Szerepezések

Taegi - A lába, a szeme, a segge... na meg a bugyija! pt.7

Yoongi:

A petrezselymet szépen apróra vágva helyezem a vágódeszkára, majd hagyom ott a konyhapulton, hogy a gőzölgő láboshoz igyekezhessek. Miss. Kim a spájzban van, krumplit hoz elő. A rózsát kisebbre véve bontom fel az előre elkészített bolti tésztát. Az anyja egyszerre több fajta ételt főz, én biztos nem lennék ilyen aranyos, csakhogy Tae válogatós. Ha már Taehyungnál tartunk, remélem, lenyugodott már. Semmi kedvem nincs leállni veszekedni vele, magyarázkodni, hogy ő igenis jó ügynök meg végképp nem. Nem azért mert nem lenne az, félre értés ne essék, nagyon jól végzi a munkáját, az egyik legtöbb küldetést teljesítő emberke a cégnél, de na. Nem akarok magyarázkodni előtte!

- Itt is vagyok, bocs, hogy várnod kellett! - mosolyog rám az anyja, miközben a pulthoz lép egy hálós burgonyával. - A víz már felforrt?

- Igen.

- A tésztát már betetted?

- Most teszem. - El is feletkeztem róla, jobban oda kell figyelnem, amíg itt vagyok, segíteni szeretnék. Úgyis nemsokára ismét visszaköltözök a céghez. Miután elvégeztem a teendőm besegítek neki pucolni. Igazából nem ezt kéne tennem, hanem azon ügyködni, hogyan állítsuk majd meg a másik maffiát a bálon, de nem akarok arra gondolni. Majd lesz valahogy, valahogy most fontosabbnak tekintem ezt a cselekedetet.

Taehyung:

Edzés hamar letelik, de sajnos pár egyszerűbb mozdulatot elrontottam, így sokszor újra kellett kezdenem, aminek hála most úgy folyik le rólam a víz, akár egy vizesés. De mivel semmi kedvem a többiek előtt tusolni, felkapom a cuccaimat, és hazaindulok. Remélem, Yoongi nem fog megint belém kötni.

- Megjöttem... - lépek be az ajtón, azonnal lerúgva a cipőm, ledobva az egyik sarokba a táskám. - Elmegyek zuhanyozni! - kiáltom el magamat, de semmi válasz. Hm... nincs itthon senki? - kukucskálok be a nappaliba, majd be az étkezőbe, ahol el kell mosolyodnom. Anya és apa úgy vacsoráznak Yoongival, mintha a fiuk lenne. Aranyos... nagyon.

- Sziasztok! - eresztek meg egy mosolyt, végig nézve rajtuk. Kár, hogy Yoongi nem lesz többet itt, mert a küldetés után hazatér. Itthagyva engemet, mindennel együtt.

- Szia fiam! - néz rám apa. - Gyere, egyél! - int a fejével Yoonie mellett lévő üres székre.

- Előtte elmegyek fürdeni. Olyan, mintha verejtékbe mártóztam volna - szagolok a honaljamhoz, ami komolyan olyan büdös, hogy beleszédülök.

- Az szerintem is jobb lenne - nevet fel anya, befogva az orrát.

Yoongi:

Jó alaposan leizzadtál - jegyeztem volna meg, de inkább lenyeltem. Talán azt is rossz néven vette volna. Elment fürdeni, a szülei már megették az ételt, de én direkt lassan eszek. Szinte már csipegetve várom őt - az anyja neki is terített.

Hamar meg is érkezik, a baj csak az, hogy egy törölköző fedi a testét, aminek a látványára félrenyelek. Fulladozni kezdek, röhejes, de ez az igazság, gyorsan az előttem lévő pohárért nyúlok. Miért kell így mutatkoznia előttem? Nem elég, hogy félig meztelen, de a vizes hajából csöpögő víz a felső testére cseppen. Szégyen ide vagy oda, de ivás közben is azt lessem. Egyszerűen mintha egy festményt látnék, olyan tökéletesen ki vannak dolgozva azok a kockák az izmos mellkasáról és arról az igencsak vonzó V vonaláról nem is beszélve. Órákig el tudnám nézni.

- Jó étvágyat! - ül le mellém egyfajta huncut mosollyal az arcán. Nem bírom nem nézni, ahogy leül is arra fordítom a fejem. Mint egy idióta kiskutya, aki a gazdáját nézi. Eddig is tudtam, hogy jól néz ki, de hogy ennyire...