Szerepezések

Taegi - Éjjeli chatelések pt.4

Sziasztok!
Hoztam is nektek az utolsó kis részecskét eme történetnek. Még nem lett teljesen kijavítva, ezért is kérek elnézést előre a hibákért.
Másrészt lenne egy nagy kérésem hozzátok: Kérlek szorítsatok, ma fogok szóbelizni. Izgulok.

Ui: Jó olvasást! Remélem, tetszik! ^^

Yoongi:

Hiába hajtogatom egy ideje Taehyungnak hogy nem akarok felkelni, csak azért is kelteget. Ahj. "De hyung, Jin azt mondta fel kell kellned! " Aha persze, mindjárt. Mégis kinek képzeli magát. Ne parancsolgasson az ő dolga csak az, hogy főzzön, semmi több. Miután ez a bolond gyerek kimegy a szobából, sóhajtva de felülök az ágyban. Másodpercek sem telnek el, már szemeim dörzsölöm, hogy a homok, amit még az álom manó szort bele kijöhessen onnan. Majd ezek után nyújtozkodni kezdek kezemmel, mikor is meglátom közvetlenül az ágy mellett állni Namjoont.

- Mit akarsz? - morgom neki, nincs jó kedvem. Álmos vagyok, de szörnyen, mégsem tudok aludni. De nem is lenne baj, ha legalább feküdni hagynák az embert.

- Mond csak, mit csináltál te tegnap este?

- Dolgoztam? - kérdezek vissza, mintha egy értetlen fogyatékos lenne.

- Igen? És hogy sikerült a dal?

- Hát a helyzet az, hogy csak egy verszak sikerült! - döntöm hátra fejem gondterhelten, még azt is meg kéne írnom. Remek.

- Csak egy? - lepődik meg. - Miért? Talán valami nem elvette a figyelmed?

- Nem! - förmedek rá kapásból. Az ég világon senki nem vette el a figyelmem, csupán nem volt kedvem írni, ennyi az egész.

- Akkor mivel magyarázod, hogy este hallottam, ahogy te és Taehyung egymást szekáljátok? Várj, mivel is? Megvan! Alian és Kumamon. Komolyan Yoongi, egyedül a munkára összpontosítottál?

- Semmi közöd! - ugrok ki az ágyból - Foglalkozz a saját dolgoddal! - felhúzom barna meleg papucsom és hogy ne lássam ezt a számonkérő Donsanget kimegyek a nappaliba.

Taehyung:

A nap nem mondható sűrűnek, sőt elég unalmas volt. Valójában csak gyakorolnunk kellett pár órát, utána pedig zeneórára menni, majd edzeni. Igazság szerint, az a kedvencem, addig sem foglalkozom mással. Főleg nem Sugával, mivel ő azokat általában ellógja, mondván, hogy neki dalt kell írnia. Francokat már! Egész éjjel dalt ír és egész nap: nem hiszem el, hogy nincs jobb elfoglaltsága. Mondjuk szerelmeskedhetne velem... Hmmm, reggel olyan jó volt vele ébredni - mosolyodom el, amikor leszállok a futópadról, majd megszemlélem magam a tükörben. Fekete izompóló van rajtam, egy szürke térdnadrággal, fehér csukával. A sok gyúrástól már kezdett a vállam szépen szélesedni és az izmaim kirajzolódni, főleg a kezeimen és a mellkasomon. Most hajam csapzott volt, szinte csillogtak az izzatdságtól. Nem bírtam magammal, előkaptam a telefonom, és lőttem egy szelfit. Egyik szemem lehunyom, mintha kacsintanék, számmal pedig erotikusan csücsörítek. Semmi nagyképűség, meg semmi, de tényleg, de olyan büszke vagyok magamra, egyre jobban nézek ki.

"Végeztem!*^*" - küldöm el a képet Yoonginak nevetve, de rögvest meg is bánom. Nem hiszem, hogy erre a fejemre volt kíváncsi.

Yoongi:

Ejh ha. Nézem egy ideje azt a fotót, amit Taehyung küldött. Nem tudom, miért jelenti be nekem, hogy végzett, de tetszik. Ez a kép kifejezetten előnyös számára. Az ágyon hasra fekszem és úgy nézem tovább. Minél tovább bámulom, egyre jobban tetszik. Már magamnak sem bírok hazudni, eszméletlenül bejön nekem ez a srác.