Szerepezések

Vmin - Zöld szemű pt.5

Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek

Hossz:5/?

Nyerte:NekoChan_TR

  Szerepek: Én írom Taehyung részét, míg Aoi Jiminét. 

Taehyung:

– Na, most már próbáld meg egyedül! — mosolyog rám biztatóan Jungkook. Bólintok és a kezembe veszem először a rózsát, majd mellé egy másikat, zöldet és így tovább, de a végeredmény sajnos nem a legszebb. Ilyen ronda egy csokrot sose láttam.

– Sose fog menni! – ingatom meg fejem lemondóan.

– Dehogy is nem – simít vállamra –, csak gyakorolni kell – mondja, és ezzel egy időben szólal meg az ajtó feletti kis csengettyű. – Menj, üdvözöld a vásárlót, addig én megcsinálom a többi csokrot!

— Megyek! — Kisietek a raktárból, és amilyen gyorsan tudok a pult elé állok. Bár ne tettem volna! Jungkooknak kellett volna kijönnie, hiszen előttem pontosan a megtestesült szerelmem áll, teljesen ledöbbenve. Miért rontódik el mindig minden? Ajkaim összepréselve várom reakcióját, ezt még kimagyarázni sem tudom, rajta van a köténykémen egy dolgozói névjegykártya.

– Te itt dolgozol? – szólal meg összeszorított fogakkal. – Mit is beszéltünk meg?

– De így neked is könnyebb lesz! Nem kell annyit dolgoznod, hiszen az én fizetésem elég lesz a kajára! – próbálom ész érvekkel lenyugtatni, ugyanis majd megeszi az ideg. Rendesen tikkel a szeme.

– Leszarom! – csap a pultra dühösen. – Öltözz fel, gyere, haza viszlek!

– Nem megyek! Én szeretnék itt dolgozni!

– Mi ez a csapkodás? – jön ki értetlenkedve Kook. Ám amikor megpillantja Jimint, az ő arcán is látszik, hogy megbánta kijövetelét. – Mit szeretne? – lépked mellém, engem egy aprót arrébb tolva. Mit ne mondjak, elég higgadtan tudja kezelni a dolgokat.

– Ezeket a virágokat! – ad át egy cetlit még mindig mérges arccal bámulva rám és amíg Kookie összeszedi őket, hozzám se szól, ami rosszabb mert tudom, hogy meg fog ölni.

Jimin:

Nem hiszem el! Ez az idióta... én mindent megpróbálok a kedve szerint tenni, erre ő, amikor nem figyelek minden kérésemet felrúgja, és beáll dolgozni. NEM EGYETEMEN KÉNE LENNIE?! Istenem, most eszméletlen ideges vagyok, legszívesebben kiszedném a pult mögül és hazarángatnám, hogy aztán jól megöljem. Annyira elegem van abból, hogy akármit mondok neki, leszarja, és megy a hülye feje után. Miért nem képes felfogni, hogy nekem ezek fontos dolgok? Tegye le legalább ő a diplomáját –, ha én nem tehetem –, és utána keressen egy jól fizető állást, de ne egyszerre a kettőt.

– Köszönöm – veszem el barátjától a virágokat. Biztos vagyok benne, hogy ő beszélte rá erre az egész hülyeségre. Csak hogy minden szabad percben együtt lehessenek. Borzalmas!
Jungkook mondja az árát, én pedig csak odaadom a kártyát, amit Yoongitól kaptam. Lehúzza, megkapom a blokkot, amit zsebre teszek.

– Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! – mondja mosolyogva Kook.

– Hé – szól utánam Tae, amikor távoznék –, kinek viszel annyi virágot? – zöldül be a szeme.