Szerepezések

JiKook - Csak te pt. 1

Sziasztok! :) Úgy döntöttünk, továbbra is itt folytatjuk a szerepezéseket, amíg be nem telik itt a szabad tárhely. :) Szóval most újév első napján el is hoztuk nektek az új Jikookunkat. Jó olvasást és Boldog Új Évet! Mivel már régen volt itt bármi is, nagyon kíváncsiak lennénk a véleményetekre 🥺🥺

Cím: Csak te
Páros: Jimin x Jungkook
Ismertető: Jeon Jungkook introvertált személyiség, nem szeret a korosztályával beszélgetni, sem barátkozni. Legtöbb idejét csak a szobájában tölti videójátékozással, vagy képregények olvasásával, de minden egyes pillanatban csak arra vár, hogy újra együtt lehessen egyetlen barátjával, Park Jiminnel. 
Park Jimin egy igazi extrovertált egyéniség. Nagyon népszerű az iskolában, mindenki imádja, ő pedig szinte úszik a szórakozásban, élvezve a mások által nyújtott társaságot. Mindennek ellenére ott van neki Jungkook, akiért bármit képes lenne feláldozni, csakhogy ő boldog legyen. 
De vajon mi lesz akkor, ha egy iskolába kerülnek, ahol egyre jobban felszínre törnek a bennük felmerülő kérdések, és az eddig elfojtott problémák? 
Figyelmeztetések:  trágár szavak, idegen nyelvű elemek
Hossz: 1/?
Szerepek: 
Jimin - Kuti (én)
Jungkook - Suzuki Aoi 

Jungkook

– Jungkookie! – Úgy érzem, valaki böködi a vállamat, mi több, egyenesen rángat, mégsem kelek fel. Inkább az ellentétes irányba fordulok, és próbálok visszaaludni. – Kelj már fel, elkésünk!

Realizálom, hogy az éppen engem szidalmazó szavak az én egyetlen barátomtól származik.

– Nem kelek! – Ellenkezésem hiába való, a szemét a lábamtól fogva lehúz az ágyról. – Ne már, Jimin! – Mind a két kezemmel próbálok kapaszkodni a lepedőmbe, de ez sem érdekli, azzal együtt elrángat egészen az ablakomig, ahol egy határozott mozdulattal feltekeri a redőnyt. – Hihetetlen vagy! – kapok hirtelen a szemem elé a hirtelen ért éles fény miatt.

– Csak nem el akarsz késni az első napodon? – fordul felém csípőre tett kézzel.

– De igen! – szorítom össze a szememet, és úgy kezdenék el visszamászni az ágyba, de két vádli megakadályoz ebben. – Hyung! – nézek fel rá könyörögve.

– Nincs hiszti! Nézek rád ruhát! – Mosolyogva lehajol hozzám, hogy felsegítsen a padlóról. Kedves arcát elnézve megadom magam, majd az ágyamon helyet foglalva várom, hogy Jimin előkutassa az új egyenruhámat.

Park Jiminnel a kapcsolatom pont olyan meghitt, mint, ahogyan azt talán a külső szemlélők gondolhatják. Egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást az anyukáink barátságának hála, és szépen, lassan mi is legjobb barátokká nőttük ki magunkat. Ő két évvel idősebb nálam, ezért állandóan úgy érzi, hogy anyáskodnia kell felettem. Ezt mondjuk annyira nem is bánom.

Én nem vagyok valami szociális alkat, mi több, egyedül Jiminnel vagyok jóban a korosztályomból. Nem arról van szó, hogy félnék, csak... Egyszerűen nem kedvelem őket. Velük ellentétbe Jimin olyan volt, mint a kora hajnali első napsugarak. Minden szava és tette maga volt a kedvesség, az aranyosság. Ő az az ember, akit Isten küldött le hozzánk a Földre, hogy jobbá tegyen itt mindent, és megtisztítsa az emberek lelkét a negatív energiától.

– Na, gyere, felöltöztetlek – int a fejével pakolja le mellém a ruháimat. Végig nézve a kivasalt fekete zakón még jobban elmegy a kedvem az egész első napos dologtól, mégsem teszem szóvá. Jimin minden bizonnyal túl izgatott, hogy végre újra egy iskolába fogunk járni.