Szerepezések

Vmin - Zöld szemű pt.4

Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek

Hossz:4/?

Nyerte: NekoChan_TR 

Szerepek:

Aoi (Semesamas) írja Jimin szemszögét!
Kuti (én) írom Taehyung szemszögét!

Jimin:

Teljesen belefeledkezem a munkába, nem gondolok semmiféle gondomra mindaddig, amíg drágám meg nem jelenik előttem, szélesen mosolyogva azzal a doboz mosolyával, valamiben sántikálva.

– Igen, Taehyung? – nézek fel rá, felvont szemöldökkel.

– A főnököd megengedte, hogy velem kajálj – tapsikol párat, akár egy gyerek. Na, nem. Ezt nem hiszem el. Igaz, hogy Yoongi kedves, meg minden, de azt nem hiszem, hogy ilyen engedékeny is volna. Lehetetlen.

– Tényleg? Hogyhogy?

– Hát... – vakargatja meg zavartan az állát, jobbra-balra pillantgatva. – Az úgy volt, hogy megígértem neki, hogy cserében kaja szünetben dolgozol – harap az alsó ajkába. Ezen felnevetve ingatom meg hitetlenkedve a fejem: olyan aranyos, hogy mindent bevet annak érdekében, hogy velem lehessen. Felállok, megpuszilom, és mélyen a szemébe nézek.

– Ne haragudj, de nem lehet. El vagyok havazva – pillantok az íróasztalomra, majd vissza rá. Arca azonnal dühbe torzul, látszik rajta, hogy nem esik jól neki az egész. Nos, nekem sem esett jól, hogy helyettem inkább a kis barátjával, Jungkookkal töltötte a szabadidejét. Lehet gyerekes, de most ez olyan nekem, mintha megbosszulhatnám – de közben természetesen rengeteg munkám van. Szóval, ha akarnám sem tudnék elmenni vele, hogy utána a kaja szünetben majd bepótoljam. Sajnos nem hiszem, hogy lesz olyanom.

Taehyung:

– Jól van, akkor majd otthon eszünk. – mondom egy kicsit durcásan, most tényleg vele akartam lenni, még a főnökével is beszéltem miatta, de ő ezt nem értékeli. Nem is érdekli... – Nem tudom, mikor fogok hazaérni. De majd főzök valamit. Esetleg van olyan dolog, amit ma kivételesen enni szeretnél?

Vele ellentétben én kedves vagyok, érdeklődöm a dolgai, vágyai iránt és próbálom valami úton módom véghez vinni őket. Megrázva fejét puszil meg újra, majd visszaül a helyére.

– Akkor csá! – vágom oda neki, majd ki is megyek abból a helyiségből. Még van egy kis időm, addig beugrok Jungkookhoz, ha szerencsém van még a boltban van.

Miután a bolthoz értem, boldogan vettem tudomásul, hogy még itt találom legjobb barátom, ő köszön, azonban én csak átölelem a pult felett.

– Megint mi történt? – simítja meg a hátam nyugtatásképp.

– Vele akartam ma lenni, de szokás szerint az a büdös munkája fontosabbnak neki. Chh. Biztos a jóképű főnöke miatt, komolyan, egy herceg a pasas.

— Egy herceg? — tol el magától mosolyogva – Mutasd be nekem! Majd én elcsábítom.

– De jó is volna. De akkor is, tudod milyen rossz érzés, hogy állandóan leráz? Hogy minden fontosabb nálam?
– Sajnálom! – enged el a pult melletti kis ajtót kinyitva, azon behívva engem. Ahová be is megyek. – Már nem egyszer mondtam, hagyd ott a gecibe. Állandóan miatta panaszkodsz. Mindig megbánt.