Szerepezések

Vmin - Zöld szemű pt. 1

Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek
Nyerte: NekoChan_TR
Szerepek:
Aoi (Semesamas) írja Jimin szemszögét!
Kuti (én) írom Taehyung szemszögét!

Taehyung

- Olyan álmos vagyok! - dörzsölöm szemeim nyafogva.

Tizenegy múlt öt perccel, itt ülök az asztalnál egy csésze kávévval, de még mindig nem tudtam felkelni. Késő este aludtam el, Jiminnel túl sokáig voltunk fent beszélgetni. Sajnos mostanában túlságosan is sokat dolgozik. Alig van rám ideje. Csupán késő este tudunk beszélgetni, a napunk elmesélni.

Alig fél éve költöztünk össze. Azóta minden tönkre ment. Az iskolát befejeztük, dolgozni kezdett. Őt felvették oda, ahová jelentkezett, míg engem egy egyetemre. Szeretnék én is dolgozni, így olyan, mintha nyűg lennék. De mivel azt vallja, tanuljak csak, ő mindent megold az anyagiakban, ezért a házimunkát elvállaltam. Legalább ennyivel könnyítsem meg neki a dolgát.

Kávém az asztalon hagyom, egyenesen a fürdő felé veszem az irányt. Tegnap este kiválogattam a szennyest, már csak el kell indítanom a mosógépet. Régebben nem csináltam ilyent, de most muszáj. Emlékszem, én voltam az osztály bohóca, a furcsa srác. Jimin elmondása szerint ez tetszik neki bennem. Hogy különleges vagyok. Ennek ellenére úgy érzem, megváltoztam, mármint inkább felnőttem. Vagyis... hát... az a helyzet, hogy az egyetemen visszatér a régi Taehyung, de ahogy hazaérek minden más lesz. Tudom, hogy nem jön még meg Jimin vagy már megjött és alszik. Jobb esetben - mint tegnap -, megvár és beszélgetni tudunk. Szeretem azokat az estéket.

Jimin;

Amikor belépek a házba már este tizenegy óra van. Óvatosan vetem le kabátom és bakancsom, nehogy drágám véletlenül is felébredjen valami hangosabb zajra. Igaz, ha bomba robbana Tae mellett akkor sem kelne fel.

- Jimin, te vagy az? - szalad ki a fürdőből V. Alsó testét csak egy törülköző fedi, felső testén vízcseppek csillognak, haja nedvesen tapad a homlokához. Ezek szerint zuhanyzott, de meghallott, és kiszaladt.

- Én vagyok - mosolygok rá. Odamegyek, majd egy csókot lehelek ajkaira. Ő ezt viszonozza, és belemosolyodik a csókba.

- Milyen volt a meló? - megy vissza a fürdőbe, gondolom felöltözni. Én addig leülök a kanapéra és elterülök rajta.

- Áh, semmi - ingatom meg fáradtan a fejemet. - De SeokJin titkára is felmondott, úgy, ahogy Namjooné is, ezért most természetesen minden rám szakadt. Ki sem látszódom a munkából - temetem bele az arcom a tenyerembe, majd úgy teszek, mintha le akarnám nyúzni arcomról a bőrt.

Taehyung:

- Ez azt jelenti, hogy holnaptól több munkád lesz? - kiáltom ki aggódva, miközben az alsó nadrágom veszem fel.

- Gondolom - hallat egy sóhajt, majd mire kiérek a nappaliba, látom hogy gondterhelten tenyerébe temette az arcát.

Ingatva fejem leülök mellé, biztatóan megsímogatom hátát és fülére puszilok. Miért viszi ennyire túlzásba? Ahj. Segíteni akarok.

- Figyelj, mi lenne ha felmondanál... - kezdek bele, de csak egy mérges pillantást kapok -, átmennél máshová. És talán én is elmehetnék valami részmunkaidős munkára és akkor...
- Nem! - szakít félbe ideges hangja - Tanulj, nem kell dolgoznod. Könyörgöm, Taehyung, egyedül azt szeretném ha tanulnál, majd később kamatoztathatod a tudásod. Ígérem.