Szerepezések

Yoonseok - Te meg a házasság... pt.3

Tartalom: Yoongi és Hoseok egy jó ideje együtt járnak, mondhatni élettársak ugyanis együtt élnek már jó pár éve. Azonban valami megváltozott kettejük között, mintha megunták volna egymást. Sőt, Yoongi jó nyomozó létére kiszagolja, hogy Hoseok hűtlen hozzá. Khmm... és hát nem hagyja, hogy megússza.
Hossz: 3/4
Figyelmeztetések: Yaoi, fiú - fiú szerelem. Trágár párbeszéd
Szerepek: Kuti - Hoseok
Aoi - Yoongi

Hoseok:

Tizenegy után felkelve eldöntöm magamban, hogy ma bizony kihagyom a melót. Legfeljebb betelefonálok, hogy nem tudok bemenni, mert mit tudom én. Például tönkre ment a kocsim, buszra meg nincs pénzem. Hihetetlen, de nem egyszer vették már be. Hogy mehetne már tönkre az én drága mancsom? Ugyan, kérlek!

Még egy kis ideig lustálkodom, még az ágy szélén is üldögélgetek, az élet nagy kérdéseit boncolgatva: főznöm kéne valamit. De mit? Nagy nehezen felállva igyekszem a konyhába. Hogy ebbe a házba mekkora rendetlenség van! De tényleg: nem is emlékszem, mikor volt itt utoljára nagytakarítás. Ahj! Nem tehetek róla, de nagyon zavar! Azonban még mielőtt bármit is elkezdhetnék, főzök kávét magamnak.
***

A nappali takarításával éppen hogy végzek három óra felé: jó sokáig tartott. Yoongi nemsokára hazaér, és én még mindig nem főztem meg!
A fűszeres polcon végigfutatom tekintetem, keresek valamit. Tudom, hogy itt tárolja. Meg is van!
Kezembe pakolok öt darab "dobozoslevest". Ezt biztos nem rontom el, ráadásképpen gyors is. Kell ennél több? Kibontogatva öntöm az egész tartalmat a lábasba, majd a vízforraló segítségével forralok rá vizet. Profi vagyok. Ó, je.

Örömömbe táncolni és dudolgatni kezdek, mindaddig, míg oldalamon magam előtt meg nem pillantom Yoongit, ahogy pisztolyt tart felém. Ehj ha! Drága!

- Üdvözlet biztosúr! - vigyorgom, mint egy őrült.

- Ó, csak te vagy az... - sóhajt egyet megnyugodva, leengedi a fegyverét és közelebb lép hozzám. - Miért nem mentél dolgozni?

- Elhúzódott egy kicsit a főzés - tárom szét kezem, mintha magam is meglepődnék rajt.

- Hoseok...

- Na jó... - adom fel. Utálom, hogy mindig tudja mikor mondok igazat. - Nem volt kedvem bemenni. Majd felhívom őket.

Yoongi:

Hose kocsiját is a másik utcába leteszem, pont oda, ahol az enyémet hagytam nem rég. Kiveszem a kulcsait, majd átszállok a saját autómba. Ott bedobom a kulcsokat a kesztűtartóba, hogy ne vesszenek el, majd már pöccintem is a Tűzmadaramat, hogy hazainduljak. Hahahaha, a bosszú édes!

***

Mit keres itthon?! A faszomba! Ha itthon van, akkor... Akkor kinek a kocsiját vittem én el?! Ahj, már! Azonban... - jut eszembe, hogy nem is láttam a feljárónkon a vastelepét. Mert az a kocsi az; egy igazi roncstelep, semmi más. Jó, hogy nem esik ketté, amikor vezet.

- Hol a kocsid? - ülök le a pulthoz, kicsit feljebb húzva a nadrágom szárát, hogy kényelmesebben leüljek rendőr ruhában. Nem hiszem, hogy rossz kocsit vittem el, ugyanaz volt a rendszámtábla! Látom rajta, hogy erre a kérdésemre kicsit feszültebb lesz, merevebb, mintha rajta kaptam volna valamin. Hmhm, testbeszéd.

- A kocsim? - Hangja kérdés közben megremeg. - Tudood, ööhmm, kölcsönadtam valakinek. Igen, kölcsönadtam! - bólogat hevesen, ezzel is magának megerősítve a spontán jött hazugságát. Még hogy kölcsönadta! A francokat!

- Mégis kinek? - vonom fel a szemöldökömet, kitámasztva a fejemet. Közben a faliórára pillantok: nem nagyon érek rá, már fél három van, hatkor pedig lesz egy konferencia, amin kötelező részt vennem, addig pedig el kéne intéznem a rám rohadó papírmunkákat is. Na, meg most Hoseokkal is foglalkoznom kéne, és helyre hozni a kapcsolatunkat. Ahj, ez a sok meló! Ebbe fogok beleőszülni!