Szerepezések

Taegi - Fehérben a fekete pt.1

Sziasztok! Amikor megjelent a Bangtan Flowers High School, igazából akkor jutott eszünkbe ez a történet :D reméljük, tetszeni fog nektek :3 Jó olvasást!^^

Tartalma: Kim Taehyung egy művészeti iskolába jár, zongorista tagozatra. Zongora tanára nem más, mint Min Yoongi tanár úr, akiért készségesen oda van, és tetőtől talpig szerelmes belé, így ő is akar lenni a kedvenc diákja. De mi van akkor, ha ennek ára van?
Figyelmeztetés: trágár szavak, férfiak közti szerelem
Hossz: 4/1
Szerepek:
Yoongi: Kuti
Taehyung: Aoi

Yoongi;

Az iskola csengő megszólal,  felállva a székről az asztalra csapom a bögrém. Gondterhelten szuszantok egyet, még egyszer utoljára számhoz emelem az italom. A kávé keserű íze erőt ad.
– Hát te még itt vagy?  – lép be a tanáriba az igazgató... Mint mindig, roszkor.

— Elnézést!  – hajolok meg egy cseppet – Már megyek is!

Elhaladok mellette, sietnem kell. Már így is késésben vagyok. A diákok nem fognak komolyan venni, nem mintha annak vennének. Egyedül akkor ijednek be, ha rájuk ordítok. Nem szeretek kiabálni, de ha a helyzet megkívánja, akkor nem tehetek mást. A terem előtt állva kihallatszik pár neveletlen kölyök nevetése. Bólintok egyet, majd a kilincset lenyomva belépek a terembe. Ahogy ez megtörténik, a nebulók a helyükre ülnek, fel a hosszú lépcső sorra, ami inkább hasonlít egyfajta lelátóra. Középre sétálok drága kis zongorám mellé.  Komoly arccal végighúzom mutató ujjam a billentyűzeten.  Leülök az előtte lévő székre, fehér ingujjam feljebb gyűröm és neki állok a szokásos kezdő játéknak. Minden óra kezdetén egy kis kedvcsinálónak teszem.

Miután lejátszok egy darabból egy részletet a diákjaimra tekintek, mosolyogva figyelnek. Akkor, kezdődjön a tanítás.

– Ki tudja, mit játszottam az imént? – támasztom meg magam kezemmel magam mellett.

– Én tudom! – ugrik fel az első sorból Taehyung, a hiperaktív diákom. Nem szólítom fel, hagyok lehetőséget a többieknek.
– Na, gyerekek, nem olyan nehéz ez. Ma kivételesen könnyű darabbal készültem, ezt fel kéne ismernetek!

– Én! – nyűszit fel továbbra is kitárva kezeit maga előtt össze vissza csapkodva – Tanár úr, én tudom!

– Rendben!  – adom be a derekam mosolyogva – Taehyung, gyerünk mond meg nekünk.

– Bach;  Toccata és fúga.

Taehyung; 

– Igen, ügyes vagy – ereszt meg magának Mr. Min egy édes mosolyt. Jó, neki mikor nem az? Nem elég, hogy tehetséges, jó képű és kedves a diákokkal, de még... Ő egy Isten. Valójában utálom a zongora elméletet, sőt a gyakorlatot is, de úgy hogy ő tanítja... Így képes vagyok akár órákig is tanulni, hogy amikor órán kérdez, csak én tudjam rá a választ, és ezáltal azt mondja nekem, hogy ügyes vagyok. Így legalább adok neki némi visszajelzést afelől, hogy ő nem egy béna tanár, aki nem tudja felkelteni egyik diákja érdeklődését. Dehogy is nem, az enyémet rohadtul felkeltette. Igaz, nem a tananyaggal, de az csak részletkérdés.

– Rendben, akkor lássunk még egy példát. De most figyeljetek jobban, ne feledjétek, ha még csak fel sem ismeritek, akkor nehezen tudjátok őket majd előadni a két hét múlvai vizsgán – mondja, majd királyi méltósággal helyet foglal a zongorájánál. Mögöttem az osztálytársaim súgdolózni kezdtek arról, hogy őket aztán nem érdekli, majd arra betanulják eljátszani, blablabla. Ch, ők könnyen vannak, legalább a zongorázás az erükben folyik. De nekem? Meglát a hangszer  és inkább lábat növesztve elszalad.
Mr. Min lehunyja a szemét, majd kellemes dallamat kezd játszani a szerelmén. Igen, sokszor említette, hogy az a szerelme. Elbüvölve nézem, ahogyan azok a hosszú, vékony, fehér ujjak játszi könnyedséggel bűvőlik a zongora billentyűit, ezzel varázslatos dallamot csempészve a terembe.