Szerepezések

Yoonmin - Just do it! pt.3

Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 3/10
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Yoongi:

Furcsállva nézem az ő kis intim jelenetüket, majd elcsípem azt is, ahogy Taehyung egy puszit lejt szerelmem arcára.

– Jimin! – szólok rá erélyesen, idegesen odatrappolva hozzájuk. Úgy ugranak el egymástól, mint az azonos töltésű atomok, és zavartan rám néz.

– Hyung, helló! – hajol meg kissé Taehyung, mire csak biccentek felé. A másik csodagyerek: ő is annyit hiányzik, mint a húzat. De legalább van róla igazolása. Taehyung laza, nem veszi le a helyzet komolyságát, miszerint most rendesen a szemem láttára nyomult a barátomra. Azonban Jimin pontosan tudja, hogy bajban van, látom az arckifejezésén. De nem fogok kiabálni, sem veszekedni, se semmi. Nem vagyok rászorulva felesleges, plusz feszültségre.

– Jimin, gyere, beszélnünk kell – mondom a szokásos, Yoongis hangomon, ami már engem is zavar. Hogy ennyire béna legyek az érzelmek kimutatásában...
ChimChim szemében, mintha valami furcsa fény csillant volna, amikor felkapta felém a fejét. Ha azt hiszi, be akarom pótolni vele a reggelit, akkor hatalmasat téved! Megszidom a hiányzásai miatt! Mondjuk enni se ártana – nem is emlékszem, mikor ettem utoljára. Erre automatikusan a hasamra simítok: ennél véznább sem lehetnék, de enni is elfelejtek, ha nincsen Jimin. Remek, önálló, felnőtt férfi vagyok.

– Jó – ereszt meg egy aranyos mosolyt. Egy nem tudom milyen pillantással elköszön az ő kis legjobb barátjától, amikor végre hajlandó utánam eredni. Azt hittem, Jimin nagy fiú már, le tudja magáról építeni a felesleges embereket, de úgy tűnik, nem. Mitöbb, még intim ölelésbe is keveredik velük. Az irodámba belépve rögtön a saját kis helyemet foglalom el, amíg ő az asztalom előtt elhelyezett két székre helyezi el formás, kis seggét. Mnnn, ha már a seggénél tartunk: hogy lehet ennyire kívánatos az a testrésze? - lesz hirtelen száraz a szám a gondolattól, férfiasságom pedig mintha megrándult volna. Yoongi, te idióta perverz, moderáld már magad! Itt van Jimin is: a végén elkönyvel valami nagyon perverz vénembernek.

– Igazolást! – nyújtom feléje a kezemet.

Jimin:

Hát nem ezt vártam, meg is rándul tőle a szemem. Igazolás...?  De nem meg kéne kérdeznie miért ölelkezek vagy valami? Nem hiszem már el, hogy tényleg ennyire nem érdekli a dolog. Ez egyre rosszabb lesz. Érzem.
Szemem lesűtve gondolkozom valami ésszerű hazugságon, miért is nincs meg az igazolásom. Azonban egy normális gondolat sem jut eszembe. Ó, a francba is, Jimin!

– Igazolást?  – kérdezek vissza játszott lepődtséggel. – Milyen igazolást?

Talán nem kellett volna, olyan mérgesen és gonoszan néz rám, hogy csak na. És már megint bele kezd a szokásos papolásába, hogy miért jó ha bemegyünk minden órára, figyelünk, na meg hogy mi történik, ha lógunk. Majd mint mindig, most is rákérdez, miért teszem. Persze, ezt meg tudja kérdezni.

– Mert utálom azokat az órákat – rántok vállat nemtörődön –, vagy csak nincs kedvem hozzájuk.

– Ahj már!  Nem érdekel! Csak szerezz nekem igazolást!

– Fel tudnád írni nekem majd egy lapra, hogy melyik napról kell?

– Igen!  – bólint most már azért kevésbé mérgesen.