Szerepezések

Jikook - Cica (OS)

Tartalma: Jungkook egy magányos ember, nincs senkije. Szülei pár éve meghaltak, bátyjának be kellett vonulnia a katonaságba, barátok pedig messziről elkerülik. Nem él szociális életet, egyedül lakik egy panel lakásban - akkor is ott szomorkodik, amikor egy kedves szomszédtól olyan ajándékot kap, ami talán nem hétköznapi
Figyelmeztetés: yaoi, enyhe erotikus tartalom
Hossz: one shot
Kérte: kira_galambos
Jungkook: Aoi
Jimin: Kuti

Reméljük, tetszeni fog! ^^ Jó olvasást! ^^

Jimin:

Már két teljes hónapja, hogy visszahoztak a menhelyre. Unalmas. Nem jó itt lenni, nem szeretek, állatokkal vagyok körülvéve. Nem mintha én nem volnék az, de na. Nem ugyanaz. Már nem is emlékszem pontosan, hogy kerültem ide, csak annyira, hogy az előző gazdám hozott ide, miután kiengedték gyógyszeres kezeléssel az elmegyógyintézetből. Azt állította, az én hibám, hogy odakerült. Álljunk meg egy pillanatra, először is, nem én mondtam, hogy zúgjon belém, hogy kételkedjen a létezésembe, harmadszor meg önszántából ment be oda, és amíg ő ott volt, addig én a szomszéd presztrálása alatt voltam. Nem volt jó, de talán még az is jobb volt, mint most.

- Itt vagyunk! - lép be az ajtón ennek a helynek a gondozója, míg itt vagyok, addig ő lát el, meg persze a többi állatot. Mögötte egy nála magasabb telivigyor pofával srác lép be. Egész kedvesnek tűnik! Kérlek, vigyél haza!- Közülük választhat!

Az idegen férfi végigfutatja szemét az összes ketrecen, majd olyan dolog történik, amit soha nem hittem volna: mintha az Istenek meghallották volna segélykérő kiáltásom, tekintete megakad rájtam. Ha lehetséges még jobban elvigyorodik, közelebb lépdelve hozzám. A ketrecem előtt megállva egy aprót megbillenti fejét.

- Azt hiszem, őt akarom! - hallom mély hangján a gyermeki csengést, mintha csak aközül kéne választania, milyen nyalókát vegyek a sarki kisboltban.

Ám szavainak súlya, értelme, jelentésüknek kellett egy kis idő míg eljutotnak hozzám. Boldog vagyok, végre lesz egy új gazdám, egy jobb, kedvesebb, aranyosabb gazdám. Négykézlábra állva tolom ki fejem a rácsok közt. Valójában ha akarnék el tudnék szökni, de én egy házi cica vagyok, nem tudnék megélni vándorlóként. Nem is figyelek arra, mit beszélnek előttem, azon jár az agyam, milyen lesz vajon nekem az új életem. Ez lesz a negyedik gazdim, remélem, most jó vége lesz.

- Biztos Uram? Tudja sokak miatta bolondultak meg, azt állítják, alakváltó! - kúszik fülembe gondozóm aggodalmas hangja.

- Biztos! - kuncog sejtelmesen a másik. Az vagyok igen, és ha ez a kedves férfi ilyen marad, őt is megjutalmazom vele, hogy láthassa emberi mivoltom.

Jungkook:

Az eső esik, szinte szakad, ami csak még jobban elszomorít. Ma van a szülinapom, de úgy, ahogy már évek óta, ma sem köszöntött fel senki sem. Még a szüleim se - hiszen tavaly meghaltak. Bátyámnak be kellett vonulnia katonának, barátaim pedig nincsenek. Egy se. A szociális kapcsolatok távol állnak tőlem, valahogy nem sikerül ismerkednek. Ha pedig mégis azt akkor sem úgy, hogy az a személy megkedveljen és a barátjának nevezzen.
Sóhajtva bámulok még mindig ki a párás ablakon, a fejem kitámasztva a kezemmel a párkányon. Igaz, hogy ma van az ősz első napja, de akkor sem kéne ennyire esnie. Mintha az idő is a születésemet gyászolná. És ha ez még mind nem volna elég, a mai napon el is bocsátottak a munkahelyemről. Megint. Három hónapon belül ez volt a hetedik állásom, de ezek szerint eddig sehol sem feleltem meg az elvárásoknak. Beharapva az alsó ajkamba állok fel, hogy főzzek magamnak egy kávét. A konyha felé menve megpillantom a kis rózsaszín tálkát, Cicka nevével ellátva. Ő volt a vörös bundájú cicám, aki a múlt héten elhunyt. Nagyon szeretem a macskákat, sokkal jobban, mint az embereket. De lehet, csak azért, mert ők is sokkal kedvesebben viszonyulnak hozzám, mint bárki más. Cicka volt az egyetlen barátom.