Szerepezések

TaeGi - Fehérben a fekete pt. 3

Sziasztok! A minap jártunk a tescoba (reklám xD) és miközben álltunk a pénztárnál már az azután lévő ruhaboltnak a kirakatjával szemezgettünk. És erre a szememet egy ruha, ami centiről centire olyan egyberuha volt, mint Yoonginak "A lába, a szeme, a segge... na meg, a bugyija!" c. taegi ff-be - csupán feketébe😄😄😄 és erre tökre befanoltunk, mert nem hittük volna, hogy tényleg létezik. Amikor pedig a manökenbábu helyére Yoonjit képzeltük, rájöttünk, hogy gyönyörű egyszerűen😂😂😂😄
Jó olvasást ezután a kis kitérő után! :)
- A (PLL xDDD)

Taehyung:

- Ó, tanárúr, maga milyen okos! - ámuldozik a lány, közben pedig én majd' elolvadok. Puszit. Dobott. Nekem. Te Atya Úr Isten! - pirulok el teljesen. Hogy tud valaki ennyire elviselhetetlenül aranyos lenni? Hát persze, nyugodtan öljön meg szívrohamban. Nem, nincs semmi baj. Győzelemittasan fordulok hátra, mire osztálytársaim szánakozó pillantásait vélem felfedezni. Kis naivak, azt hitték bevágódhatnak Yoonginál. Hah, ő csak engem szeret!

- Tanár úr! - teszem fel a kezem. - Elmondhatom Bach életét és munkásságát röviden? - izgulok be rendesen a témára. Csak mosolyogva bólint én pedig teljes mellbedobással mesélek neki - szerinte a többieknek, hahahaha - Bach életéről.

- Stréber - hallom meg magam mögül BamBam cinikus megjegyzését.

- Ezt úgy nevezik, hogy IQ - tolom ki rá a nyelvem.

Yoongi:

Mosolyogva figyelem, ahogy visszaszólt a kis szemétládának. Kicsit büszkeséggel tölt el, hogy ennyire bátor és okos. De azért muszáj lesz cselekednem.

- Bambam - szólítom fel -, gyere ki az osztály elé, és ha már ilyen nagy a szád, mond el nekünk szépen, mit olvastál!

Morogva feláll és lesétál hozzám. Persze, látom ahogy lefelé menet direkt Taetaenek ütközik, amitől csak megrándul a szemem.

- Kezd! - parancsolok rá idegesen.

Belekezd a mesélésbe, de csak félig tudok rá figyelni. Annyira, de annyira megverném. Sőt, mi több; kirúgatnám az iskolából. Olyan szemtelen egy kölyök!

Egy ideje hallgatom a kitalálcióját, nem hiszem el; azt hiszi ha rizsáz nekem valamit az már jó? Haha. Persze. Idegesen kifújom a levegőt, majd a zongora tetejéről leveszem a naplót az ő nevét megkeresve.

- Még valami? Tudsz mondani olyat, ami igaz is? - kattintok tollammal.

Megrökönyödik, tudja mi fog következni. Félve megingassa fejét én meg egy széles győzelemittas mosollyal vések be neki egy karót. Istenem, de jó érzés.

Ezután vissza megy a helyére, nem puffok, nem szól semmit. Remélem ezentúl tudja, hol a helye. Nemsokára vége az órának, szabad foglalkozást szabok ki rájuk. Ez azért jó mert leülve drágám elé, szerelmemre nézek. Ahogyan ő is. Pimaszul vonogatom a szemöldököm, majd egy csábos mosollyal kacsintok neki és neki is kezdek egy újabb darabnak.

Taehyung;

Teljesen elolvadva figyelem Yoongi hosszú ujjait, ahogy ismételten fogságba ejti a billentyűket, arra kényszerítve őket, hogy megadják magukat az ő akaratának és valami varázslatos dallamot adjanak ki magukból. Igen, azt hiszem, szerelmes vagyok. Sajnos a csodát a csengő borzalmas hangja zavarja meg, aminek máskor örülnék, de most semmiképpen sem. Direkt lassan pakolok el, le-lejtve a tollam, hogy pucsítva felvegyem azt. Nem tehetek róla, azt akarom, hogy jobban akarjon, mint azt lehetséges; hogy úgy sóvárogjon utánam, mint én ő utána.
Amikor észlelem, hogy kettesben maradtunk, felegyenesedek, felkapom a táskám, és egy mosollyal nyugtázom, hogy tényleg a farrészemet szemlélte a kis huncut.