Szerepezések

Jikook - Nem értelek pt.1

Sziasztok!
Jikook sztori következik, aki szereti, annak remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást!
Tartalom: Jimin és Jungkook titkon vonzódnak egymáshoz, ám egy ideje mégsem beszélgetnek annyit, mint azelőtt. Jungkook legjobb barátjával, Taehyunggal, míg Jimin Hoseokkal tölti szabadidejét. Ám, J-hope, mindenki őrangyala kitervel valamit, amivel közelebb hozhassa a két kis szerelmest.
Figyelmeztetés: slash (fiú - fiú)
Hossz: 3/1
Szerepek:
Jungkook: Aoi
Jimin: Kuti

Jungkook;

Rálehelek az üvegre és figurákat kezdek rá rajzolni. Különböző hangulatjeleket firkantok, amelyek idiótaságokat mondogatnak. Hirtelen a mesterművemet tönkreteszi pár lezúduló esőcsepp: esik. Mosolyogva figyelem, ahogy a cseppek egyre sűrűbben kezdenek esni a fekete felhőkből.

- Mi az? - hajol át a vállam felett Taehyung, kinézve az ablakon.

- Azt nézem, ahogy esik. Tök király - magyarázom neki, ő pedig a szószoros értelmében rátapad az ablakra.

- Olyan, mint egy horror filmben - nyomja az arcát neki, úgy figyelve azt amit eddig én, engem leszorítva az ülésbe. Erre csak nevetek, és hagyom, hadd tegye, ha jól esik neki.
Hosszú út áll előttünk, hiszen Hokkaidóból kocsikázunk át most Tokyoba, hogy az ottani ARMY-knak is megmutassuk, kik is vagyunk mi valójában.

- Kim Taehyung, ülj vissza a helyedre! - szól rá erélyesen Yoongi, a visszapillantóba nézve. Most ő ült a menedzser hyung mellett.

- De olyan király - mondja megbabonázva, mire rácsapok a fenekébe.

- Hyung mondta, ülj vissza!

Jimin;

Felnevetek Taehyung hülyeségén, annyira idióta. Mivel a fenék pacsi után se mozdul egy tapotat sem, Kook felé hajolva lehúzom az ablakból azt a nagy kölyköt.

- Most miért csináltad ezt? - hisztizik, akár egy gyerek, vissza hajolna az üveghez, de most Jungkook keze akadályozza meg. - Olyanok vagytok! Nem csinálhatok semmit! - Duzzogva előveszi a telefonját és a fülesét. Gondolom, animézni fog. Nézném vele szívesen csak hát a maknae köztünk van, ezért ő vele nézi.

Körbenézek, kivel tölthetném el az elkövetkezendő jó pár órát. Namjoon és Jin egymással játszottak az utolsó ülésen a telefonon, mellettük Hoseok less kifelé az ablakon. Elől Yoongi beszélget, gondolom nemsokára elalszik. Egy pillanatig elgondolkodom, melyiket lenne érdemes megzavarni, választásom Hoseok hyungra esik.

- Hyung - fordulok hátra mosolyogva -, játszol velem?

- Persze, gyere, mász hátra!

Bólintok, kicsatolom az övem és már mászok is, lábammal veletlenül megrúgom Kookot, de egy gyors bocsánat kéréssel elintézem. Mivel nincs hely, ezért hyung ölébe foglalok helyet.

- Játszunk akasztófát! - veszem elő zsebéből a telefonját. Tudom, hogy töltött le ilyen alkalmazást, azóta is ezen játszom. A legjobb benne, hogy be lehet állítani különféle szavakat, direkt kitaláltakat szoktam. Haha.

Jungkook;

Taehyung egyik füléből kiveszem a fülest, és hallgatni kezdem a zenét, amit bekapcsolt magának. Lágy dallam, érdes férfi hang. Ez ő. Igen, szokta magát hallgatni, állítása szerint, csakis így küszöbölheti ki a hibáit. Közben a másik fülemmel azt hallgatom, ahogy hátul a két hyung valami hülyeségen vihognak. Idegesítő, ahogy nem tudnak tekintettel lenni arra, hogy rajtuk kívül vannak itt még keményen dolgozó emberek, akik pihenni szeretnének még mielőtt Tokyoba érünk.