Szerepezések

Taegi - A lába, a szeme, a segge... na meg a bugyija! pt.3

Tartalma: Kim Taehyung egy kém ügynökségnél dolgozik, és éppen egy megbízatást hajt végre az iskolájában. Azt állítják, az egyik osztálytársa, Minho, a maffia fia, akire már évek óta vadásznak. De egyedül valahogy nem képes egyről a kettőre jutni, főleg úgy, hogy a közeledő iskolabálra nem mehet be kísérő nélkül. Őt pedig valamiért elkerülik a nők, ezért kérvényez egy női bajtársat, akit meg is kap YoonJi formájában.
Figyelmeztetés: Idegen nyelvi elemek, yaoi, trágár beszéd, erotikus tartalom
Hossz: 3/?
Szerepek: Taehyung - Aoi, Yoongi - Kuti

Taehyung:

Egész órán csak duzzogni tudok a bajszom alatt. Méghogy rosszak az én csajozási módszereim. Pff, na persze, azok a legtökéletesebbek. Csak ha egy lány nem érdemli meg a helyes udvarlást, annak nem is fogok olyat adni. Erre tessék, kitalálja, hogy egy paraszt vagyok. Akkor ő mi? Egy szent? Na, ne nevetessen.
Amikor kicsengetnek ő az első, aki kiviharzik a teremből. Dühösnek tűnt, pedig aztán neki nincs is joga rá. Nem tettem ellene semmi rosszat: a cukkolást pedig tőlem már meg lehetett szokni. De ezek szerint mégsem; lehet, hogy ennyire érzékeny lelkű? Megbánva azt, hogy lebuziztam megyek ki utána, hogy bocsánatot kérjek, mert bajtársak vagyunk, mi nem lehetünk rosszban. Benne van a szabályzatban. Egy padon ül, keresztbe tett lábakkal, nehogy valami perverz is megláthatsa a bugyiját. Azt a csini kis ruhadarabját. Tényleg... vajon ma milyet vett fel?

- Yoon... - közelítem meg, de éppen ekkor kezd csörögni a céges telefonom. - Igen? Itt Taehyung, hétszáznegyvenötös - mondom bele a nevemet és az azonosítószámomat, kicsit félre húzódva, hogy más ne hallja.

- Mit műveltél, te ágról akasztott nyomorék?! - kiált bele a drága kis főnököm, fülsiketítő hangjával.

- Pardon? - vonom fel a szemöldököm.

- Yoongi most hívott fel. Abba akarja hagyni az akciót, mondván nem vagy elég jó bajtárs. Igaz, hogy lebuziztad?

- Igen... - harapom be az alsó ajkam.

- Ne tedd, érzékeny rá. Még nem fogadta el nagyon.

Yoongi:

Sajnos nem mehetek haza, hiába kérleltem nemrégiben a főnökurat, hallani se akar arról, hogy félbe hagyok valamit. Még ilyen esetekben is inkább a küldetés számít neki, mint én. Chh. Sose fog megváltozni, hiába reménykedek.

- YoonJi - lép elém Taehyung. Nem gondolja, hogy nincs kedvem látni? Menjen innen el, haragszom rá. Hülye barom. - Kérlek, ne haragudj, túlzásba estem. Csak na, tudod, hogy szeretem, ha enyém az utolsó szó.

- Nem a tied volt, de mindegy! - Nem nézek rá, nem akarok, attól, hogy bocsánatot kért, nem változtatja meg azt, amit mondott. - Menj innen!

- Ne már! - ül le mellém, kézfejemre simítva. Gyengéd és emiatt egyfajta bizsergés járja át a testem. Mintha jó érzés volna... Hogy pont ő hozza ki belőlem ezt a furcsa érzést. A francba. - Ne izélj, bajtársak vagyunk!

- Csak társak! - mosolyodom el, attól a kibebaszott cirogatásától nem tudok mérges lenni. Pedig lenne rá okom, nagyon is.

- Jól van, na! - hajol hozzám közelebb kíváncsiskodva. - Na, és most hogy megbocsátottál, gyere el velem a mosdóba, látni akarom a bugyid.

- Már megint kezded, vakegér?! - nézek rá idegesen, kikapva keze alól a sajátom, majd egy sóhaj kíséretében megadom magam. - Nem fogsz addig békén hagyni, amíg nem mutatom meg, igaz?

Taehyung;

Egy perverz vigyor kíséretében bólintok: naná, hogy nem. Látni akarom azt a csodát, és ahogy észreveszem, nincs nagyon ellenére. Sóhajtva megforgatja a szemét, megfogja a kezemet, és húzni kezd maga után a férfi mosdóba. Akár egy igazi kis ribanc. Komolyan mondom, Yoongi rossz testbe született, neki nőnek kellett volna lenni. Fiúként túlságosan is swag, elveszti a női báját.