Szerepezések

Yoonseok - Te meg a házasság... pt. 2

Tartalom: Yoongi és Hoseok egy jó ideje együtt járnak, mondhatni élettársak ugyanis együtt élnek már jó pár éve. Azonban valami megváltozott kettejük között, mintha megunták volna egymást. Sőt, Yoongi jó nyomozó létére kiszagolja, hogy Hoseok hűtlen hozzá. Khmm... és hát nem hagyja, hogy megússza.
Hossz: 2/4
Figyelmeztetések: Yaoi, fiú - fiú szerelem. Trágár párbeszéd
Szerepek: Kuti - Hoseok
Aoi - Yoongi

Hoseok:

- Nagyon bénák voltak - forgatom meg a szemem, visszagondolva az újdonsült modelljeimre. Amatőrök.

- Mit rontottak annyiszor el? - ásít félig lecsukott szemmel. Egyem meg, de álmos valaki.

- Nem bírnak őszintén mosolyogni... - ingatom meg a fejem, majd a mai emlékképek közül egy marad meg, ahogy az egyik rámmozdult. Brrr. Gondolom, megosztom Yoongival is, ami történt. - Ráadásul az egyik kis hihi lány rámmozdult. - undorodom el, szépnek szép volt, de nem szeretem a ribiket - Alig tudtam leszedni magamról.

- Ő festett foltot a nyakadra is? - csusszan ki keze markom közül. A kis szemét, kivárta a pillanatot, míg engedek a szorításon.

- Nem állnál le ezzel a témával? - megijeszt, hogy mással nem tud foglakozni, oké, megcsaltam. De attól nem kell egész nap erről beszélni. Esküszöm, hogy holnap felhántorgatom azt Min Hee -nek. Kezdem megbánni, hogy felugrottam hozzá pár percre.

Nem válaszol. Egyszerűen csak megfordul és nem szól hozzám. Hát jó, ha szeretne, akkor játszon így. Kezdek ideges lenni miatta, tehát inkább én is a némák útját választom. Nem fogom az idegeimet feleslegesen kikészíteni. Épp ahogyan ő is tette fordulok a másik oldalamra. Ámde így nem tudok aludni, nagyon szeretem Yoongi illatát. Ezért hát legyűrve a mérges gombócot a torkomon fordulok vissza. Közelebb mászok, aztán magamhoz húzom azt a törékeny kis testet. Szeretem. Ebben nem kételkedem, csupán elég sokszor kiakasztja az idegeim. Mint egy házisárkány. Egy feleség. Yoongit egyedül ehhez tudnám hasonlítani, állandóan morog vagy ehez hasonló.
Szorosan bújok mögé, orrom nyakhajlatába fúrva. Fent van még, tudom. Ha alszik általában horkol és most túlságosan is csend van.

- Lehetne, hogy most nem beszélünk arról? - utalok Min Heere. Sokszor előkerül ez a téma. Ez is annak a nőnek a hibája, ha múlt héten nem hagyja a banáncsatját vagy mijét a kocsimba, akkor sose derül ki. Nem mintha annyira hű de sokáig akartam volna titkolni. Előbb utóbb úgyis dobni fogom a csajt, ugyanis bármennyire is néz ki jól, beszélgetni nem lehet vele. Túl csajos... Ellenben Yoongival lehet, van humora, intelligenciája, gyönyörű, szexi meg satöbbi. Ki kéne már dobnom a nőt. De hát, amíg Yoongi nem foglalkozik máshogy velem, minthogy kivel, mikor fekszek össze, addig minek? Addig megkapom a hiányzó dolgokat tőle is. Azt hiszem.

Yoongi:

Nem tudok aludni. Érzem, ahogyan a vér felpezsdül bennem, amikor Hoseok a hátamhoz simul, bele lihegve a nyakamba. Nem hiszem el: fogja már fel, hogy nem éppen jó fát tett a tűzre – és ezt nem tudja helyre hozni némi pitizéssel. Hogy ezt tudassam is vele, elhúzodom tőle, közelebb mászva a falhoz. De ő, mint valami kis pióca követi tettemet.

– Hagyj már! – fordulok felé. Arca közel van az enyémhez, alig pár centi választ el minket egymástól. Normális esetben ilyenkor elpirulnék, esetleg meg is csókolnám, de most nem. Csak szúrósan pillantok sötét íriszeibe, kezeimmel taszítva egyet a mellkasán. – Menj, bújj oda a csajodhoz inkább, engem pedig hagyj lógva!

– Na, most legyen ám már elég! – fogja meg erőszakosan a kezemet, majd ad is rá egy csókot. Puffogva nézek rá, minden erőmmel próbálva kiszabadítani a kezem, de csak nem megy. Hogy lehetek ilyen gyenge nyomozó létemre?!