Szerepezések

Taegi - Éjjeli chatelések pt.2

Tartalom: Kim Taehyung már gyakornoki évek alatt elkövette talán élete legnagyobb hibáját: érzelmeket kezdett táplálni az egyik leendő bandatársa iránt. Azóta már eltelt három év, de még nem tudott túl tenni ezeken a gondolatain, mitöbb: csak gyarapodtak, míg nem egy éjszaka megelégelte, és ráírt az éppen elérhető Yoongira.
Figyelmeztetés: trágár szavak, yaoi
Hossz: 4/2
Szerepek:
Aoi - Taehyung
Kuti - Yoongi

HELYESÍRÁSI HIBÁKAT A KÉSŐBBIEK SORÁN JAVÍTJUK!

Yoongi:

Mondtam már, mennyire utálok gyakorolni? Nem? Akkor most mondom. Utálok. Fáradt és álmos vagyok. Semmi kedvem ehhez. Persze ezt a mi kis drága tánctanárunk nem bírja felfogni, így kötelességem táncolni a többiekkel együtt. Nem egyszer rontom el, de nem miattam, Taehyung állandóan láb alatt van. Mindig nekem jön. Nem szólok neki, türelmes vagyok, egy darabig.

- Ne haragudj, hyung - kérlel már sokadszorra. Én nem haragszom, csak idegesít.

- Nem baj - hadarom el olyan gyorsan, amennyire csak az időm engedi. Ha leállnék itt vele trécselni, sose végeznénk, márpedig az a célom.

- Most figyelni fogok - bólint. Szerintem nem nekem szánta, inkább saját magának.

Sóhajtok és nem törődve vele folytatom ezt a hülyeséget. Nem tudom minek, enélkül is király lennék. Mindenfajta önmagasztalás nélkül állíthatom, hogy ezeket a dolgokat kirázom a kisújjamból. Hiába vagyok én a harmadik legrosszabb táncos, ha nagyon akarom tízes skálán tizenötös vagyok.

Taehyung:

Nagyon fáradt vagyok, itt táncolok, de közben azzal küzdök, hogy ne ragadjon le a szemhéjam. És így akaratom ellenére is neki megyek Yoonginak. Hát persze, kinek másnak... Mindig mögöttem kell, hogy legyen! Igaz, nem az ő hibája, hanem a cégé, aki kitalálta a felállásunkat, de akkor is. Én csak aludni szeretnék.
Mintha Isten meghallotta volna imáim, tánc tanárunknak hirtelen dolga akad, így felfüggeszti a gyakorlást.

- Hurrá! - huppanok le a parkettára, elterülök, majd a fejem alá tuszkolom a sporttáskámat. A többiek is leülnek pihenni, most várjuk, hogy a menedzser hyung jöjjön értünk. Yoongi pont velem szembe foglal helyet, a terem másik végébe, Hope ölébe döntve a fejét, lehunyja pilláit. Akár Csipkerózsika, olyan gyönyörű. Meg kéne csókolnia a hercegnek, hogy felébredjen... Aj, milyen jó is lenne - hunyom le én is a szemem, majd elalszom.

Yoongi:

- Yoongi - érzem meg magam alatt Hope lábmozgását -, kelj fel itt a menedzser!

- Leszarom! - kezdek szokásos morgolódásomba, meg akarok fordulni, de ez a hülye lelök magáról. - Rohadj meg! - ütök magam mellé a földre.

- Dehogy rohadok! - nevet fel - Az sokáig tart és büdös!

Barom! Fekszek még pár percig, majd Jin unszolására, de felkelek. Már mindenki indulásra kész, úgy tűnik megint rám vártak. Kezembe véve táskám indulok meg velük együtt. Szerencsére ma már nincs más dolgunk, este hat van. Áldja az ég, hogy közbe jött a tánctanárnak valami. Így hamar haza is érhetünk. A dormba beérve azonnal elfoglalom a kanapét, míg V kivételével mindenki a szobáját foglalja el, gondolom pihenni akarnak egy kicsit. Remélem, hogy kicsit, ugyanis hyungnak nemsokára neki kéne kezdeni a vacsoránknak. Ha megint nem teszi meg, akkor ehetek ismét szenyát.

- Mi újság? - ül le mellém vigyorogva Taehyung.

- Mi lenne? Egész nap a nyakamon lógsz, ha észre veszel valami újat akkor szólj!