Szerepezések

Taegi - A dal pt. 4

Yoongi;

- Szóval azt állítod, hogy ezt mondta neked tegnap? De biztos, hogy jól emlékszel? - kérdezem meg már vagy ötödszörre Jimint, aki mint eddig is, bólint. - Ez hülyeség, mi nem is járunk, és nem úgy szeretlek!

- Tudom, ne légy ideges, biztos a pia mondatta vele!

- Mondatok én vele pár dolgot! - indulok meg az alvó Taehyung felé, annyira részeg volt, hogy a nappaliban, a földön elaludt. Istenem, lehajolok hozzá, orromat azonnal megcsapja a bűz. Ha ezt egy A.R.M.Y látná... Nos, talán örökre csalódna az oppájába. Vállát megragadva ébresztgetni kezdem. Nem értem, mért nem akarta, hogy járjunk? Mi köze lenne hozzá, ha netalántán igaz lenne - de nem az -, miért érdekli annyira? Na , és az, hogy Jimint szeretem? Honnan a jó büdösből gondolta?

- Mmm... - rebegnek meg pillái, majd megpillant engem. - Mit akarsz, hyung? Álmos vagyok!

- Először is, miért zavarna az, hogyha járnék Jiminnel? Másodszor nem járok vele és nem szeretem őt! - térek azonnal a lényegre.

- Dehogynem! - ül fel hevesen, egyenesen a szemembe intézve szavait. - Írtál neki egy dalt!

- Igen, hogy felénekelje!

- Nem igaz!

- De igen - emelem meg egy kicsit hangom -, neki írtam, hogy énekelje el, de nem hozzá! Nem róla szól. Van köztük különbség.

Taehyung;

Amint meghallom, hogy miről akar beszélni azonnal kiszáll az álmosság a szememből. Sőt csak felidegesít, és nem elég az, hogy szét robban a fejem, még ez is.

- De igen, ne is tagadd le, hyung! Megkérdeztem tőled, te pedig azon nyomban őt mondtad. Ne tagadd! - emelem meg én is a hangom. Ne kiabáljon ő itt velem kora reggel egy ilyen piti dolog miatt, mert én is meg tudom emelni a hangomat.

- Azt kérdezted, kinek írom, nem azt, hogy kihez. Az pedig teljesen más. De mindegy, ha hozzá írtam volna se lenne hozzá semmi közöd - vágja a fejemhez. Pontosabban a szívemhez. Szóval rohadtul semmi közöm hozzá és ahhoz, hogy kivel van. Értem.

- Értem... - motyogom lesütve a szemem. Szégyellem magam, hogy kora reggel így jelenetet rendeztem, de ezek szerint muszáj volt. Így legalább most megtudtam, hogy hyung nem gondol többnek csak a bandatársánák.

Yoongi;

- Értem...- motyogja a nem létező bajsza alatt lejebb véve hangerejéből.

Ebben a pillanatban torpanok meg, én csak meg akartam neki magyarázni, hogy már nagyon elegem van belőle, nem megbántani. Testem megremeg, szemét vagyok. Nem kellett volna kiabálnom, lehet ő is olyan, aki nem bírja azt. Meg akarom ölelni és megvigasztalni, de nem tudom, hogy szabad-e. Itt guggolok még mindig előtte figyelve majdnem összetört arcát. A francba. Kezem kinyújtva felé magamhoz húzom, nem akarom, hogy sírjon.

- Ne haragudj TaeTae, elkapott a hév - karolom mostmár mindkét kezemmel. - Én lennék a legboldogabb, ha lenne hozzá közöd - suttogom magam előtt és csak remélni tudom, hogy nem hall belőle egy árva szót sem.

Taehyung;

A pulzusom az egekbe szőkik a hirtelen rám zúduló inger hatásoktól. Először megölel, szorosan magához von, majd ilyeneket mond nekem. Mégis mi a terve, hogy szívrohamot kapjak?!

- Te-tessék? - pislogok magam elé, és bátortalanul ugyan, de én is átkarolom a vékony, kis testet.

- Semmi - válaszolja, majd elenged a világ legédesebb mosolyával az arcán. - Ne törődj vele - borzolja meg a hajamat, amitől elég zabos leszek. Hallottam, amit mondott, és ha már volt mersze ilyet tenni, legyen mersze meg is magyarázni, hogy mit akar ez mind jelenti.