Szerepezések

Vmin - Zöld szemű pt.2 (+18)

Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek

Nyerte:  NekoChan_TR
Szerepek:

Aoi (Semesamas) írja Jimin szemszögét!
Kuti (én) írom Taehyung szemszögét!

Taehyung;

Nevem hallatára megdermedek. Jungkook kezét elütöm magamról, érti a célzást, eggyel hátrébb áll, mire én megfordulok. Látom, ahogy Jimin ott van a nappali közepén karba tett kézzel. Mi baja? Nem tud aludni vagy mi?

- Igen? - kérdezem, nevetve kilépkedve a konyhából. Ideges. Látom rajta. A szemei tikkelnek. Ajaj, mit tehettem? Kérdőn tekintek rá, de ő csak Kookie felé biccent. Aha. Szóval négyszemközt, igaz?

- Beszélhetnénk? - ragadja meg kezem.

- Ja, miért ne? - jelenik meg mellettem Jungkook is - Szeretek beszélgetni. A beszélgetés meg segít az ismerkedésbe. Szóval ismerkedünk? - húzza gúnyolódva szemöldökét fel-le. - Úgyis szeretem a kisebbeket!

Ne! Csak ezt ne mondta volna! Ránézek amolyan túlzásba vitted haver pillantással, de nem veszi fel. Istenem Kook, nem mindenki szereti, ha szemtelen vagy!

- Milyen jó ötlet, de tudod mit? - mondja, és lehet hogy csak beképzelem, de lehet hallani, ahogy csikorgatja a fogait. Miért ilyen dühös? Oké, értem, beszólt neki, de akkor is. - Holnap gyere át ebédre, most pedig húzz innen!

- Mi... - képedek el -, de miért? Jimin, nem mehet el, segít nekem.

- Majd máskor - mosolyog rám barátom gyengéden -, holnap beszélünk. Szia! - ragadja meg nyugodtan táskáját, majd kisiet.

- Miért kell ilyen baromnak lenned? - hagyják el ezek a szavak a szám, és meg sem várom reakcióját, elindulok, hogy lekísérhessem a másikat. Leégetett ez a hülye! És még a múltkor ő kérdezte meg miért nem mutatom be a barátaim. Na, ezért.

- Jungkook! - érem be a földszinten. - Ne haragudj kérlek, mi lenne ha holnap nálad főznénk?

- Rendben van! - ölel meg búcsúzóul.

Jimin;

Hihetetlen! Ez még utána is eredt! Annyira tudtam, hogy együtt vannak. Le sem tagadhatná. Én is kimegyek a bejárati ajtó elé, lenézek a lépcsőházba. Lent állnak, ölelkezve. Az eszem megáll! - megyek vissza a lakásba. Leülök a kanapéra, ott várom meg Taehyungot. Azért álljon már meg a menet! Mégis csak én vagyok a pasija, velem kéne ilyet csinálnia. De nem, ő mindenkivel kedves csak velem nem.

- Most miért kellett ilyennek lenni? - érkezik vissza a fekete bárány.

- Nekem? - fordulok felé, felvont szemöldökkel. - Azt mindig észre veszed, ha én vagyok rossz, ugye? De magadat hogy a fenébe vennéd is észre?! Bármit teszek, az neked nem jó! - pattanok fel, ő pedig elém trappol. Mérgesnek tűnik, amit nem értek. Ezek szerint fáj neki az igazság.

- Fejezd be, Jimin! Megint nem tudod, mibe köss bele, mert nem tudsz dolgozni! Ha ennyire nem tudsz elviselni, akkor menj innen! - mutat az ajtóra.

- Menjek el?!? - emelem meg a hangom, magamra mutatva. - Én bérlem a lakást! Maximum én küldhetnélek el, de nem teszem meg, van ennyi gerincesség bennem.