Szerepezések

Taegi - Ágynak nyomva pt.1

Tartalma: Min Sugát, a BTS egyik meghatározó tagját egy csúnya influenza sajnos az ágynak nyomja, ami nem engedi, hogy a fiúkkal együtt tovább dolgozzon, ameddig az egészsége nem lesz a legmegfelelőbb. Ez az alkalom pedig nagyszerű lehetőséget ad a BTS többi tagjának, hogy "kényszer szabadságra" menjenek - mert hát, a nagypapit nem hagyhatják felügyelet nélkül. Taehyung pedig a kis furfangos eszével ezt a kis szabadidőt meg is szerzi magának...
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek, férfiak közti szerelem
Hossz: 1/5
Nyerte: k_lianna4
Szerepek:
Kuti: Yoongi
Aoi: Taehyung

Taehyung:

Erősen fűrkészem Namjoon kezében tartott kis fapálcákat. Hatan állunk éppen a nappali közepén, körbevéve a leadert. Szerencsétlen, immunrendszer nélküli Yoongi hyung lebetegedett, így itthon kell maradnia a dormban, amíg minket a cégnél még az ág is húz. Ám minden rosszban van valami jó: a PD megengedte, hogy valamelyikünk itthon maradjon ápolgatni a pici kis hyungunkat, így hát most sorsoljuk ki ezt. Erről persze a morgómedve semmit nem tud, ami talán nem is baj, mert magára venné és nem fogadna el semmiféle segítséget. Nagyon makacs, annyi szent. Egyszerre lépünk Rapmon felé, kihúzva egy-egy pálcát a markából. Kíváncsian nézem meg az alját, majd amikor konstálom, hogy ki van feste vörösre, felsikítok.

- Nyerteeeem! Csesztétek, ott fog lerohadni a lábatok, hahahahaha - mutatom fel a pálcikámat bűszkén, kigúnyolva őket. Mindenki kétségbeesetten nézi a sajátját, majd szomorúan nyugtázzák, hogy bizony igazam van. Hahaha.

- Én ezt nem fogadom el! - ellenkezik Jungkook. - Visszavágót követelek!

- Egyetértek! Ez meg volt bundázva - csapja fel a kezét Jimin is. Nem hiszem el: az embereim fellázadtak ellenem.

- Ám legyen - adom meg magamat. - Húzzunk újat, de ha ismét nyerek, egész héten itthon maradok - vigyorgok gonoszan, eldöntve, hogy én bizony nyerni fogok. Azonnal beleegyeznek, majd Namjoon markába visszatesszük. Ismét odalépünk, és mivel egyszerűen megjegyeztem, hogy hyung hová helyezte a tenyerébe, így ugyanazt választottam ki. Szimpla megfigyelés.

- Hahahahaha! - pillantom meg a vörös festéket pálcám alján. A tagok egy emberként törnek össze, beletörődve nyomorúságos sorsukba. Igen, azt hiszem, ezt megérdemlem. A sok munka, amit eddig tettem, ideje lenne pihennem is. Yoongi pedig nem kis gyerek, ellátja magát. Vagy esetleg néha-néha viszek neki valami kaját és teát, abba nem fáradok el, sőt még dob a közérzetemen is, mivel jótékonykodom. Amint a fiúk elmennek a menedzser hyunggal, én azonnal Yoongi szobájába szaladok, hogy bejelentsem, hogy szolgálatára állok. Ám amikor benyitok elmegy az élettől is a kedvem: valami megmagyarázhatatlan bűz csapja meg az orromat: rengeteg papírzsepkendő a földön, amik ráadásul használtak is, kottáslapok összevissza heverve itt-ott, szennyesek lógnak mindenhonnan, Yoongi pedig félig leesve az ágyról szundizik. Márha az az ágy.
Megingatva a fejem kimegyek egy szemetes zacskóért, majd befogva az orromat nekilátok összeszedni a szemetet. Aztán rájövök, hogy kéne friss levegő is meg némi napfény, így elhúzva a sötétítőt és a függönyt kinyitom az ablakot.

Yoongi:

Aprányi, de annál erősebb fénysúgarak gyötrik már egy ideje szemem. Hiába harcolok ellene, piros fényként nem hagy aludni. Pedig olyan jó lenne még legalább öt percet dögleni. Morgolódva elfordulok a másik oldalamra, itt legalább nincs fény. Hihetetlen, hyung nem húzta volna vissza a sötétítőt? Mindegy. Visszaalszom. Vagyis csak tenném... A hátam mögül mozgások hangját hallom. Ez nem Jin hyung. Olyan rég óta osztozkodom egy szobán vele, hogy felismerem a lépéseit. Ez valamelyik maknae. De melyik? Kiváncsian visszafordulok és meg is pillantom. Vörös haja csapzottan áll össze vissza a padló felé, görnyed egy szemetes zsákkal a kezében. Mit csinál? A zsepijeim szedi össze?