Szerepezések

Yoonseok - Te meg a házasság... pt.4

Tartalom: Yoongi és Hoseok egy jó ideje együtt járnak, mondhatni élettársak ugyanis együtt élnek már jó pár éve. Azonban valami megváltozott kettejük között, mintha megunták volna egymást. Sőt, Yoongi jó nyomozó létére kiszagolja, hogy Hoseok hűtlen hozzá. Khmm... és hát nem hagyja, hogy megússza.
Hossz: 4/4✔
Figyelmeztetések: Yaoi, fiú - fiú szerelem. Trágár párbeszéd
Szerepek: Kuti - Hoseok
Aoi - Yoongi

Hoseok:

Teljesen elszégyelve magam bólintok, majd mindenfajta köszönés nélkül visszaülök az autóba. Látom, ahogy Yoongi még magyaráz valamit Min Hee-nek, aztán követve példám indítja be a járműt. Nagyszerű. Lelkiismeret furdalásom van, ráadásul Mancs sincs meg.

– Kösd be magad! – parancsol rám, mikorra már kikanyarodunk az utcából. Kérését teljesítem, meg akarom szólítani, azonban megelőz.

– Egész csinos a csajod, a helyedben én is megcsaltam volna magam... – Hangja megrovó. Mintha tudná, és ezek szerint tudja is. Ahj!

– Honnan tudod, hogy ő az? – érdeklődöm kissé félve, úgy érzem, nem akarom megtudni a válaszát.

– Délelőtt erre jártam – ránt vállat –, a ház előtt megláttam a csotrogányod. Gondoltam, jé, másnak is van ilyen rajtad kívül. Azonban mikor közelebb megnéztem, rájöttem, hogy a tiéd – pillant rám oldalasan, idegbeteg tekintettel. Oké, értem, szar helyzetben vagyok. – Megnéztem kié a ház:  Park Min Hee. A kis ribancod.

– Yoongi – kezdek bele azonnal –, ahj már! Inkább nem hazudok – rázom meg a fejem. – Ő tényleg az, akire gondolsz.

– Tudom.

– Ne haragudj rám kérlek...

– Hogy jöttetek össze, és mikor? – vág mondatomba.

– Muszáj ezt? – nézek rá könyörögve, de ő nem tekint vissza rám. Tényleg nagyon haragszik. A francba is! Egy idióta vagyok! Egy barom!

– Igen. Na, járjon a szád! 

– A cégünknél dolgozik – kezdem, mire bele hümmög –, csak ő  fürdőruhás modell.

– Szóval nem te fotózod?

– Nem. Öhm...  Emlékszel, mikor olyan nagyon összevesztünk? – gondolok vissza az említett emlékre.

– Mikor? Mi mindig összeveszünk — enged meg egy szelíd mosolyt. Hát igen, szinte a lételemenké vált a civakodás.

– Mikor annyira mérges lettél rám, hogy kidobáltad az összes ruhám...

– Ja, mikor anyámról kezdtél el beszélni, igaz? 

Bólintok. Valójában nem bántottam soha az anyját, csak egy kis félreértés volt, amit bár igencsak jó barátunk pletykált. Komolyan, mondok nekik valamit és máshogy adják tovább. Szörnyű. 

– Aznap estét a kocsmába töltöttem. Ott volt ő is, és mivel látásból ismert, odajött beszélgetni. Valahogy így. 

Yoongi: 

Erre csak bólintok egyet. Ez a legegyszerűbb megoldás mindig: összeveszünk, akkor elmegyek felszedek egy ribancot, akit minden ilyen alkalomkor előveszek, aztán jól megrakom. A francba is! – szorítom össze ajkaimat, hogy erős tudjak maradni. Annyira idióta vagyok! Fülig szerelmes vagyok még mindig ebbe a baromarcba, amikor meg sem érdemli. Azonban... Lehet, hogy megbánta. Ahogy elnézem amióta meg tudtam, hogy van valakije, és állandóan veszekedem vele, öregedett pár évet az arca. Ahj, mit játszom most itt magam? Visszaadom neki azt a csotrogányt, aztán hagyjon békén már. Vagyis... inkább fejezzük be ezt az egészet. Ha el akar hagyni, akkor menjen, én nem fogom visszatartani. Elegem lett.