Szerepezések

Vkook - Az ördög angyali kara pt. 5

Tartalom: Taehyungot az éjféli misén elbűvöli az egyik iskolás társa; Jungkook. Egy igazi angyalnak tartja, akit minden áron meg szeretne védeni mindentől, persze csak gondolatban. Ugyanis beszélni már nem mer vele. És persze ne is feledkezzünk meg arról a tényről, hogyha valaki angyali külsővel rendelkezik, nem biztos, hogy az is valójában. Ki tudja mi rejtőzik a külső mögött?
Hossz: 5/6
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, Isten káromlás
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Jungkook:

Teljesen meglep, hogy tudja, hol lakom, de inkább úgy teszek, mintha ez a dolog meg sem történt volna. Heh, kis idióta. Fülig érő vigyorral az arcomon megyek be a házba, majd fel is futok a szobámba, hogy holnapra kipihent legyek. Nem tudom, miért, de valahogy elmondhatatlanul nagy önbizalmat ad az, hogy tetszem neki. Egy fiúnak. Heh! Még nem nagyon jöttem be senkinek, így boldognak érzem magam most ettől. Ám... Bánt is egy kicsit. Én nem szeretem viszont. Most ismertem meg! Egyáltalán nem értem, hogyan várhatta el, hogy most a nyakába fogok ugrani és puszilgatni fogom a nagy hírért. Ahj, TaeTae... Idióta! - hunyom le a szemem, később pedig ilyen gondolatokkal alszom is el.

" - Hé, figyelsz te rám?! - kezd el kiabálni velem Taehyung. Arca vörös, orrlyukai a dühtől kitágulnak, keze ökölbe szorítva remeg. Egyáltalán nem értem, most mi baja.

- Mi bajod van? - kelek fel az ágyból, nyújtózkodom egyet, akár egy macska, és csak ekkor tűnik fel, hogy nincs rajtam semmi ruha. Magam mellé pillantok, egy lány fekszik az ágyamba, ugyanúgy meztelenül, békésen szunyókálva.

- Mi bajom lenne? - csap egyet idegesen a levegőbe, két kezével. - Állítólag szeretsz, mégis mással fekszel össze éjszakánként. Szerinted ez nekem hogyan esik? - Felvonom a fél szemöldökömet, érdekes nézve rá.

- Soha nem mondtam, hogy szeretlek. Te vallottál nekem szerelmet, szóval légyszíves, ne csinálj felesleges jeleneteket. Bahh, micsoda nyűg... - kezdem el nyomkodni ujjaimmal két oldalt a fejemet, ezzel is jelezve, hogy semmi szükségem plusz stresszforrásra.

- Nem szeretsz, mi? Akkor mégis miért vagy velem mindig kedves? Miért csókolsz meg? Miért feküdtél le velem is?! - akad ki, mire akár egy film, úgy vetülnek elém azok a képkockák, amikről beszélt. A csókok, az érintések, a nyögéseink..."

Ébresztőm hangjára úgy pattannak ki a szemeim, ahogy eddig még soha, és zihálva nyúlok telefonomért, hogy kikapcsoljam a zajt. Micsoda álom!

***

Az iskolába beérve észre kell vennem, hogy korábban érkeztem, mint ahogyan azt szoktam - ennek köszönhetően pedig sok szabad hely van még az aulában arra, hogy üldögéljek. Odasétálok az egyik padhoz, a telefonomat előhalászom, és csak úgy random nyomkodni kezdem. A gondolataim csakis az álmom körül forognak, hogy mennyire valóságos volt, és hogy... Én mi a halálért álmodom Taehyunggal?!

Taehyung:

Kicsit megkésve érkezem a suliba: elaludtam. Sajnos, az est legnagyobb részét ébren töltöttem. Nem tudtam másra gondolni, mint rá. Azt hiszem, elcsesztem mindent, a szó szoros értelmében. Talán nem kellett volna ennyire sietetnem, vagy bevallanom. Csak hát annyira boldog voltam a tudattól, hogy jóban vagyunk... De a hülye leptyes szám miatt most perverznek gondolhat. Ahj már!

- Taehyung! - siet hozzám Jimin, szinte már fut. Oldalról még látom, ahogy Sehun elhúza a száját, majd már csak egy test nehezedését érzem, a nyakamra csimpaszkodva. Komolyan Jimin, komolyan? Kezdem megérteni, miért mondják rá, hogy lányos.