Szerepezések

Vkook - Gay rabbit pt. 5 (18+)

Tartalma: Jungkook és Taehyung legjobb barátok - bár kicsit különböznek egymástól. Amíg Jungkook egy kis nyuszi, visszahúzodó fiúcska, addig Taehyung egy menő, ami a szívén, az a száján srác. Egy napon pedig teljesen tönkre megy a kapcsolatuk. Vajon valaha újra barátok lesznek?
Figyelmeztetések: trágár szavak, homofóbia, yaoi, szereplők személyisége nem olyan mint a valóságban(!)
Hossz: 5/5 ✔
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Jungkook:

Akaratom ellenére pattanok oda Taehyung mellé, amikor a két barátunk egymásnak esik. Kétségbeesetten nézek exlegjobb barátomra, akinek sincs jobb reakciója.

- Mit tegyünk?! - kérdi felém fordulva. - Mind a te hibád! Ha nem hazudsz, akkor nincs ez az egész!

- Hazudok? - akadok ki teljesen, már nem is érdekelve, hogy azok ketten mellettünk verekednek. Hát, ez kész. Méghogy hazudok! Inkább ő az, aki kamuzik! Megcsókolt és én csak utána tettem azt! Nem mozdultam rá... Vannak gátlásaim, akármennyire nem látszik. - Nem te voltál, aki megcsókolt, mondván, megmutatja, hogy milyen szar a homokozás, aztán végül bevallotta, hogy nem is volt olyan rossz? Hm?! Talán nem te voltál az?! - mutatok rá vádlón, szúrósan nézve, el sem hidve, hogy komolyan olyan dolgon kell vele veszekednem, ami már megtörtént. Költeni, na, azt tud, de nagyon. Csak én ne költsem át az arcát!

- Hát, én nem így emlékszem - süti le oldalra a szemét. Ami csak egyet jelent: emlékszik, baszottul tudja, hogy igazam van, csak nem akarja bevallani, mert akkor lebukna, hogy igazán élvezi ő is a férfiakkal való testi érintkezést. Kis álszent.

- Tök mindegy, nem érdekel - fonom össze a kezem, a mellkasom előtt, nézve, ahogyan Yoongi Namjoonon ül, és nagyokat üt az arcára. - Én tudom, hogy mi történt, és ennyi a lényeg. Yoongi, azonnal hagyd békén! - rontok oda, hogy leszedjem róla, de nem megy. Túl erős.

- Megérdemli a rohadék! - dünnyögi Taehyung. Nem hiszem el, hogyan tudtam én ezzel a gyökérrel barátkozni?!

- Te érdemled meg, senki más! - kiáltok rá. Már rendesen elszakadt nálam a cérna, és ha még egy percet ilyen feszültségben kell töltenem, felrobbanok. Aztán moshatnak le a falról.

Taehyung:

Döbbenten nézek Jungkookra, az eddigi legjobb barátomra, akibe mindezidáig megbiztam. Itt áll előttem teljesen kikelve saját magából. Rám ordított. Ilyen még nem történt, sőt őt még egyszer sem láttam így viselkedni. Igazán sokkoló, de talán érhető is egyben. Az igazat megvallva tényleg úgy emlékeztem, mint akire rámozdultak, de miután az a bizonyos személy megvilágított a dolgokról, be kellett ismernem, hogy tévedtem. Bár szóba nem ejtettem ki a számon, de belül jól megrótam magam érte. Beharapva alsó ajkam nyelem le az ellenkezésem. Mert biztos, hogy mondanék rá valamit, mindig mondok és sose gondolkodom. De hogy is mozdulhattam rá?! Nem vagyok meleg! Még részegen sem akarok az lenni, de sajnos az emlékfoszlányhoz is jó érzés társul. A francba már, én biztos nem fogok ezen rágódni. Csak egy csók volt. Csak egy csók, semmi több.

- Aú, ez fáj te barom! - nyikkan fel Yoongi elfojtott fájdalommal telt hanggal, szegény, el is feletkeztem róla. Tényleg egy barom vagyok... Előre lépek, hogy segítsek neki felállni - merthogy Namjoon lenyomta -, szegény hyungom pedig a kezét szorongatva engedi el. Megijedek, mit akar? Nem is telik el egy másodperc, de már be is húz a másiknak. Egy baj van, azt kétszeresen kapja vissza, egyenesen a szájára, amiből ömleni kezd a vér.

- Normális vagy? - kiáltom el magam a verekedő másik félére nézve. Mérges vagyok, a gecibe is. Nem hittem volna soha, hogy ennyire ideges leszek, ha hyungot valaha is valaki bántja, de igen. Most ő az egyetlen aki óhajt velem beszélgetni és ez nagyon jól esik nekem.