Szerepezések

Taegi - A lába, a szeme, a segge... na meg a bugyija! pt.9

Tartalma: Kim Taehyung egy kém ügynökségnél dolgozik, és éppen egy megbízatást hajt végre az iskolájában. Azt állítják, az egyik osztálytársa, Minho, a maffia fia, akire már évek óta vadásznak. De egyedül valahogy nem képes egyről a kettőre jutni, főleg úgy, hogy a közeledő iskolabálra nem mehet be kísérő nélkül. Őt pedig valamiért elkerülik a nők, ezért kérvényez egy női bajtársat, akit meg is kap YoonJi formájában.
Figyelmeztetés: Idegen nyelvi elemek, yaoi, trágár beszéd, erotikus tartalom
Hossz: 9/9✔
Szerepek:
Taehyung - Aoi
Yoongi - Kuti

Taehyung:

Napok teltek el azóta, hogy véglegesen befejeztük Yoongival a küldetésünket: ami annyit tesz, hogy ezentúl csak a cégen belül találkozhatunk. Sőt még ott sem, mert a főnök pisztolyt tart a halántékomhoz. Ahj... ő meg az idióta szabályai. Ennek ellenére Yoongi tényleg olyan, mintha szeretne, mivel kibúvókat keres, hogy tudjunk randizni. Minden délután eljön értem a suliba, elmegyünk valahová, csak úgy jól érezni magunkat. Ha őszinte akarok lenni, sokszor unatkozom. Meg voltam szokva az akcióval és ennek így hirtelen vége - és most egy ideig nem mehetek új bevetésre. A főnök szerint mostanában sokat dolgozom, pihenjek egy kicsit, élvezzem a diákéletet. Tenném, ha hagyná, hogy Yoongival legyek. Pfff.
Az iskolába mindenki tök szomorú volt, amikor kiderült, hogy Yoonji "elköltözött", kivéve engem és Minhot. Vagy ha pontosítani akarok, inkább csak Minho. A napokban vele is jobban összebarátkoztam, akármennyire is nehéz bevallanom, de jó fej és van tehetsége a kémkedéshez. Talán csak rossz családba született.

- Tisztelegj! - lép be a főnök a terembe, ezáltal kezdetét vette az edzés. Nemsokára minősítővizsga, szóval ezeket az edzéseket sokkal komolyabban veszi, mint eddig. Pedig azok sem voltak piskóták.

- Igenis! - vágjuk magunkat tisztelgő állásba, akár a katonák. Ekkor kinyílik az ajtó, Yoongi lép be rajta, farmerba meg minden egyéb, nem edzéshez való ruhába. Szóval ma megint csak lesni fog.

Yoongi:

Mosolyogva ülök le a terem egyik felébe a padra. Innen tökéletes rálátásom van az összes idiótára. Haha. Kezem magam előtt karba fonom és hogy csak még jobban fenségesebben nézzek ki, hátra is dőlök a falhoz. Kissé hideg, de kényelmes. A főnök úr kiadja a parancsokat, majd közeledni kezd felém. Megint. Egész héten ezt teszi. Nem hagy békén, még a szobába is be szokott jönni. Idegesítő, mindig el kell küldenem a francba, persze szép szavakkal. Sóhajtok egyet mikor elém ér és leül mellém.

- Ha már itt vagy edzhetnél is! - kezd bele ismét ebbe az évszázados hülyeségébe - Figyelj, tudom, nem szeretsz mozogni meg mi egyéb. De nemsokára minősítő vizsga, és nem akarod ugye hogy leminősítsen az ülés?

- Nekem nyolc - válaszolok rá se nézve. Őszintén, ez az egész nem érdekel. Csak azért vagyok "kém" mert ehhez értek, semmi máshoz.

- Normálisan! - szól rám egy kicsit hangosabban.

- Mert? Mi lesz ha nem? - nézek rá dühösen - Talán megfenyegetsz a pisztolyoddal? Ha?! Gyere, már úgy is megtetted! - dőlök előre, szemeimmel megkeresve Taehyungot.

- Nem nyitok vitát. Menj öltözz át. Háromig számolok.

- Menj a jó büdös francba! - mondom ezeket a szavakat kellő hangsúllyal, hogy természetesen mindenki aki e helyiségben tartózkodik meghallja. - Megyek, de esküszöm, ahogy megdöglesz én innen lelépek. - Azzal felállok és otthagyom őket. Mennem kell átöltözni. Őnagysága azt akarja, hogy edzek. Király.

Taehyung:

Meglepődve azon, hogy Yoongi is beáll edzeni, figyelem egész végig. Sajnos nem mehettem oda hozzá egyszer sem, hogy segítsek neki, de... Ah! Annyira rossz volt nézni, ahogy szenved.