Szerepezések

Vkook - Gay rabbit pt. 1

Sziasztok! :) Akkor jöjjön egy kis Vkook is, hogy ők se maradjanak ki a sorból :D reméljük, tetszeni fog nektek :3 jó olvasást^^

Tartalma: Jungkook és Taehyung legjobb barátok - bár kicsit különböznek egymástól. Amíg Jungkook egy kis nyuszi, visszahúzodó fiúcska, addig Taehyung egy menő, ami a szívén, az a száján srác. Egy napon pedig teljesen tönkre megy a kapcsolatuk. Vajon valaha újra barátok lesznek?
Figyelmeztetések: trágár szavak, homofóbia, yaoi, szereplők személyisége nem olyan mint a valóságban(!)
Hossz: 1/5
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Taehyung:

- Jungkookie! - ugrok rá a hátára az egész iskola előtt. Meglepődik cselekedetemen - nem is értem miért, mindig ezt csinálom -, de azért felnevet és megtartja testem. Túlságosan is örülök neki, és azért teszem. Magamhoz ölelve nevetek fel én is, egyszerűen imádom azt az aranyos arcát, mindig jó kedvem lesz tőle.

- Nehéz vagy, te disznó! - indul el velem a bejárat felé, ám ekkor megállítom és visszavitetem magam a kapun kívülre. Érdeklődve vár, mit szeretnék, nem igaz, sose jegyzi már meg a reggeli rutinjaim. Ahj. Leszállva a hátáról túrok mélyen a zsebembe, sajnos túl nagy, ennek ellenére hamar megtalálom a dobozt, majd kihúzva belőle egy szál cigarettát helyezem ajkaim közé.

Felé nyújtva kínálom meg, amit persze nem fogad el. Sose teszi. Megrántva vállam gyújtok rá. Nem vagyok én olyan nagy dohányos, de kell iskola előtt, a nagyszünetben és utána. Különben megőrülök. Na jó, talán tényleg egy kicsit dohányos vagyok. Ránézek barátomra, aki csak egy helyben állva vár. Vár, hogy végre elszívjam a cigit és bemehessek vele. Kissé összébb húzza magát a hideg elől, nem is csodálom, feltámadt a szél. Az én hajam, pont mint az övé, össze-vissza száll. Lehet le kéne olyan kicsire vágnom, hogy ne tudja megfújni a szél.

- És amúgy, hogy ment a meló? - érdeklődöm, bár őszintén nem érdekel, de azért megkérdezem. Délutánonként az egyik kisboltban vállalt diákmunkát. Mindig szokott mesélni, kivéve ma, ezért is kérdeztem rá. Mert ha nem tenném, talán nem is mondana egy árva szót sem, míg itt álldogálunk. Néha annyira néma tud lenni.

Jungkook:

Kíváncsian nézelődöm a beérkező diákokat, amíg Taehyung a cigijét szívja. Már amikor megismerkedtünk is ezt a mocskot nyelte, szóval mostanra már nem is zavar. Megvárom, amíg megmérgezi magát, aztán utána ugyanaz az ember, aki eddig. Ezek a percek általában azzal szoktak telni, hogy én mesélek neki pár dolgot, ő pedig mindenhez hozzáfűz valami vicceset. De ezt ma nem teszem meg, hiszen teljesen elbambulok a kilencedikeseket látva. Tavaly én voltam az, ezért kicsit meg kell szoknom, hogy már nem vagyok a legkisebb az iskolába.

- És amúgy, hogy ment a meló? - kérdi. Mély orgánomú hangja egy csepnyi ijedtséget okoz nekem, de amint felé fordulok, már el is mosolyodom.

- Hát, csak a szokásosan - vonom meg a vállam, és ezzel már lezártnak is tekintem a témát. Figyelmem ismét a beszáguldozó diákseregre irányul, akik közt felbukkan Ő. Már pár hete feltűnt létezése, és azóta nem tudom levenni róla a szemem, ha meglátom, egyszerűen muszáj őt követnem a szememmel. Ha jól tudom, amerkai cserediák és csak pár hónapra érkezett ide. Csak egyet nem értek... ha amerikai, akkor miért néz ki koreainak? Hm... ezt sosem fogom megérteni.
Tovább követem szememmel a lila hajkoronát: odasiet a barátaihoz, ő is rágyújt, majd valamin elneveti magát. Ekkor, mintha a világ lelassulna körülöttem, elpirulok az édes gödröcskéitől.

Taehyung:

Elnyomva ezt a bűzrúdat biccentek egyet Kooknak, hogy mehetünk. Ám ő még csak rám se bagózik, hát oké. Szememmel követem bámulása kiváltóját. Már megint azt a végzős diákot lesi. Kim Nam Joon. Amerikai cserediák, de eredetileg itt született, épp ezért is tökéletes a koreaija. Hát nem is tudom... ha én valaha az Amerikai Egyesült Államokba élnék soha a büdös életben nem jönnék ide vissza. Idióta! Ennek ellenére bírom a búráját, és ahogy elnézem, a kis barátocskám is, túlságosan is... mindig oda megyek Namhoz dumálni, de Kook nem mer. Mintha szerelmes lenne, komolyan már. Lehet, hogy az...? Félve nézek rá a kissé elpirult arcára, Jesszus, már a látványtól zavarba jött. Ezt nem engedhetem!