoszt a testi egészségemtől.

– Jól van na – nevet fel, leülve az asztalom előtt elhelyezkedő székekre. Még szerencse... Jimin ebben a pillanatban tör be az irodámba, mint veszedelem, rácsapva az asztalomra. Komolyan, valami nyugtatót iratok fel neki, mert ez így nem lesz jó. Főleg hogy sose kopog.

– Szia – biccentek felé.

– Te lefeküdtél vele?! – mutat Hoseokra, mire nem csak én, de még az említett is lefagy. Ezt meg honnan tudta meg?!

– Mi?! – fakadok ki, egy kicsit feljebb vidve a hangomat. Francba, ilyenkor tudja, hogy hazudok. – Hagyjuk már! Majd pont ezzel a hülye gyerekkel fogok kikezdeni, nem? Így ismersz engem, Chim? – vonom fel a szemöldököm. Muszáj hablatyolnom, Hoseok még mindig le van fagyva.

Jimin:

Kicsit megszepenve ülök le elé, elgondolkodtató, amit mond. Lehet, hogy csak a fiúk akarnak ezzel idegesíteni? De mi értelme lenne? Taen és Hopin kívül nem tudja senki, hogy járunk. Vagyis igazat mondtak. Taehyung reakciója alapján biztos. El kellett volna mondania. Megcsalt Hoseokkal – aki mellesleg annyira gyáva, hogy dugiba kiszökött –, eltitkolta és kitudja még mi egyéb dolgot tehetett.