Szerepezések

Yoonmin - Just do it! pt.9

Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 9/10
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Jimin:

Ma reggel, mint mostanába szokásomá vált, Yoonginak vittem az ebédet. De sajnos nem találtam bent. Hol lehet?  Az irodája ajtaját becsukva nézek körül hátha megpillantom, de csak nem. Ezek szerint később jön, ami annyit jelent, hogy Hoseokkal volt az este, vele aludt, szerelmeskedtek és vele is jön iskolába. Vagyis egész nap cipelnem kell a bentóját. Pedig ma reggel direkt előbb felkeltem, hogy elkészítsem neki. Amíg haragudtam rá, a boltba vettem, de most hogy kezdek megbékélni a helyzettel már újra képes vagyok készíteni neki kaját.

– Jiminieeee! – kiált TaeTae, majd rögvest azután futásnak is ered, hogy elérjen. Igazából nagyon kis cuki, nem fogok elmenni, nem kell futnia.

– Hát te? – szalad fel a szemöldököm. – Nem szoktál ilyen hamar bejönni.

– Jungkooknak nulladik órája van! – ránt vállán. — Elkísértem.

— Mi lenne vele nélküled – paskolom meg felkarját mosolyogva.

Kookie mesélte, hogy még nem kezdtek el járni, de már randizgatnak meg ilyenek. A baj az, hogy Taehyung nem akarja elismerni, hogy kedveli Jungkookot. Még mindig azt állítja, hogy engem szeret. Nem hiszem, akkor még mindig próbálkozgatna.

– Meghalna – nevet fel, leülve egy közeli padra. Követem a példáját.

– Taehyung... – kezdek bele a kifaggatásába kapcsolatuk terén, mikor lepisszeg és a folyosó közepére mutat két külföldi egyénre.

Jobban megnézve őket nagyon magasnak tűnnek. Ikrek is. Aranyos, míg az egyikük szőke hajú, a másikuk barna. Az arcuk férfiasnak tűnik. Kik ők?  Még sose láttam őket.

— Kik ők? – kérdem meg barátom, hátha ő tudja. Ő mindent tud.

– Külföldi diákok — dőnti hátát a hideg falnak, miközben magyaráz, annyira tudtam, hogy tudja —, azt hiszem, pár hónapot töltenek itt, amolyan cserediák-program.

– Nem is tudtam, hogy a suliba is van ilyen.

— Nem is volt eddig. Ettől az évtől van. De ha ennyire érdekel, miért nem mész oda és barátkozol? Tudom, hogy imádod a külföldieket.

– Annyira nem érdekel, hogy oda is menjek!

– Pedig rád férne egy kis ismerkedés! Na, sipirc! – kacsint rám. Ahj, tudom jól, hogy nem fog addig békén hagyni, amíg meg nem teszem, amit mond.
Sóhajtva indulok meg a két férfi felé, akik egymással beszélgetnek. Angolul. Remek.

— Hello – köszönök nekik, oda érve hozzájuk, így közelebbről látva őket, be kell ismernem, hogy lélegzetelállítóan jóképűek. — I'm Jimin.

Nem tudok angolul beszélni, de a hangyányi tudásomat azért előkaparom.

– Hi! – mosolyog a barna hajú, közelebb hajolva hozzám. – You're beautiful girl.

Furán nézve rájuk próbálom magamba realizálni a hallottakat, de csak nem tudom megérteni. Mi van?

– Dominic vagyok! – nevet fel a szőkeség, koreai nyelvet használva. Lenyűgöző, mi több édes, főleg az akcentusa. – Ne haragudj rá, ő is tud koreaiul, csak szereti szívatni az embereket.