Szerepezések

Taegi - Ágynak nyomva pt.4

Tartalma: Min Sugát, a BTS egyik meghatározó tagját egy csúnya influenza sajnos az ágynak nyomja, ami nem engedi, hogy a fiúkkal együtt tovább dolgozzon, ameddig az egészsége nem lesz a legmegfelelőbb. Ez az alkalom pedig nagyszerű lehetőséget ad a BTS többi tagjának, hogy "kényszer szabadságra" menjenek - mert hát, a nagypapit nem hagyhatják felügyelet nélkül. Taehyung pedig a kis furfangos eszével ezt a kis szabadidőt meg is szerzi magának...
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek, férfiak közti szerelem
Hossz: 4/5
Szerepek:
Kuti: Yoongi
Aoi: Taehyung

Taehyung:

Az éjjeli szekrényen matatva hamar megtalálja a mobilját, amin rögvest kutatni kezd az ezer meg ezer telefonszám közül. Nézzenek oda, valaki nagyon népszerű. Nekem minimum húsz telefonszám van meg, az is a banda, a család és a cég. Semmi több. Nem is értem, minek ennél több. Végig pásztázom a listát, amit sebesen görget és rá kell jöjjek, egy csomót nem ismerek. Jó, talán nem is baj. De miért olyan fontos most neki, hogy felhívja? Persze, könnyű mindig a fiatalabbikra adni az útat. Méghogy a kíváncsiságom miatt, pff. Csak udvarias akartam lenni az érdeklődés terén. De ha neki ilyen fontos... Hát akkor hajrá: hívja fel, menjen el vele randizni, jöjjenek ismét össze. Nem mintha most majd több ideje lesz rá, szóval ne is reménykedjen. Ekkor hirtelen a képernyő görgetésével abbahagy, majd rányom egy Jihyun nevezetű akárkire. Pfff, Jihyun, hűhű. Igazán jó név - vagy mi. Vajon én hogy vagyok bent neki? Kullancs? Vakarcs? Ugyan már, kis naiv vagyok, minden bizonnyal SEHOGY.

- Én hogy vagyok bent a telefonodba? - pislogok rá nagy szemekkel.

- Taehyung-ah - válaszolja, mit sem törődve velem, majd fel is hívja az exét. Vagy kijét. Hiszen ő Jihyun, én meg csak Taehyung-ah. Minden bizonnyal ő idősebb, hűhaaa. Valakinek a hyungok tetszenek.

Yoongi:

- Hallo - hallom meg a vonal másik végén Jihyun hangját. Semmit sem változott, ugyan olyan, mint öt vagy négy éve.

- Szia, mi a helyzet? - szólalok meg, hallgat, nem válaszol, gondolom, gondolkodik, ki is lehetek.

- Yoongi-ssi?

- Aha, én, gondoltam, felhívlak, unatkozom.

- Semmi, éppen dolgozom. Őszintén meglepődtem, hogy felhívtál, tudod...

- Hol dolgozol? - vágok szavába, nincs kedvem felesleges dumát hallgatni.

- A McCaféban, miért? Csak nem meglátogatsz? - Még így telefonon keresztül is hallom az izgalmat a hangján. Végülis, miért ne? Kíváncsi vagyok, hogy néz ki mostanra, hogy mihez kezdett úgy Isten igazából az életével. Elvégre mi egyszer barátok is voltunk.

- De igen, miért ne? Akkor megyek is! Szia! - bontom azonnal a vonalat, majd lököm meg egy aprót Tae lábát. - Gyerünk, öltözz, kávézóba megyünk!

Taehyung:

- Mi? Miért? - lepődöm meg, nagyokat pislogva rá. - Nem megyünk sehová, hiszen beteg vagy!

- Ugyan már - kel ki melőlem meglepő gyorsasággal, és már a szekrényéhez is áll ruhákat válogatni. Pff, mintha randira menne - minden bizonnyal így is van, de nem fogok neki mondani semmit. Ha azt hiszi, most lesz ideje arra az isten verte kapcsolatra Jihyunnal, akkor hatalmasat téved! Ugyanúgy elfognak hidegülni egymástól, de nem fogok szólni. Nem-nem.

- Te tudod - vonok vállat és én is kikelek az ágyból. Erre nem válaszol, hanem a választott ruháiba kezd el öltözni. Végig figyelem minden mozdulatát, és rögvest kiszárad a szám. Olyan szép fehér a bőre, sima, puhának tűnik... Meg akarom érinteni. Gondolkodás nélkül állok mögé, végig simítva a hátán. Igazam volt, eszméletlen selymes a bőre.