Szerepezések

Taegi - A dal pt.2

Yoongi;

Másnap reggelre be is fejezem dalom. Sóhajtva dőlök karosszékembe, egy kis pihenésre várva, de nem kapom meg. Hoseok beront a helyiségbe én meg csak kérdőn pillantok fel rá.

- Mit akarsz? - nyűszítek fel fájdalmasan. - Nem akarok menni!

- Pedig fogsz! - közeledik felém egy cinkos mosoly kíséretében. Kezeim feltartom neki, jelezve, hogy csak akkor megyek, ha óhajt felvenni.

Nevetve, de teljesíti kívánságom, de mielőtt kivinne, megállítom. Visszavitetem magam a géphez és kinyomtatom a szöveget. A nyomtatóból kivéve a lapot érzem, hogy még friss meleg.

- Mi az? - kíváncsiskodik Hope, mire csak gonoszkásan felkuncogok. Nem fogja megtudni. Haha.

- Titok! - hajtom össze kicsire a fehér lapot, zsebem mélyére rejtem és már le is hunyom szemem.
Szokás szerint nem aludhatok többet pár percnél, ugyanis a többiek már mind fent vannak. J-hope-nak mutatom, hogy tegyen le, majd elballagok Jiminhez.

- Nézd, mit hozott neked hyung! - nyulok bele zsebembe kivéve lapot belőle és fél szemmel, de látom, hogy izgatottá tettem a törpét. Átnyújtom neki és várom, had olvassa el.

Meg is teszi, a végére, akár egy fangirl ugrik egyet és felsíkit. Zene füleimnek. Elmosolyodom lágyan ráhelyezve vállaira kezem.

- Tetszik?

- Mi az hogy! Ugye ezt felénekelhetem? - vigyorodik el és vele egy időben húzódik egy vonallá szeme.

Taehyung;

Nyöszörögve kelek fel a kanapéról. Egy percet nem aludtam az éjjel, csak az járt a fejemben, hogy lehet, a két hyungom összejön, az pedig több lenne, mint borzalmas! Megdörzsölöm a szemem, így kitisztul a látásom, és meglátom, ahogy Yoongi átadja a dalát Jiminnek. Az ő arca egyből derűs lesz, felsikít,szinte már azt hittem, ott helyben megcsókolja, de nem. Jimin félreérti az üzenetet, azt hiszi, azért adja neki, hogy felénekelje. Mintha látnám Suga szája kicsit lefelé görbülne erre pedig még én érzem magam rosszul. Kezdem sajnálni Yoongit. Lehet, tudta, hogy a szerelme nem talál viszonzásra, ezért volt ilyen bunkó mostanában.

- Mi az? - sétálok Jiminhez, a hülyét játszva. Tudni akarom, hogyan fejezte be a dalt. Tudnom kell! Hiszen ennek nem lehet így vége! Túl szépek Yoongi érzései ahhoz, hogy Jimin ezeket félreértse és ne visszonozza őket.

Yoongi;

Épp faggatnám Jimint, hogy mi tetszik neki a legjobban vagyhogy nem-e lett túl nyálas, de nem tudom, Taehyung megzavart minket.

- Mi az? - kérdezi érdeklődve a papírt olvasgatva.

Ilyenkor olyan komolynak tűnik, teljesen más. Mintha Tae ikre lenne, egy teljesen más személy. Akaratlanul is eszembe jut, hogy azokat a sorokat olvassa, ami titkon róla szólnak. Róla, rólam, rólunk. Azokról az időkről, mikor még gyakornokok voltunk; érzem, hogy arcom pirosodni kezd, ezért egy "A dal, amit tegnap mutattam" válasszal elhúzok tölük.

Csak magamban imádkozom, nehogy feltűnjön neki, nehogy rájöjjön. Nem hülye ő, kifejezetten okos teremtés. Ezért is gondolom, hogy ha valaki rájön, az csakis ő lehet.
Messze tőlük leülök a kanapéra és nézem őket, ahogy társalognak.

Taehyung;

Olvasom a gyönyörű sorokat, és érzem, ahogy a szemem megnedvesedik, közben mintha a szívemet megfacsarnák, úgy fáj. Ennyire szereti Jimint...? Visszapislogom a könnyeimet, majd mosolyogva adom vissza ChimChimnek a lapot.