Szerepezések

NamJin - A hercegnő és a kertészfiú meséje pt. 2

Tartalom: Kim NamJoon egy elég szórakozott fiúcska, aki tudja, hogy kell élni és nem is fél megmutatni az embereknek ezt az énjét. Egy napon édesapja annyira lebetegedett, hogy őt küldi el maga helyett dolgozni. Nem akarja, hogy kirúgják és mivel NamJoon amúgy sem tanul már, úgy gondolja, jó helye lesz ott. De még milyen helye! Annál a bizonyos háznál találkozik egy gyönyörű, rosszaságra éhes férfival, aki azon nyomban
megtetszik neki.
Figyelmeztetések: 16+, trágár beszéd
Hossz:2/?
Szerepek:
Aoi - SeokJin
Kuti- NamJoon

Namjoon:

Hazafelé vezető úton miután elmondtuk egymásnak, hogy mivel is foglalkozunk, nem nagyon jött a téma. Valójában én egy nagy dumás embernek mondanám magam, azonban most mégsem megy ez az egész. SeokJin annyira más, mint akikkel általában lógni szoktam, vegyük példának a mai napot. Alig ismer pár órája mégis több jelet kaptam tőle, miszerint tetszem neki, mint eddigi életem során bárkitől is. Amit valójában nem is bánok, ugyanis eddigi ismereteim róla, hogy írózatosan dögös. Igen, ezt a szót tudom rá használni, meg a gyönyörűt. Dögös, mert figyelemre méltó, mégha szélles válakkal is van megáldva, a jóképű arca, ami olyan gyengéd vonalakkal van körbeölelve, amilyent eddig egy lányon sem láttam volna. Tehát, figyelemfelkeltő. Szeretem az ilyesfajta embereket, szeretem őket magam alá teperni. Legyen az nő vagy férfi, ha az illető ilyen hihetetlenül jól néz ki. Azonban ő a többiekkel ellentétben pont az esetem, olyan személyiség, akit eltudnék magam mellett képzelni. Kedves, ugyanakkor kicsit rossz. Legalábbis eddig.

Épp ezért nem tudom, mihez kezdjek vele, nagyon jól tudom, hogy mondhattam volna neki, hogy ő igenis hasznos meg ilyenek. De azok a szemek, amikkel mondta, az a tekintet... Olyan szinten megfacsarta a szívem, hogy megnémultam.

- Itt is vagyunk? - hallom meg kérdését mögüllem. Bólintok, miközben még mindig azt az undok kulcsot próbálom megtalálni.

- Gyere csak be, érezd jól magad! - invitálom be kedvesen, talán ha nem gondolok azokra a szép szemekre, amik ezeket a gondolatokat kihozták belőlem, olyan lehetek, mint órákkal ezelőtt. Az a nagydumás menő csávó, aki annyira tetszett Jinnek.

SeokJin:

Óvatosan lépek be a házába. Valójában egy kicsit félek, amiért egy úgymond idegennek a lakására jöttem, de közben bennem van valamiféle izgalom is, amit nem tudok hová tenni. Lehet, hogy az egész Namjoon hibája. Modelleket megszégyenítő izomzattal rendelkezik, amikről csak nagyon nehezen tudom levenni a szememet.

- Fiam, te vagy az? - hallok meg egy ismerős hangot. Namjoon erre csak elmosolyodik, leveszi a cipőjét, és ameddig ő mezitláb megy tovább, addig elém letesz egy kocka mintás szobapapucsot. Hm, micsoda figyelmes!

- Igen, apa, én vagyok! - kiáltja vissza, majd mikor feltűnik neki, hogy megrökönyödve állok még mindig a cipőknél int egyet a kezével, hogy menjek beljebb.

- Hoznál nekem egy pohár vizet? Közben mesélj, milyen volt a munkád. - Az öreg bácsi hangja egyre jobban hallhatóvá válik, mígnem megjelenik lassacskán a nappaliba is. Elég sápadt, de még így is ijesztően hasonlít a fiára. Vajon az ő apja is ilyen volt? Érdekelne.

- Nem volt semmi izgi - jön ki a fiatalabbik a konyhából. Apja kezét megfogva leülteti őt a kanapéra és a kezébe adja vizet. Az öreg szomjasan kap a pohár után, kiidva annak tartalmát az utolsó cseppig. Szegény... Nem viseli jól a betegséget.

- Ja, látom, mennyire "nem volt izgi" - biccent felém, mire valami belső késztetés miatt azonnal vigyázba vágom magamat. Hülye vagyok...

- Apa, ő SeokJin - mutat be a kertészfiú, ha én már magamtól nem voltam képes erre. - Tudod, a főnököd fia - nevet fel, miközben próbálja ezt a legkevésbé gúnyosan kiejteni.