Szerepezések

Vkook - Gay rabbit pt. 3

Tartalma: Jungkook és Taehyung legjobb barátok - bár kicsit különböznek egymástól. Amíg Jungkook egy kis nyuszi, visszahúzodó fiúcska, addig Taehyung egy menő, ami a szívén, az a száján srác. Egy napon pedig teljesen tönkre megy a kapcsolatuk. Vajon valaha újra barátok lesznek?
Figyelmeztetések: trágár szavak, homofóbia, yaoi, szereplők személyisége nem olyan mint a valóságban(!)
Hossz: 3/5
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Jungkook:

Szavai fájnak, de nem fogok sírni. Soha. Többet. Nem érdekel már, hogy mit mond, én nem érdemlek ilyen barátot - és erre nem is jöttem volna rá, ha Lila Szépség nem mutatja meg nekem, hogy vannak olyan emberek a való életben, akik úgy szeretnek, ahogyan vagyok. Taehyung pedig - akármennyire is elszomorít - nem tartozik eme emberek közé.

- Menj a fenébe! - kiáltok rá, felfújva az arcom, majd ott is hagyom. Rohadjon meg!

- Rohadt kis buzi! - Hallom, ahogyan ezt még dörmögi a bajsza alatt, de nem fordulok vissza. Odatrappolok Lila Szépséghez, és azonnal megölelem. Elegem van Taehyungból!

- Mi történt? - simítja meg a hátamat, nyugtatóan, úgy, ahogy eddig csak Taehyung szokta. Ahj... Erre csak megrázom a fejem és jobban belébújok. Még mindig tetszik nekem, de ezt nem kell tudnia - hiszen akkor nem tehetnék ilyeneket.

- Bántott? - lép mellém Jin hyung is, elhúzva Namjoontól. Sajnos.

- Nem - mosolygok rá. - Csupán összevesztünk. Nem képes elfogadni azt, hogy milyen vagyok, én pedig beolvastam neki. Ennyi történt - vonok vállat nem törődöm stílusban, majd magamra erőltetek egy vigyort is. Ők kedvesek voltak velem addig, amíg Tae nem, és mivel így is sok problémámat rájuk nyomtam, többet nem akarok. Biztosan van elég gondjuk nélkülem is.

- Ügyes voltál! - vereget hátba büszkén Lila Szépség, majd a vállamnál fogva átkarol. - Gyere, menjünk órára!

***

Ma szerencsésnek mondhatom magamat: elmarad az utolsó három órám, így viszonylag nagyon hamar végzek. Ahogyan sajnos Taehyungék osztálya is... Amint ezt realizálom, sprintelek a szekrényekhez, hogy kikapjam a cuccaimat, majd onnan a cipőkhöz, hogy lecsereljém a bentit kintire, és húzhassak is haza, még ép állapotba. Mert biztos vagyok benne, hogyha meglát egyedül akkor agyon ver. Vagy ami rosszabb, ismét sértő dolgokat vág a fejemhez.

Taehyung:

Látom, ahogy sietve húz cipőt, de nem törődök vele. Bizonyára előlem menekül, azt sem értem, miért megy el ilyen hamar. Nem fogom bántani, leszarom. Odalépkedve a saját szekrényemhez cserélem le a cipőm. Egy ideig vacakolok a cipőfűzövel - sose sikerül úgy megkötnöm, ahogy akarom -, ám eme cselekedetemet abba hagyom ahogy észlelem Jungkook tekintetét magamon. Minek néz?

- Hozz virágot! - gúnyolodok vele felállva, a kezembe véve a táskát és csak remélni tudom, hogy nem fogok elesni a cipőfűzőbe. Majd betűröm oldalra, csak legyek egy kicsit messzebb. Nem válaszol nekem, amit ha jobban belegondolok nem is bánok. Én már csak haza akarok menni, leinni magam, talán elszívok egy két cigit és kidölni. Igen, tökéletes lesz... Ez a nap szörnyű volt, hiába vártam már annyira, egy szó van rá: ramaty. Sóhatjva szorítok rá táskám pántjára, majd még egy utolsó pillantást vetve Kookra elhagyom az iskolát. Egyedül egy dolgot nem értek. Az én barátaim, akik eddig teljesen ellene voltak, hogy lettek az ő barátai? Pedig csak két hét telt el. De talán több dolog történhetett ez alatt az idő alatt, mint hittem. Örök rejtély.

Talán be kéne csajoznom, elfelejteni, hogy most vesztettem el a legjobb barátom. Végülis megérdemlem. Két hete tökéletesen el tudtam volna engedni, biztos vagyok benne, de nem. Nekem muszáj volt még ölelgetnem a mosdóba. Idióta vagyok! - nézek fel az égre. Bármennyire is szégyellem, de könnyezek, amit így próbálok visszatartani. Mégis csak az utcán vagyok, ráadásul férfi, csak a nők sírnak. De nem megy. Hiába olyan szép kék az ég, hiába süt a nap, szállnak rajt a madarak, én csak ott állva hagyom had folyanak a könnyek. Meg akarok könnyebbülni, kiadni magamból a előző hetek és a mai nap bánatát. Talán rosszul tettem, amit tettem.