Szerepezések

Taegi - A lába, a szeme, a segge... na, meg a bugyija! pt.4

Tartalma: Kim Taehyung egy kém ügynökségnél dolgozik, és éppen egy megbízatást hajt végre az iskolájában. Azt állítják, az egyik osztálytársa, Minho, a maffia fia, akire már évek óta vadásznak. De egyedül valahogy nem képes egyről a kettőre jutni, főleg úgy, hogy a közeledő iskolabálra nem mehet be kísérő nélkül. Őt pedig valamiért elkerülik a nők, ezért kérvényez egy női bajtársat, akit meg is kap YoonJi formájában.
Figyelmeztetés: Idegen nyelvi elemek, yaoi, trágár beszéd, erotikus tartalom
Hossz: 4/?
Szerepek: Taehyung - Aoi, Yoongi - Kuti

Yoongi:

Felnevetve megyek tovább, furcsa módon most nem tesz semmi fajta megjegyzést. Talán mindig férfiként kéne vele beszélgetnem, így sokkal normálisabb. Mosolyogva oldalra pillantva vallom be magamnak, hogy talán, ha mindig így viselkedne, még tetszene is. Bár nem tudom, mikor nyomul, valami oknál fogva zavarba ejt. Nem hiszem, hogy olyan ember vagyok, akinek az jön be, ha nyomulnak rá, de ezek szerint igen. De mindegy. Ugyanis a törvénykönyvünk első szabályzata kimondja, hogy senkivel nem létesíthetünk érzelmes kapcsolatot. Állítólag elveszi az ember figyelmét. Ha jól tudom, a szabályok tapasztalatokból lettek megírva. Én tényleg kíváncsi volnék, hogy a főnök úr, kit szeretet, aki ennyire elárulta. Akiben ekkorát csalódott. Tizenegy éves korom óta ismerem, de még egyszer sem láttam nővel, se férfival.

Tae házához érve az anyukája azonnal beljebb tessékkel minket, mondván, hogy kész a vacsora. És mivel már én is éhes vagyok, leülök közéjük. Ők tényleg olyan, mint egy család. Az anyja kezdeményez általában egy témát, amit Taehyung folytat, majd az apja szakítja meg egyfajta cukkolásával. Őszintén aranyosak.
Sajnos nem maradok ott velük a vacsora végéig, túl álmos vagyok, ezért hát felérve a szobájába, elalszom.

Hol vagyok? Mindenhol sötétség, nem látok az orrom hegyéig. Lábamhoz kapok, hátha ott van a fegyverem, azonban nincs itt. Most mi lesz...? Körbe tekintek, de teljesen feleslegesen, továbbra sem látok semmit, majd hirtelen felvillannak a fények. Az iskolában vagyok, a bálon. Férfiként! Mindenki rám néz, nincsenek megdöbbenve, de várnak valamire. De mire?! Arra, hogy csinálj valamit! De mit? Nem tudom, hogyan kell viselkedni egy sulis bálon. Istenem, ments meg!

- Yoongi - rángassa meg a vállam hirtelen Taehyung, felkeltve az álmomból -, minden rendben van?

Ijedten tekint rám. Pislogva figyelem az arcát, túl közel van. Nem csak az arca, a teste is. Vajon magához húzhatott?

- Csak rosszat álmodtam, vagy mi... - sóhajtok, egy kicsit közelebb csúszva hozzá. Nem érdekel, ha kínos neki, kellemetlem volt számomra ez az álom, és ilyenkor nekem egy kis törődés kell. Mellkasára hajtva fejem csukom vissza a szemem, próbálva egyenletesen aludni. Hallom a szíve dobogását, annyira ütemes. Bár milyen lenne?

Taehyung:

Átkarolva simogatom nyugtatóan a hátát, néha-néha megpiszkálva az egyik tincsét. Túl aranyos. Ahogy most viselkedik olyan, mintha mi tényleg együtt lennénk, és valamiféle vígaszra várna. Mondjuk egy csókra vagy hasonló.

- Semmi baj, csak álom volt - puszilok a homlokára, mire azokkal az édes szemeivel felnéz rám.

- De annyira életszerű volt... - dünnyögi gyerekesen, amin muszáj elmosolyodnom.

- Mit álmodtál? Mondd el, úgy biztosan jobb lesz - győzködöm, abbahagyva a háta simogatását, és csak a tincseivel játszom tovább.

- Hát... - fészkeli magát jobban hozzám. - Az iskolai bálon voltam, férfiként, és gőzöm nem volt, hogy mit tegyek, pedig mindenki azt várta, hogy cselekedjek. De mit? Mégis mit kellett volna tennem? - néz fel rám kétségbeesett szemekkel, amik még engem is megijesztenek, majd elmosolyodom. Ez aztán a rémálom.